Bibliai segédeszközök: vajon írásellenesek?
EGY vasárnap délelőtt Connecticutban (USA) a kopogtatásra egy férfi jött ki ajtót nyitni. Az ajtóban Jehova egyik tanúja állt. A Tanú beszélni kezdett a Bibliáról és bibliai irodalmat kínált fel neki a fontosabb kérdésekről. A férfi, az elektromos hangdoboz tetején levő Bibliára mutatva így utasította el az irodalmat: „Mindaz, amire szükségem van, a Biblia”.
Te egyetértenél-e ezzel a férfival? Nos, ha ezen a kifejezésen azt érette, hogy semmi sem pótolhatja a Bibliát, mint az igazság forrását, akkor minden keresztény készséggel egyetért vele. De a szóban forgó Tanú által felkínált irodalom nem a Bibliát kívánta helyettesíteni. Csupán megmagyarázni akarta, kiemelve azokat a fontos részleteket, amelyek ennek a férfinek is hasznára lettek volna és növelte volna tiszteletét e fontos könyv és annak ismeretei iránt. Vajon szükségtelen, vagy netán helytelen ilyen irodalom olvasása?
A Szentírás — elegendő-e önmagában?
Vajon a Szentírás azt sugallja, hogy csak a Biblia olvasása — fontosságához nem fér kétség — szükséges az igazság pontos ismeretének megszerzéséhez? Nem feltétlenül! Például Jakab tanítvány a zsidókról ezt monda: „Mózesnek ősidőktől fogva minden városban voltak hirdetői, mivel minden szombaton olvasnak tőle a zsinagógákban” (Cselekedetek 15:21). Nos, a Biblia puszta olvasása mégsem tudta felismertetni a legtöbb zsidóval, hogy Jézus a Messiás.
A Cselekedetek 8. fejezetében említett etióp komornyik (eunuch) is Biblia olvasó ember volt. Fülöp tanítvány éppen hallotta, hogy hangosan Ésaiás könyvét olvassa, amikor hazafelé tartott kocsiján. De elegendő volt-e ez számára, hogy megértse az igazságot? Fülöp ezt kérdezte: „Érted-e valójában, amit olvasol?” Válasza így hangzott: „Hogyan érthetném, ha valaki útba nem igazít?” (Cselekedetek 8:30, 31) Ő tehát alázatosan elismerte, hogy a Biblia megértéséhez segítségre van szüksége.
Emlékezzünk arra a parancsra is, amivel Jézus követőit megbízta, mielőtt a mennybe ment volna: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Máté 28:19, 20) Félreérthetetlenül kitűnik e sorokból, hogy az kevés volt, hacsak meghívták az új megtérteket a Szentírás nyilvános felolvasására vagy ha csak a Bibliát adták oda nekik és rájuk bízták, hogy olvassák. A keresztényeknek tanítani kellett őket.
Pál apostol is szükségét látta annak, hogy önmagában a Biblia olvasására való buzdítás nem elegendő, amikor ezt mondta Timótheusnak: „Amíg megérkezem, legyen gondod a nyilvános felolvasásra, a buzdításra és a tanításra (1Timótheus 4:13). A Biblia olvasása elsőbbséget élvezett, hiszen Pál elsőnek említi a nyilvános felolvasást a felsorolásban. De szükséges volt a hallgatókat hozzásegíteni annak pontos megértéséhez, amit olvastak vagy amiről tanultak és buzdítani kellett őket arra, hogy a tanultakat alkalmazzák is a mindennapi életükben.
Végül, a Cselekedetek könyvében világos képet nyerünk arról, hogy a tanítványok és az apostolok a Biblia pontos felolvasásánál jóval többet tettek. Törekedtek meg is értetni a Biblia tartalmát az emberekkel. „Júdás és Szilás, mivel ők próféták is voltak, sok előadással buzdították és erősítették a testvéreket. Pál és Barnabás pedig a többiekkel együtt azzal töltötte az idejét, hogy tanította és hirdette Jehova szava jó hírét” (Cselekedetek 15:32, 35).
Nyomtatott segédeszközök
Valaki esetleg így érvelhet: „De ez nem írott irodalom volt.” Való igaz. De van-e nagy különbség az írott és beszélt elmondás között? Mégha akkor nem is állt rendelkezésükre nyomda vagy nyomdai berendezés, az apostolok és más keresztények éltek az írott szó lehetőségével a jó hír terjesztésében. Számos levelet írtak a különböző gyülekezeteknek. Így a kapcsolat akkor is fennmaradt, amikor távol voltak tőlük. Ezek közül egy pár levél a Biblia szerves része lett, de sok nem vált azzá.
Pál Korinthusiaknak írott első levelében, ahogy ez a Bibliánkban fennmaradt, ez olvasható: „Levelemben már megírtam nektek, hogy ne keveredjetek paráznák közé ... Most tehát azt írom nektek, hogy ne keveredjetek annak a társaságába, akit testvérnek neveznek, de mégis parázna” (1Korinthus 5:9–11). Itt Pál világosan utal a korinthusiaknak írt egy korábbi levelére, amely ma már nincs meg. Vajon a korinthusi keresztények azt érezték, hogy szükségtelen számukra az a levél, amely nem vált a Biblia szerves részévé? Korántsem! Értékelték és úgy fogták fel, hogy ez írásbeli segítség a Szentírás igazságainak jobb megértéséhez, valamint alapelveinek mindennapi életükben való alkalmazásához.
Amikor a Kolosszei gyülekezetnek írt, az apostol egy másik levélre hivatkozik, amely ma szintén nincs meg. Ezt a levelet egyidőben küldte a laodiceai keresztényeknek. Ezt mondta: „Amikor pedig felolvassák ezt a levelet nálatok, intézkedjetek afelől, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de ti is olvassátok majd fel a laodiceai levelet. Vagyis nemcsak írt leveleket a különböző gyülekezeteknek, hanem ezek a levelek körbejártak egyik gyülekezetből a másikba és olvasták őket.
Ha a mai nyomdaipar berendezései azokban a napokban rendelkezésükre álltak volna, el tudod-e képzelni, hogy nem használták volna ki annak minden előnyét és nem árasztották volna el a Jézusról szóló felvilágosításokkal az akkori embereket?
Napjainkban rendelkezésünkre áll a modern nyomtatás. Jehova Tanú ezért élnek ezzel a lehetőséggel és elárasztják Bibliákkal és nyomtatott bibliai segédeszközökkel a világot. Semmilyen szentírási ellenvetést nem hozhatunk fel ellene. Miként azoknak a keresztényeknek, akiknek Timótheus szolgált és prédikált, nekünk is szükségünk van ma a Biblia olvasására. Sőt arra is szükségünk van, hogy kioktassanak bennünket a Biblia értelme felől és buzdítást kapjunk arra vonatkozólag, hogyan tudjuk azokat alkalmazni életünkben.
A bibliai tanulmányozási segédeszközök csak javunkra szolgálnak, ha nem hamisítják meg Isten Szavát, vagy ha Istent dicsőítik, az olvasót pedig az igaz imádatra indítják és segítséget nyújtanak neki, hogy elkülönüljön a világtól és közelebb kerüljön Istenhez, Jézus Krisztus nyomdokainak követése közben. Hisszük, hogy a Jehova Tanúi által terjesztett irodalom mindezeknek a követelményeknek megfelel.