Mennyire áll közel hozzád Isten?
A HÁROMÉVES Gáborka a következő egyszerű szavakkal kezdte imáját: „Hogy vagy, ó Jehova?” Ha egy felnőtt imádkozna így Istenhez, aligha tudnánk helyeselni szavait, de a kicsik gyermeki őszinteségén csak mosolyogni tudunk. Gáborka minden bizonnyal nagyon közel érezte magát Istenhez. Számára Isten nem valami elvont fogalom vagy erő volt, hanem nagyon is valóságos személy. Számodra is ennyire valóságos Isten? Ennyire közel áll hozzád?
Mennyire furcsa, hogy sokan azok közül, akik állítólag hisznek Istenben, meg sem kísérlik, hogy többet tudjanak Istenről, vagy hogy közelebb kerüljenek hozzá! Némelyeket a gőgös beképzeltség tart vissza attól, hogy Istenhez közeledjenek. Dávid azt mondta: „Isten nem nézi jó szemmel a gőgösöket” (2Sámuel 22:28). Mások viszont túlzott szerénységükben és igénytelenségükben tartják lehetetlennek, hogy Istennel közelebbi kapcsolatba kerüljenek. Az öntelt emberekből éppen ez a gyermeki közvetlen barátkozási készség hiányzik. Jézus ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek Királyságába” (Máté 18:2–4). És talán éppen az magyarázza a gyermeki elfogulatlanságot, hogy a kisgyermekek nem ismerik a túlzott szerénységet, amely Gáborkát is hozzásegítette, hogy feszélyezettség nélkül közeledjen Istenhez.
A helyes beállítottság fontos lépés, de ahhoz, hogy valóban közel érezzük magunkat Istenhez, ennél többre van szükségünk. Mindenekelőtt arra, hogy Isten mindig ott legyen a tudatunkban. Ha Isten csodálatos teremtésművét szemléled, te is indíttatva érzed majd magad, akárcsak a zsoltáros Dávid, hogy elgondolkozz Istenről, őt dicsérd, és neki adj hálát. Dávid egyszer ezt kérdezte: „Ha egeidet látom, ujjaid munkáit, a holdat és a csillagokat, amelyeket te készítettél, mi a halandó ember, hogy megemlékezel róla, és a földi ember fia, hogy gondoskodsz róla?” (Zsoltárok 8:3, 4). Ha arra is időt szentelsz, hogy elmélkedj Isten teremtésén és értékeld azt, ezzel még erősebb lesz közted és Isten között a szeretetkapocs.
„Közeledjetek Istenhez!”
Ha két mágnesrudat egymáshoz közelítünk, akkor ezek egymást kölcsönösen vonzzák. A vonzás annál nagyobb lesz, minél közelebb kerülnek egymáshoz. Valami hasonlót figyelhetünk meg a Jehova Isten és a mi kapcsolatunkban is. Jakab tanítvány ugyanis ezt mondta: „Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).
Azzal is közelebb kerülhetünk Istenhez, ha többet tudunk meg róla (János 17:3). Isten Szavát tanulmányozva megtudhatjuk például, mi Isten neve, mi a földre vonatkozó szándéka, mi a négy alaptulajdonsága: a szeretet, bölcsesség, igazság és hatalom (Zsoltárok 83:18, [83:19, Károli]). Persze erre rögtön azt mondhatod: „De hiszen és tudom, hogy Isten mindenható, tökéletesen igaz, minden bölcsesség és szeretet kútforrása.” De ez önmagában bizonyíték arra, hogy őt pontosan és kielégítően ismered? Nem feltétlenül!
Istenről és tulajdonságairól szóló pontos megállapítások eléggé üreseknek tűnnének, ha ezek személyes átéléssel nem párosulnának. Egy született süket például hogyan tudná megérteni, mi a „hangos” vagy „halk” beszéd? Hogyan tudná megkülönböztetni a galamb turbékolását a veréb csiripelésétől, ha nem lenne valamilyen összehasonlítási alapja? Ugyanígy az a puszta kijelentés, hogy „Isten szeretet”, számunkra is — személyes átélés nélkül — egyszerűen csak valami rideg tény lenne (1János 4:8). De hogy Isten szeretetét mind értelmileg, mind érzelmileg felfoghassuk, el kell gondolkodnunk, hogyan jutott ez a szeretet kifejezésre az emberek iránt (János 3:16). Az embernek személyesen is meg kell tudnia tapasztalni Isten szeretetét. „Ízleljétek és lássátok meg, hogy jó Jehova”, mondja a zsoltáros (Zsoltárok 34:8). Ha ezt teszed, akaratlanul is közelebb kerülsz Istenhez.
A kis Karcsika egyszer édesapját figyelve, ezt kérdezte: „Tudom, hogy Jehovát mindenki másnál jobban kell szeretnem. De hogyan lehet őt jobban szeretnem, mint téged? Téged látlak, és így tudlak szeretni is, de Jehovát nem láthatom!” Édesapja azzal nyugtatta meg kisfiát, hogy egyszer majd ez az érzése is normális lesz. Ugyanis, ha őt olyannak ismeri meg valaki, mint amilyennek a Biblia bemutatja, és ha megtapasztalja életében Isten szerető gondviselését, akkor Jehovához olyan erős kapocs fogja majd fűzni, mint senki máshoz (Máté 22:37, 38). És ezt megtapasztalhatják mindazok, akik időt nem kímélve, törekednek Jehova Isten megismerésére.
Mit jelent Istent „megismerni”?
Ha egy futó ismeretségre gondolunk, vagy ha látásból újból felismerünk valakit, akkor az „ismerni” szót szoktuk használni ily formán: „Ha nem tévedek, már ismerem önt.” Ez valószínűleg már mindannyiunk szájából elhangzott. Ezt talán olyankor is mondjuk, amikor az illetőt csak egyszer láttuk, vagy amikor csak rövid bemutatkozás történt.
János apostol megérteti velünk, hogy Isten „megismerése” többet jelent csupán egy felszínes ismeretségnél. Vizsgáljunk meg néhány gondolatot János Istentől ihletett első leveléből. Ott János logikusan arról beszél, hogy Istent megismerni annyit jelent, mint szeretni őt. Istent szeretni és megismerni viszont annyit jelent, mint megtartani parancsait. Vagyis azt, hogy nem járunk többé sötétségben, hanem az igazság szerint élünk. Ez annyit jelent, hogy Isten Szavától és szellemétől engedjük vezettetni magunkat, és ragaszkodunk az igazsághoz. Ha Istent megismertük, felszabadultnak fogjuk érezni magunkat arra, hogy imában közeledjünk hozzá, mégpedig abban a biztos tudatban, hogy meghallgat, és mindazt megadja, amire szükségünk van, hogy akaratát cselekedhessük (1János 1:5–7; 2:3, 4, 13, 14; 3:19–24; 4:6–8, 13; 5:3, 14, 15).
Isten megismerése és a vele való jó kapcsolat kialakítása — értelemszerűen — nem valami passzív dolog. Erőfeszítést kíván. Többet kíván, mint hogy bizonyos vallásos szertartásoknak — megszokásból — eleget tegyünk. Persze az sem Isten helyes megismerésének módja, ahogy állítólag sok „újraszületett keresztény” vallja, hogy hirtelen valami furcsa érzés töltötte el őket Isten iránt. A zsoltáros ezt mondta: „Ismertesd meg velem saját utaidat, ó Jehova, taníts meg saját ösvényeidre! Járass a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy a megmentésem Istene. Benned reménykedem egész napon át” (Zsoltárok 25:4, 5). Isten megismerése tehát egy egész életre szóló feladat!
A zsoltáros az után a felszólítás után, hogy „ízleljétek és lássátok meg, hogy jó Jehova”, ezzel folytatja: „Fordulj el a gonosztól és cselekedd a jót, keresd a békét és kövesd azt” (Zsoltárok 34:8, 14). Egyesek esetében a ’gonosztól való elfordulás’ mélyreható változást kíván.
Mária például, aki a 60-as években hippik között élt, szenvedélyes kábítószerfogyasztó lett. Ezzel az életmóddal együttjárt a lopás, az erkölcstelenség, a magzatelhajtás, sőt még a prostitució is. Egy nap azonban összetalálkozott Jehova Tanúival, és belátta, hogy ha Istenhez szeretne közeledni, akkor gyökeresen meg kell változnia. „Felhagytam a dohányzással (pedig naponta három csomag cigarettát szívtam el), leszoktam a kábítószerekről is, és szívemben elhatároztam, hogy betartom Jehova Istennek a parázna életet tiltó parancsát. Minden könyvemtől megváltam, ami az álomról, asztrológiáról és spiritizmusról szólt, sőt eltávolítottam környezetemből minden bálványimádást szolgáló szobrot, gyertyát és szentképet.” Végül átadta magát Jehova Istennek, és még most is őt szolgálja.
De te akarsz-e Isten megismerésére törekedni? Lehet, hogy nem éltél olyan züllött életet, mint Mária, de ennek ellenére, talán neked is alaposan meg kell változnod. Abban biztos lehetsz, hogy Isten senkit sem hagy cserben, aki őt őszintén és alázatosan keresi, és gyermeki hévvel azon fáradozik, hogy az ő akaratát megismerje és cselekedje.
[Kép a 4. oldalon]
Az Isten megismerésére irányuló vágy sokakat arra késztet, hogy alapvetően megváltoztassák az életüket