Szívünk — egy csodálatos szerv!

„DICSÉRLEK TÉGED, amiért félelmet keltő módon, csodálatosnak alkottál meg. Műveid csodálatosak, amit nagyon is jól tud az én lelkem” (Zsoltárok 139:14). A zsoltáros Dávidnak ezek a haláltól áradó szavai bizonyára a mi szívünket is megindítják, hogy ámulatot és áhitatot vált ki belőlünk.

Alexis Carrel, Nóbel-díjas tudós: Man the Unknown (Az ismeretlen lény, az ember) című könyvében a vérről, erről az ütőereinkben és gyűjtőereinkben folyó „életfolyamról” ezt mondta: „A vér viszi a sejtek számára a szükséges tápanyagokat, de ugyanakkor, mint valami fő személygyüjtő, a vér szabadítja meg az élő sejteket a keletkező salakanyagtól. Továbbá a vér olyan kémiai anyagokból és sejtekből áll, amelyek szükség esetén bármelyik szerv helyreállítására is alkalmasak. E tulajdonságai révén valóban figyelemre méltó. Ha ilyen feladatokat kell ellátnia, a véráram, akárcsak a hegyipatak, a magával sodort iszap és kidöntött fák révén képes a partjai mentén épült házak kijavítását elősegíteni” (77–78. oldal). Igen. Képzeld csak el! Ugyanez a véráram gondoskodik az összes sejtek táplálásáról, de a sejtek salakanyagának elszállításáról is. És e két feladatát úgy látja el, hogy közben egyik sem szenved hátrányt. De melyik szerv működésétől függ az, hogy ez az életfolyam testünkön át mindig áramoljon? A szívünktől!

A szív valóban a Teremtő bölcsességét tükrözi. A szív ökölnyi nagyságú üreges izom szerv. Férfiakban a súly: 310 gramm, nőkben körülbelül 260 gramm. A szív négy részből áll: jobb és bal pitvarból, valamint jobb és bal kamrából. A jobb felső üregbe, a szívpitvarba tér vissza a testből visszaáramló vér. Miközben a pitvar telődik, a vér az alsó kamrába kerül, és onnan a tüdőbe nyomódik át. A pitvarkamra billentyűk záródása akadályozza meg a vér visszafolyását, amikor a kamrák összehúzódnak és kipréselik a vért vagy a tüdőbe, vagy az aortába. A vér a tüdőkben szabadul meg a széndioxid tartalmától és ott veszi fel az életfontosságú oxigént. A tüdőkből a vér a bal felső pitvarba, onnan a bal szívkamrába kerül. A szívkamrából a főverőérbe nyomódik, hogy a vérkeringés révén eljusson a test minden részébe: elvigye a sejteknek a szükséges tápanyagokat, a keletkező salakanyagot pedig elszállítsa.

A szívben két szivattyú működik egyszerre, ami kétféle vérkeringést működtet. A kisvérkör biztosítja a vér eljutását a tüdőbe. (Ez a tüdőeres vérkeringés.) Ennél nagyobb és erősebb a balkamrából kiinduló vérkeringés: a nagyvérkör, amely az egész szervezetet ellátja vérrel. Mindent egybevetve: az emberben körülbelül 97 000 km hosszú: aortákból, vénákból és hajszálerekből álló véredényrendszer működik.

Felépítését tekintve, a szív az emberi test legbonyolultabb izomszövedékéből áll. Ha valaki teljes erejéből fut, ez a rendkívüli izom a szívet kétszer akkora teljesítményre képesíti, mint amire más izom képes lenne. Minden más izom hamar kimerül, a szívizom viszont bölcsőnktől a sírunkig szüntelenül, fáradhatatlanul végzi a dolgát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szív két dobbanása között van egy ici–pici idő a pihenésre. Az újszülötteknél a szív még körülbelül percenként 150-et ver, de ahogy növekszik valaki, úgy lassul a szíverése, és beáll a percenkénti 72 szívverése.a Egy 70 éves ember szíve körülbelül négy milliárdszor dobban életében. Ez alatt az idő alatt körülbelül 174 millió liter vért áramoltat át a szervezetben. A szív kétszer olyan gyorsan ver, ha megerőltető munkát végzünk, sőt még ennél is gyorsabban, ha nagy izgalom ér bennünket, bosszankodunk vagy félünk valamitől, így készítve fel bennünket vagy „a támmadásra vagy a menekülésre”.

Egy további figyelemre méltó tény az, hogy a szív maga állítja elő saját energiáját. A gyomor táplálék feldolgozó és emésztő tevékenységét, valamint a belek ritmikus mozgását a test salakanyagának továbbítására és eltávolítására a vegetatív idegrendszer irányítja. A szívnek saját energiaforrása: pacemaker–je van. Erre csak az utóbbi időben jöttek rá. A magzati szív előbb kezdi meg dobogását, mielőtt még az idegek behálóznák a szívet. Azt is megállapították, hogy a szív akkor is tovább tud dobogni, ha kiveszik a testből, és főleg, ha vért kap.

Ez az életfontosságú, fáradhatatlanul dolgozó szervünk méltán érdemli meg, hogy vigyázunk rá. Feltétlenül biztosítanunk kell neki a jó táplálékot, a kellő pihenést — és hogy szívós legyen —, a megfelelő mozgást. A dohányzás mindenképpen kerülendő. Ami az élet örömeit illeti, itt is helyénvaló a kellő kiegyensúlyozottság és mértéktartás.

Mivel ilyen fontos szervünk a szívünk, nem véletlen, hogy oly sokat hivatkozik rá a Biblia. De amint majd látni fogjuk, a jelképes szív helyet foglal el a Bibliában, mint a betű szerinti szív.

[Lábjegyzet]