Tartózkodás attól, hogy ,karddal védjék meg életüket’ — védelem
„TEDD hüvelyébe kardodat!” Jézusnak ez a szigorú parancsa akkor hangzott el, amikor minden ok meglett volna az erőszak alkalmazására. Jézus előtt éppen megállt egy „kardokkal es botokkal felszerelt nagy tömeg”, hogy letartóztassa és kitegye Jézust egy olyan tárgyalásnak, amely az igazság megcsúfolása volt. Jézus egyik tanítványa ekkor kirántotta kardját, hogy megvédje Jézust, ha kell, erőszak árán is. Te helyeselnéd-e ezt az apostolt a tettéért?
Jézus azonban nem akart semmilyen erőszakhoz folyamodni. Péternek azt parancsolta „Tedd vissza helyére kardodat” és e magyarázatot fűzte hozzá: „Mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Avagy azt gondolod, nem kérhetném, hogy az én Atyám küldjön számomra rögtön 12 légiónál is több angyalt?” (Máté 26:47, 52, 53).
A mai keresztények hasonlóképpen tartózkodnak attól, hogy fegyverekben: puskákban és késekben bízzanak, annak ellenére, hogy ilyen veszélyesen válságos, nehezen elviselhető időkben élünk (2Timótheus 3:1). Komolyan veszik azt a bibliai parancsot, hogy „kardjaikból ekevasakat kovácsolnak” és nem ártanak többé embertársaiknak (Ésaiás 2:4). „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben mindenkivel” (Róma 12:18). Így szól az a tanács, amit követnek. Persze, nem könnyű minden esetben lemondani arról, hogy ,karddal védjék meg életüket’. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyek keményen próbára teszik a keresztényt atekintetben, hogy keresztényi voltának megfelelően lehetőleg „mindenkivel békében éljen”.
Ez történt néhány évvel ezelőtt egy afrikai országban. Hatalmi harc dúlt az országon belül. Polgárháború dühöngött, sokfelé gerilla-támadások bontakoztak ki. Az állampolgárok kénytelenek voltak belépni a biztonsági erőkhöz. Másrészt, a gerillák is óriási nyomást fejtettek ki a lakosságra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Olykor előfordult olyan eset, hogy a gerilla-toborzók is és kormánykatonák is erőszakkal léptek fel a lakossággal szemben, ez utóbbiak brutálisan bántalmazták azokat, akik a gerillákat támogatták.
Az erőszak hulláma söpört végig az országon. Egy úttörő házaspár visszaemlékezése szerint a támadási veszély annyira fenyegető volt, hogy amikor a szántóföldi szolgálatra kocsival elindultak, könyves csomagjaikat mellmagasságban úgy helyezték el köztük és a kocsiajtó között, hogy amolyan golyófogó legyen. Jóllehet sikerült elkerülniük a bajt, de egy idős házaspár, akit meglátogattak, már ugyanezt nem mondhatta el magáról. A férjét agyonlőtték. Egy másik meglátogatott család otthonát a benne levő összes értéktárgyakkal együtt a gerillák egy este porig égették. (Ez a család később az Őrtorony Társulattól levélben kért egy nagyon időszerű könyvet: Igazi béke és biztonság — Honnan várható? címmel)
Ilyen érzelmi töltésű légkörben nem csoda, ha sokan önvédelem céljából támadó lépéshez akartak folyamodni. „Dehát tétlenül nézze az ember, hogyan ölik halomra őt és családját?” — érveltek egyesek. Sokan fegyvert kezdtek viselni. És Jehova Tanúi ebben a háború tépte országban azt kérdezték: Mit kell tenniük?
Szembenézve a bebörtönzés veszélyével
Jehova Tanúi egységes álláspontra jutottak: teljesen semlegesek maradtak a polgárháborúban, és nem voltak hajlandók veszélyes fegyvert viselni. De nem volt ez a döntés gyakorlatiatlan, veszélyes? Átélt tapasztalataik döntésük helyességét igazolták.
Egy Tony nevezetű fiatalember korábban már szolgált a hadseregben. Amikor keresztény lett, úgy döntött, hogy lelkiismereti okokból kifolyólag ,nem nyúl fegyverhez’, még élete megvédése céljából sem, és nem okoz bajt embertársainak. Amikor újra behívták katonai szolgálatra, nem vonult be és elítélték. Nemsokkal ezután újra behívták, és ekkor hat hónapi börtönre ítélték. Majd harmadszorra is behívták, és akkor tíz hónapi börtön-büntetést kapott. De ez ellen az ítélet ellen fellebbezett a felsőfokú bíróságnál. A következő két évben, hol ezen, hol azon a bíróságon fordult meg, s mindig fel volt készülve arra, hogy feleségétől újabb tíz hónapra megváljon. „Két év alatt a feleségemtől 13-szor búcsúztam el, de minden esetben valami közbejött, ami miatt nem kellett az egész börtönbüntetést letöltenem” magyarázta a férj.
Időközben a testvér feleségével együtt különleges úttörő lett és prédikáló szolgai működéséről elismerést is kapott. A törvény értelmében azonban még mindig le kellett volna töltenie a tíz hónapi börtönbüntetést. Utoljára egy levél érkezett részére, amelyben megígérték neki, hogy csak felfüggesztett ítéletet kap, ha elismeri bűnösségét. „Ezt nem tudom megtenni, mivel ártatlan vagyok” — jegyezte meg Tony. Így hát bátran éppen készült bevonulni a börtönbe, amikor meglepetésére egy levél érkezett, amelyben arról tudatták, hogy a Felsőfokú Bíróságon elemezték az ügyét és elejtették a vádat. Tony boldog volt, hogy nem fogott fegyvert még élete megvédése céljából sem.
Sok keresztény azonban ki van téve a látszólag véget nem érő bebörtönzéseknek. Alighogy kiszabadulnak a börtönből, máris behívják őket katonai szolgálatra, és újra kezdődik a körforgás: a tárgyalás, az elítélés és a börtönbe kerülés. Képzeljük el, milyen megpróbáltatást jelent ez a nős, családos férfiak számára! Azok azonban, akik semlegességüket megőrizték, nemcsak elkerülték a brutális polgárháborúban való erőszakot, hanem megőrizték „jó lelkiismeretüket” is Jehova előtt. (1Péter 3:16)
Egy család védelemben részesül — méghozzá fegyver nélkül!
Az erőszak elutasítása áldásnak bizonyult egy Will nevű családos férfi számára is. Will feleségével és öt gyermekével egy várostól 64 km-re levő tanyán élt. Az összejövetelekre való beutazás és egyéb üzleti ügyek intézése a városban nagy veszélyt rejtegetett a család számára. Nagy volt a kísértés, hogy önvédelemből lőfegyvert szerezzenek be. Willnek azonban már volt személyes tapasztalata arról, hogy Jehova megáldja azt, aki bízik benne. Évekkel ezelőtt jólmenő dohánytermesztő volt. Amikor az Őrtorony hasábjain arról értesült, hogy a dohánytermesztés nem helyes egy keresztény számára, bátran átváltott egy másik termény termesztésére. A helybeli lakosság meg volt rőkönyödve e látszólag balga döntésen. Mindazonáltal még a rossz évszakban tapasztalt jó idő is segítette, hogy sikerüljön új vállalkozása. A helybeli lakosság csak ámult! És Will családjával együtt személyesen tapasztalta annak az isteni ígéretnek a teljesülését, amely szerint Isten „nem hagyja el” illetve „nem hagyja cserben” szolgáit. (Zsidók 13:5).
Amikor a háború elkezdődött, Will egy újabb próbával nézett szembe: megőrzi-e keresztényi feddhetetlenségét? Múltbeli tapasztalata alapján úgy döntött, nem folyamodik fegyverviseléshez. Ehelyett, inkább kibérelt egy lakást a városban felesége és gyermekei számára, hogy az iskolába és a keresztényi összejövetelekre el tudjanak menni, ott helyben, és ne kelljen utazniuk 177 km-t naponta e veszélyes területen át.
Egy éjjel éppen távol voltak tanyai házuktól, amikor egy gerilla-csoport behatolt tanyai házukba és elloptak tőlük bizonyos értéktárgyakat. Meglepetésére azonban nem gyújtották fel a házat, és komoly kárt sem okoztak vagyonukban. De mi volt az oka ennek? A gerillák elmondták Will tanyáján dolgozó munkásoknak, hogy ismerik „Will főnököt”, aki Jehova Tanúja, azt is tudják róla, hogy jó ember, mert emberségesen bánik munkásaival. Mennyivel hatékonyabbnak bizonyult Will keresztényi jó hírneve, mintha lőfegyverekre bízta volna életét.
A védelem igazi forrása
Az ehhez hasonló tapasztalatok kiemelik azt a tényt, hogy Jehova megáldja azokat, akik megőrzik keresztényi semlegességüket és tartózkodnak attól, hogy ,karddal (fegyverrel) védjék meg életüket’. Igen, olykor Jehova megengedi, hogy szolgái közül egyesek meghaljanak, mint az a körzetfelvigyázó is, akit ebben az országban meggyilkoltak. Mégis jobb inkább meghalni, bízva teljes mértékben Jehovában, mint teret engedni annak, hogy az emberektől való félelem igazgassa utunkat (Máté 10:28). Ezért az erőszakkal teli idők nem szabad, hogy rábírjanak bennünket arra, hogy mi is ,kardhoz folyamodjunk’ életünk megmentése céljából, vagy valamilyen veszélyes fegyvertől várjuk megszabadulásunkat. A Biblia ezt ígéri: „Az emberektől való rettegés tőrt vet, de aki Jehovában bízik, oltalomban részesül” (Példabeszédek 29:25).
[Kiemelt rész a 20. oldalon]
A keresztények komolyan veszik azt a bibliai parancsot, hogy ,készítsenek a kardjaikból ekevasakat’.
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
„Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel.”