Boldogság értékes kapcsolat révén

„JOBB egy élő eb, mint egy döglött oroszlán” (Prédikátor 9:4). Az egykor élt Salamon király így fogalmazta meg azt az alapigazságot, hogy az élet fontosabb minden anyagi dolognál vagy minden olyan célnál, amit az ember becsvágyóan szeretne elérni. Élet nélkül ugyanis mindezekből semmi hasznunk sem lehetne. Igen, ha igazi boldogságra törekszünk, ahhoz fontos élnünk.

Ami az „életnél is jobb”

Bármilyen értékes is az élet, van valami, ami még ennél is értékesebb. Lehetséges ez? — kérdezhetnéd. Mi az, ami értékesebb lehet magánál az életnél?

Dávid, Izrael egykori királya megadja kérdésünkre a választ. Mély értékeléstől eltelve, ezeket a szavakat intézte Jehova Istenhez, a Teremtőhöz: „Mert szerető kedvességed jobb, mint az élet, saját ajkaim téged dicsérnek” (Zsoltárok 63:3). Dávid mélyérzésű szavai azt mutatják, hogy még életénél is drágábbnak tartotta Isten szerető kedvességének tapasztalását, amelynek alapja az Istennel való jó kapcsolata volt. Miért mondhatta ezt?

Mi teszi az életet lehetségessé

Tegyük fel, hogy egy igazán kedvedre való ajándékot kapnál. Biztosan boldog lennél, és nagy örömödre szolgálna, ha használhatnád is. Az viszont hálátlanságot tükrözne, ha gondolataid csak az ajándéknál időznének, és nem gondolnál az ajándékozóra is. Minden bizonnyal a közted és az ajándékozó közötti személyes kapcsolat az, ami őt ajándékozásra serkenti. Ha ilyen kapcsolat nem lenne, akkor ajándékozás sem és az abból származó öröm sem lenne.

Ugyanez érvényes az életre. Bármilyen értékes is az élet, azt kell mindig az elménkben tartani, kitől származik az, és mi által tud fennmaradni. Vitathatatlan tény, hogy nem mi teremtettük magunkat, mint ahogy az is, hogy életünket nem tudnánk fenntartani azok nélkül a csodálatos gondoskodások nélkül, amelyekről Jehova intézkedett a földön (Zsoltárok 100:3; Cselekedetek 14:17). Az a tény, hogy élhetünk, és ha korlátozottan is, de élvezhetjük az életet, a mi nagy Alkotónk, Jehova Isten szerető kedvességének a bizonyítéka. Meg tudjuk-e hát érteni, miért vallhatta Dávid király teljes meggyőződéssel, hogy Isten „szerető kedvessége jobb, mint az élet”?

Teremtőnkkel való jó kapcsolatunk még egy más okból is fontosabb életünknél: ugyanis ettől függ a jövőnk. Lássuk, miért.

Azzal biztosan egyetértesz, hogy az élet gyorsan tovaszáll és tele van sok bizonytalansággal. Lehet, hogy valaki évekig dolgozik megfeszített módon, hogy elérjen anyagi célokat, amit érdemesnek tart. De jön a halál, és itt kell hagynia mindent, amit sok vesződséggel megszerzett. Pontosan úgy van, ahogy Salamon király mondta: „Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát a nap alatt? Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenysége csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság” (Prédikátor 2:22, 23; vö. 2:3–11, Katolikus fordítás).

Ennek ellenére szerető Teremtőnk azt akarja, hogy mindazok, akik szeretik őt, és akik engedelmeskednek neki, megszabaduljanak a napi életükkel együttjáró csalódásoktól és hiábavalóságoktól. Jehova a következő csodálatos ígéretet adta nekünk: „Nem úgy építenek, hogy más vegye birtokba, nem úgy ültetnek, hogy más egye meg. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké. Kezük munkáját teljesen felhasználják választottaim” (Ésaiás 65:22).

Nem jobb-e az Isten szerető kedvességéből fakadó ilyen kilátás, mint a jelenlegi korlátozott és bizonytalan életünk? Minden bizonnyal a legnagyszerűbb cél: tapasztalni ezt a szerető kedvességet és élni abban az új rendben, méghozzá értelmesen, céllal. E boldog kilátás elérése céljából már most el kell nyernünk Jehova tetszését, és meghitt kapcsolatba kell kerülnünk vele és népével.

Rövidtávú érdek szemben a hosszútávú áldásokkal

Tekintettel az előzőekre, bizonyára rövidlátók és bölcsesség nélkül lennénk, ha kizárólag egyéni érdekeinkkel törődnénk — például a hírnévvel, a vagyonnal, a karrierrel, a tudományos életpályával, az önmegvalósulással, vagy bármi olyan dologgal, amit a dolgok eme rendszerében érdemes célnak tartunk. Noha ezek a célok önmagukban nem helytelenek, de ha az életünkben a legfontosabb helyet foglalják el, könnyen elvonhatják figyelmünket a Teremtőnkkel szemben fennálló kötelezettségeink teljesítésétől. Végső soron elveszíthetjük Jehova tetszését, és így ezzel az „igazi életet” is (1Timótheus 6:19; Lukács 9:24).

Ez hasonlítható annak az ifjúnak az eljárásához, aki idő előtt abbahagyja az iskolát, és elmegy dolgozni segédmunkásként, csak hogy megszerezze magának a zsebpénzt. Lehet, hogy azt gondolja magában: ’Íme, megszabadultam az iskolai élet kötelezettségeitől, és most szórakozhatom.’ De vajon nem áldozza fel hosszútávú jólétét ezért a kétes értékű, rövidtávú érdekért? Hasonlóképpen nem rövidlátásról tanúskodna, ha valaki amiatt mulasztaná el a Teremtővel való kapcsolatát, mert túlságosan el van foglalva egyéni céljainak követésével?

Bármennyire elfoglaltak vagyunk is, azokra a dolgokra mindig találunk időt és energiát, amelyeket igazán fontosnak tartunk. Jézus, jól ismerve az emberi természetet, találóan mondta: „Mert ahol a te kincsed, ott lesz a te szíved is” (Máté 6:21).

Milyen „kincs” megszerzésére állítottad be szívedet? A csillogó világ nagyon is vonzónak tűnhet. De kérdezd meg magadat: Mennyire tartósak az e világ által felkínált előnyök? Hoznak-e igazi boldogságot, vagy ellenkezőleg — a kábítószerhez hasonlóan — csak pillanatnyi örömöket, amelyek után ott marad a kielégületlenség érzése és a fájdalom?

Válassz bölcsen!

A Lót napjaiban élő emberek eljárása értékes tanulságul szolgálhat számunkra. „Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek” — mondta Jézus. Más szavakkal: azzal voltak elfoglalva, amit fontosnak tartottak, és figyelmen kívül hagyták Isten akaratát. És mi volt a kimenetel? „De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.” Majd saját javukra Jézus hozzáfűzte: „Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik (ÚV.: kinyilatkozik)” (Lukács 17:28–30, Ökumenikus fordítás).

Minden jel arra utal, hogy „ez a nap” közvetlenül előttünk van. Mivel Jehova Isten örök jólétünket tartja szem előtt, Szaván és megszervezett népén keresztül felhívással fordul minden emberhez. Arra szólít fel mindenkit, hogy hagyjon fel önző céljaival, és béküljön ki vele. Felettébb oktalan lenne, ha személyes érdekeink annyira fontos szerepet kapnának életünkben, hogy minden időnket és energiánkat arra kötnénk le, és elmulasztanánk a szerető felhívásra kedvezően reagálni. Pál apostol sürgetésével egyezően inkább nekünk is fel kellene ismernünk az idő sürgető voltát: „Íme, most van itt a különösen elfogadható idő. Íme, most van itt a megmentés napja!” (2Korinthus 5:20; 6:2).

Szeretnél azok közé tartozni, akik azzal a boldog kilátással rendelkeznek, hogy túlélhetik a dolgok jelen rendszerének a végét, és élhetnek Isten megígért igazságos új rendjében? Mindez attól függ, mit tartasz most életedben a legfontosabbnak, és mit teszel annak érdekében, hogy Istennel jó viszonyba kerülj. A választás előtted áll!

[Képek az 5. oldalon]

Ha hálás vagy az ajándékért, . . .

. . . miért ne lennél még hálásabb Jehova Istennek, a legnagyobb Aadakozónak?