Olvasók kérdései
◼ Hogyan vannak kapcsolatban Jézusnak a János 10. fejezetében a juhaklokról mondott szavai az ábrahámi szövetséggel?
Az a szövetség, amelyet Jehova Isten Ábrahámmal kötött, Istennek azt a csodálatos, hosszú-távú szándékát tartalmazza, amely szerint Ábrahám magvában áldja meg a föld összes nemzeteit. A juhaklok, amelyekről Jézus a János 10. fejezetében beszélt, Istennek az ábrahámi szövetségben feltárt szándékának megvalósulásáról szóló részleteket ismertetik.
Amikor Isten az 1Mózes 12:1–3-ban első ízben fejtegette a szövetséget, ezt mondta Ábrahámnak: „Bizony megáldalak és bizony megsokasítom a te magodat az egek csillagaihoz és a tenger homokszemeihez hasonlóan, és a te magod birtokba veszi ellenségeinek kapuját. A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete, mert hallgattál a szavamra” (1Mózes 22:17, 18).
De hogyan volt e megígért mag vonala megoltalmazva és tisztán tartva és hogyan lehetett felismerni, amikor a Mag eljött? Jehova Isten közbelépése útján, aki Mózes közvetítésével egy Törvényszövetségről gondoskodott. Ez nem hatálytalanította, hanem kiegészítette az ábrahámi szövetséget (Galata 3:16–18).
A Törvény előírásai segítségére voltak az izraelitáknak, hogy megoltalmazzák magukat a környező népektől való szellemi, erkölcsi és fizikai beszennyeződéstől. Az izraeliták tehát jelképesen mint juhok egy masszív juhakol védő falain belül voltak. A Galata 3:24 vers szerint a Törvény a messiási „maghoz” vezető nevelővé lett, vagyis az izraelitáknak kedvező lehetőséget teremtett arra, hogy amikor eljön a Mag, felismerjék bűnös voltukat és megváltásra szoruló állapotukat.
Jézus Krisztus az ábrahámi szövetség elsődleges magva lett, de Istennek szándékában állt, hogy az emberek közül másodlagos magként kiválasszon egyeseket. Pál apostol ezért írta, hogy azok, „akik Krisztuséi, valójában Ábrahám magvát alkotják, s ígéret szerint örökösök” (Galata 3:29).
Hogyan teljesült az ábrahámi szövetség e jellegzetes vonása?
Krisztus „Izrael háza elveszett juhaihoz” jött, és ő a mózesi Törvény aklában levő juhokból választotta ki hűséges követőit (Máté 10:6). Azokat a zsidókat, akik Messiásuknak és Pásztoruknak ismerték el őt, egy új akolba vezette őket, a szellemi Izrael aklába, a megjövendölt „új szövetségen” belül, amelynek maga Jézus lett a közbenjárója (Zsidók 8:7–13, Galata 6:16). Később, a körülmetélt szamáriak és körülmetéletlen pogányok is ebbe az akolba gyűjtettek, s ők is Ábrahám másodlagos magvát alkották. A János 10:11-ben Jézus ezt mondta: „Én vagyok a jó Pásztor”. Jézus jó Pásztora lett azoknak a zsidóknak és pogányoknak, akik mint felkent keresztények az új szövetség aklába gyűjtettek.
Mindez arra mutat, hogy mind a mózesi Törvény akla a test szerinti Izrael számára, mind az új szövetség akla a szellemi Izrael számára, az ábrahámi szövetség közös célját szolgálta.
De mit mondjunk azokról a „más juhokról”, akik „nem ebből az akolból” vagyis nem az ábrahám másodlagos magvát alkotó szellemi Izrael aklából valók? (János 10:16) A más juhok is hatálya alá kerülnek az ábrahámi szövetségnek, mivel az Ábrahámnak tett isteni ígéret értelmében ebben a „magban részesül áldásban a föld összes nemzete” (1Mózes 22:18). Ezek a „más juhok” a leírás szerint egy külön (egy második) akolban vannak, de szintén a jó Pásztor irányítása alatt.
Nem ugyanabban az akolban vannak, mint azok, akik az ábrahámi ígéret örökösei lesznek. Viszont együttműködnek Ábrahám másodlagos magvával, „egy nyájat” alkotnak az „egy Pásztor”, Ábrahám elsődleges Magva alatt. Ezek a „más juhok” a helyreállított földi Paradicsomban egy örök élet nagyszerű kilátásával rendelkeznek. Senki sem tagadhatja, hogy már most élvezik az ábrahámi mag áldását.
Következésképpen, a János 10. fejezetében a különböző aklok: a mózesi törvényszövetség akla a testszerinti izraeliták számára, az új szövetségen belül a szellemi Izrael akla és a más juhok akolszerű elrendezése, akik a „föld összes nemzetei közül” valók, mind együttesen kapcsolatban vannak Istennek az ábrahámi szövetségben körvonalazott nagyszerű szándékának teljesülésével.