Vajon késlekedik Isten ítélete?

KÉPZELD magad a következő helyzetbe: látogatót vársz egy másik városból, de a látogatód csak érkezésének napját jelölte meg, az óráját viszont nem. Az idő közben telik, és a várt vendég nem érkezik meg. Magadban töprengeni kezdesz: késni fog? Illetve megérkezik-e még aznap? Talán az is lehetséges, hogy félreértés történt. És ahogy fokozódik nyugtalanságod, végül erőt vesz rajtad a kételkedés.

Valószínűleg így gondolkozik ma sok ember annak az időnek „eljövetelével” kapcsolatban is, amikor Isten végrehajtja ítéletét a gonoszokon. Tulajdonképpen Isten imádói már régóta várnak erre az időre. A hithű Dávid király például már több mint 3000 évvel ezelőtt ezt mondta: „Maga Jehova a te jobbod felől biztosan megrontja az ő haragja napján a királyokat. Ítéletet tart a nemzetek között.” Zokon lehet-e venni, ha valaki ma ezt kérdezi: De mikor? (Zsoltárok 110:5, 6).

A Biblia őszinte kutatói, akik a világ eseményeit egybeveteik a bibliai próféciákkal, és figyelembe veszik a bibliai időszámítást is, meggyőződéssel vallják, hogy Isten ítéletnapja most már közel van. De vajon nem ugyanezt hitték sokan az elmúlt időkben, és mi történt? Kénytelenek voltak megállapítani, hogy tévedtek. Van-e valamilyen biztos módja annak, hogy megállapíthassuk, mikor jön el Isten ítéletvégrehajtása?

Isten „kijelölt idején”

Jézus jelezte, hogy az ítélet egy konkrét időben következik el. De követőinek adott figyelmeztetésében ezt mondta: „Maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a kijelölt idő” (Márk 13:33).

Habakuk is, akit Isten már hat évszázaddal korábban megbízott az isteni ítéletvégrehajtás ecsetelésével, azt mondta, hogy a kijelölt időben ez be fog következni. Isten útmutatása alapján arra is figyelmeztetett, hogy az ember ne legyen türelmetlen, és főleg ne kételkedjék Isten ígéretében. Ezt írta: „Nem csal meg. Még ha késne is, folyton várj rá, mert feltétlenül valóra válik, nem késik el” (Habakuk 2:2, 3).

De ha Isten ítélete csak a kijelölt időben” jön el és „nem késik” el, miért fűzi hozzá Habakuk ezt a pár szót: „Még ha késne is”? Nyilvánvalóan azért, mert Isten népe közül némelyek korábbra várták eljövetelét. Miért? Azért, mert számukra ismeretlen volt eljövetelének a pontos ideje.

Földönlétekor még Jézus sem tudta ennek a pontos idejét, ezért mondhatta: „Azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Márk 13:32). Azt viszont tudta, hogy milyen időszakban fog bekövetkezni ez az ítélet. Tanítványai kérésére ezért jelt adott, hogy ennek segítségével felismerhessék, mikor aktuális ennek az ítéletnek a kezdete. Jézus szavai szerint ennek első jelei olyanok lesznek, mint amikor a „szülési fájdalmak” elkezdődnek. A várandós asszony fájdalmainak kezdetén nem tudja pontosan, mikor szüli meg gyermekét. Csak az tudja, hogy hamarosan megszüli (Máté 24:3–8).

„Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék”

Jézus nemcsak azt tudta, melyik időszakban jön el az isteni ítéletvégrehajtás, hanem azt is, mikor ér véget. A fügefát használta szemléltetésül, és ezt mondta: „Amikor a fiatal ága zsendül és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy ő az ajtó közelében van. Bizony mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek” (Máté 24:32–34).

Az ítélet tehát annak a nemzedéknek az idején belül fog majd bekövetkezni, amely látta e Jézus által megjövendölt időszak első jeleit. Ennek az időszaknak a kezdete jelezni fogja majd a sátáni világ végidejének a kezdetét, és Isten most felállított mennyei Királysága fogja az ítéletet végrehajtani felette. A bibliai időszámítás és a bibliai próféciák beteljesedése kellően bizonyítja, hogy ez az időszak 1914-ben elkezdődött.a

Isten ítéletvégrehajtásának még az 1914-es nemzedék teljes kihalása előtt meg kell történnie. Ebből a nemzedékből még jócskán élnek. Például 1980-ban a Német Szövetségi Köztársaságban 1 597 700 olyan személy élt, aki 1900-ban vagy előtte született. Ez a szám kétségtelenül jóval nagyobb lenne, ha a két világháborúban nem pusztultak volna el idő előtt több millióan közülük.

Jézus abban az ígéretében, hogy „Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék”, két görög tagadószót használ együtt: az ou és a me szavakat. A The Companion Bible így magyarázza e két szó használatát: „Amikor a két tagadószó összekapcsolódik, elvész a szavaknak külön-külön való jelentése, helyette a legerősebb, legnyomatékosabb állítás [megerősítés] születik meg.” Most, abban az időben, amikor úgy látszik, hogy „ez a nemzedék” már-már elmúlik anélkül, hogy minden beteljesedne, Jézus szavai: „semmiképpen nem múlik el”, egyre nagyobb nyomatékot kapnak.

A hit próbája

Habakuk figyelmeztető szavai arra mutatnak, hogy Jehova ítéletének látszólagos késése a hit próbája lesz. Ésszerű, hogy ez a vélt késés csak annak a nemzedéknek a vége felé jelent majd nagy próbát, amelyről Jézus beszélt. A cikk első részében közölt példával kapcsolatban ezt kérdezhetnénk: Mikor kezdenél kételkedni várt vendéged megérkezésében? Vajon reggel kilenckor? Nyilván nem! Még délben sem, de talán még késő délután sem. Hited valószínűleg akkor lenne kipróbálva, ha már ez az eset is beköszönne. De gondold csak el: vendégednek még 23.30-kor is lenne elegendő ideje arra, hogy ígéretét valóra váltsa!

Nincs okunk tehát, hogy amiatt nyugtalankodjunk, hogy Isten Szava vajon igaz lesz-e vagy sem. Még sohasem maradt beteljesületlenül. Józsué izraelitákhoz intézett szavai több mint 3000 évvel ezelőtt ma is ugyanolyan igazak, mint akkor voltak: „Egyetlen szó sem maradt teljesítetlenül mindazokból a jó szavakból, amelyeket Jehova, a ti Istenetek mondott nektek. Mindegyik beteljesedett rajtatok. Egyetlen szó sem hiúsult meg azokból” (Józsué 23:14).

Az Őrtorony 1910. május 1-jei számában ez olvasható: „Úgy tűnik, hogy mindannyiunk, de az egész emberiség természetében benne rejlik az, hogy a jövendölések tekintetében szeretünk türelmetlenkedni. Azt szeretnénk, ha a várt dolgok tényleges bekövetkezésük előtt korábban valósulnának meg.” Azután így folytatja: „Várakozásainkban ez a késlekedés mindenesetre arról győzhet meg bennünket, hogy az isteni szándékban valójában soha sincs késés. Nem kételkedhetünk e célok megvalósulásában, mert Isten kellő idejében, pontosan amikor annak az ideje eljön, megvalósulnak.”

Ha a most élő igaz keresztények visszatekintenek az elmúlt időkre, felismerhetik, mik voltak azok a nyomós okok, amikért Isten ítéletét nem hajtotta végre. Egyenesen örülnek annak, hogy ez még nem történt meg. Hogy miért? Ezt a következő cikkünkben vizsgáljuk meg.

[Lábjegyzet]

[Kép a 4. oldalon]

Az 1914-es nemzedékből sokan remélik, hogy meglátják, „amikor mindezek megtörténnek”