A biztos megoldás — Isten királysága
„EGYIK ember uralkodott a másikon annak kárára.” Ez a Prédikátor 8:9. versében feljegyzett bibliai megállapítás az egész emberiség történelmén végigvonul és még ma is igaz. Miért? Mi az oka annak, hogy a mai kritikus időnkben az emberiség még mindig nincs abban a helyzetben, hogy sorsán javítson?
„Ha az emberi természetet csak egy kicsit is ismerjük, arra a meggyőződésre jutunk — írja George Washington 1778-ban —, hogy a legtöbb ember magatartásában az önzés kerekedik felül, és többé-kevésbé az irányítja tetteit . . . Kevesen tudnak a közjóért lemondani magánérdekeikről és előnyeikről, és kevesen tudnak a köz javáért áldozatot hozni. Hiába is bosszankodunk az emberi természet elfajultságán, sajnos, e ténybe bele kell törődnünk; ezt tanúsítja egyébként minden kor és minden nép tapasztalata, és mielőtt ebben bárminemű változtatást remélhetnénk, alapvetően az emberi természetet kellene megváltoztatni.”
Mivel mindenki tökéletlenségben és bűnben született, egyikünknek sem sikerül abszolút tökéletesen és igazságosan eljárnunk embertársainkkal szemben (Róma 5:12). Önző személyi érdekek befolyásolják vagy uralják ítélőképességünket és eljárásunkat. Bármennyire iparkodik is az ember törvényhozás útján a vele született gyengeségeit levetkőzni, még eddig egyetlen kormánynak sem sikerült ezt a célt elérni. „Nincs olyan kormányrendszer — legyen ez akár monarchia, diktatúra, zsarnoki uralom, arisztokrácia, oligarchia, köztársaság, demokrácia vagy kommunista uralom —, amely garantálni tudná, hogy egy személyben jó és bölcs vezető kezébe kerüljön a kormányrúd” — írja Laurence Beilenson a The Treaty Trap című könyvében. „Ez okból következik, hogy mindazok, akik a kormányt megválasztják, és akik eltűrik maguk felett uralmát, közönséges emberek . . . De a népre is igaz az, amely felett uralkodnak, hogy sem nem jók, sem nem bölcsek. Ha az emberek szeretnék felebarátjaikat, mint önmagukat, feleslegesek lennének a korlátozó törvények, annak betartásán őrködő rendőrök, a hadseregek, és még szerződések is, hogy ezeket se felejtsük ki a sorból.”
L. Beilenson sok emberrel együtt azt vallja, hogy ez a „boldog korszak” még messze van tőlünk. Ő azonban figyelmen kívül hagyja Istennek földünkre vonatkozó szándékát. Az, hogy az ember nem tud bölcsen és békésen kormányozni, bármilyen utat követ is, félreérthetetlenül arra mutat, hogy az emberiség képtelen önmaga irányítására. Egyedüli megoldásként marad Isten Királysága, Fia, Jézus Krisztus vezetése alatt. Jézus pontosan ezért tanította követőit a mintaimában így imádkozni Istenhez: „Jöjjön el a királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10).
Istennek az az akarata, hogy a mennyben felállított Királysága által a földön teljes békét teremtsen. Fia, a „Békefejedelem” uralmáról ihletett beszámolójában ezt mondja Isten: „Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete” (Ésaiás 9:6, 7, K.f.).
A Királyság nemcsak azt fogja elérni, hogy az egész földön igazi béke legyen, hanem még azt is megvalósítja, ami egyetlen más királyságnak sem sikerült: ki fogja irtani az emberekből az önző hajlamokat, amelyek örökölt tökéletlenségünkre vezethetők vissza. Királyságának uralma alatt az emberiségnek a bűntől és a haláltól való megszabadítása után meg lesz a kilátása a paradicsomi földön való örök életre igazi tökéletességben (Róma 6:23). Isten „letöröl szemükről minden könnyet, és a halál nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak.” És Jehova kijelenti: „Íme, én minden dolgot újjá teszek” (Jelenések 21:4, 5). Ez lesz a biztos megoldása a napjainkban fennálló bajoknak.