Királyság-hírnökök jelentik
A Királyság-egység megnyilvánulása
A KIRÁLYSÁG-EGYSÉG megnyilvánult Jehova Tanúi nemrég megtartott kongresszusain Új-Zélandban és a Fülöp-szigeteken. Új-Zélandban 13 408-an voltak jelen a „Királyság egység” kongresszusokon, és 167 személy merítkezett alá. Az új-zélandi három kongresszust telefonvonal kötötte össze hat ausztráliai kongresszussal. „Sokan azok közül, akiknek a rokonai ily módon vettek részt a telefonvonallal összekötött más kongresszusokon, azt mondták, hogy elképzelték őket, amint ugyanabban az időben ugyanazt az előadást hallgatják, és ez az egység csodálatos érzését keltette bennük” — állapítja meg a jelentés. Egy hallás-sérült testvérnő, aki már 30 év óta jár a kongresszusokra, megjegyezte, hogy ’ez volt az első alkalom, amikor megértett valamit a programból’, mivel első ízben alkalmaztak jelbeszédes tolmácsolást a hallás-sérültek számára.
◻ Átérezve, hogy milyen nagy szükség van az egymással való gyülekezésre, 120-an utaztak el az aucklandi kongresszusra a Cook-szigeteken levő Rarotongából, mintegy 1800 mérföld (2900 km) távolságra (Zsidók 10:24, 25). Hogy előteremtsék a légi utazás költségeit, a testvérnők ruhákat, függönyöket, párnákat, pluméria és kagyló nyakláncokat készítettek és azokat eladták. A testvérek pedig zöldségféléket termesztettek eladásra, és halásztak, meg aratási munkát vállaltak az útiköltség előteremtése végett. Az új-zélandi gyülekezetek hallottak a Cook-szigeteken lakó testvéreik nehéz helyzetéről, és elegendő pénzt gyűjtöttek, hogy pótolják a még hiányzó összeget, így a Cook-szigeteken lakó testvérek közül csaknem mindenki el tudott utazni az aucklandi kongresszusra. A program egyes részeit rarotongai nyelven tartották meg az ő érdekükben. Az Új-Zélandban megtartott három kongresszuson jelenlevő 17 misszionárius együtt örülhet ezekkel a testvérekkel annak, hogy egységben szolgálhatják Királyukat, Jehovát.
◻ A Fülöp-szigeteken megtartott 20 kongresszuson résztvevő 149 219 személy szintén örült, hogy együtt lehettek és láthatták az 1858 alámerítkezőt. Sokan nagy fokú eltökéltséget tanúsítottak e részvételük iránt. Például, akik Davao del Sur-ban laknak, köztük néhány olyan testvér is, aki a Manobo törzshöz tartozik, 62 mérföldet (100 km) gyalogoltak, hogy elérjék az autóbuszt, amely a mindanaoi General Santos Cityben megtartott kongresszusra szállította őket. Egy másik csoport 124 mérföldet (200 km) gyalogolt a hegyeken át, ami három napot vett igénybe. Ezután hajóra szálltak, ami újabb egy napi utazást jelentett, hogy végül eljussanak a kongresszusra. Mindannyian egyet értenek abban, hogy „megérte”!
Az Egyesített Nemzeti Rendőrség parancsnoka eljött a Cagayan tartomány Tuguegarao városában megtartott kongresszusra, és megdicsérte a kongresszus nagyszerű megrendezését. Ezt mondta: „Jehova Tanúinak nincs szükségük arra, hogy a rendőrség jelen legyen a kongresszusaikon, mert az összejöveteleik mindig békések és nagy rendben mennek végbe.” Egy megfigyelő a Pangasinan tartományban levő Binalonan városában megtartott kongresszuson megjegyezte: „Ha a közösség minden tagja Jehova Tanúja lenne, nem lenne gondunk a békére és a helyszín jó rendjére . . . a gyermekek a szüleik mellett szépen hallgattak . . . senki sem dohányzott. Amikor jómagam úgy éreztem, hogy rágyújtanék, inkább kimentem.”
Ezek a tapasztalatok segítenek értékelni a Királyság-hírnökök egységét és örömét. Eljön az a csodálatos idő, amikor minden ember elismeri majd Jehovát mint Királyt, és aláveti magát az ő uralmának. Akkor a széthúzás, az egyenetlenség már rég a múlté lesz.