’Jó nekem az én vallásom!’
VAJON a te szádból is elhangzottak már ezek a szavak, amikor Jehova Tanúi közül valaki meglátogatott otthonodban? Talán még ezt is hozzáfűzted: „Ha jó volt ez a vallás a szüleimnek és nagyszüleimnek, akkor nekem is jó. Miért izgassam magamat más vallással?”
Nem kétséges, sok hasznot meríthetünk szüleink tapasztalatából és bölcsességéből. De vajon feltétlen bölcs alap ez a vallás követésénél is? Egyébként sem mindenben utánozzuk szüleinket és nagyszüleinket. Vajon miért nem? Ennek egyik oka az, hogy időközben a tudás és a megértés óriásit haladt előre.
Vegyük példának a következő esetet: Több mint 40 évvel ezelőtt az emberek még megbetegedtek és belehaltak olyan betegségekbe, amiket ma már megfelelő gyógykezeléssel gyógyítani tudnak. 1943 óta az antibiotikumok megjelentek a színtéren, és sok életet mentettek meg. Nos, bölcs lenne-e visszautasítani az antibiotikumokat csupán azért, mert nagyszüleink nem ismerték? Semmiképpen! Ezért meg kell őriznünk elfogulatlanságunkat, és mindig mérlegelnünk kell az új fejleményeket. Ugyanez a bölcs eljárás követendő a vallás tekintetében is.
Pál apostol esete találóan szemlélteti, hogy őseink vallása nem feltétlenül biztos, hogy az a jó vallás, ami Istennek tetszik. Mielőtt Pál a krisztusi hitre tért volna, rendkívül erőszakosan reagált a krisztusi „Útra”, ugyanis „folyton üldözte Isten gyülekezetét és pusztította azt”. De miért? Mert ’szerfölött rajongott atyái hagyományaiért’. Előző vallásához való őszinte ragaszkodása miatt nem tudta felismerni a Jézus Krisztussal kapcsolatos igazságot — és ez bizony nem tetszett Istennek (Cselekedetek 9:1, 2; Galata 1:13, 14).
Vajon vallásodat te választottad meg vagy csak beleszülettél?
A legtöbb esetben a véletlen műve, hogy kinek milyen a vallása. Milyen értelemben mondjuk ezt? Lehet, hogy azért vagy katolikus, protestáns, hindu, taoista, vagy buddhista, mert szüleid is ilyen vallásúak voltak. De tegyük fel, hogy egy más országban vagy más családban születtél volna? Nos, ez esetben könnyen lehet, hogy lelkesen más vallásúnak vallanád magad. Logikus-e ebből arra következtetni, hogy a születésed folytán örökölt vallásod az igaz vallás?
Tekintet nélkül arra, hogy beleszülettél-e a vallásodba vagy sem, talán úgy érzed, hogy vallásod neked tökéletesen megfelel. De kérdezhetnénk: Vajon az igaz vallás személyes ízlés vagy vélemény dolga? Önmagában ez megbízható útmutató e tekintetben?
Egy étellel lehetne ezt szemléltetni. Ha egy gyermeket megkérdezünk, mit szeret jobban: egy szelet tortát vagy egy tányér spenótot, biztosan a tortát választáná. De vajon a táplálkozás szempontjából is ez volna a leghelyesebb választás? Hasonlóképpen az a tény, hogy egy bizonyos vallást kedvelsz, még nem jelenti azt, hogy szellemi értelemben is ez a legjobb. (Vö. Róma 10:2, 3.)
A vallás tehát nem valami szubjektív vélemény kérdése. Magában foglalja az istenimádatot, ennélfogva lényeges, hogy Isten tetszésével párosuljon. A létfontosságú kérdés nem az, hogy csakugyan jó-e az én vallásom, hanem az, hogy tetszik-e Istennek?