Találjuk meg örömünket a házasság adományában!
„Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza!” (MÁTÉ 19:6).
1. Jézus mely ismerős szavai közismertek a kereszténységben, mégis milyen kérdések vetődnek fel ezzel kapcsolatban?
ISMERŐSEK-E számodra ezek a szavak? Semmi kétség; a világ lakosságának jelentős részét kitevő kereszténységben sok millió ember előtt ismerősek, hiszen az Úr Jézus szavai ezek, amelyeket az akkori vallásos farizeusoknak mondott. S bár a szavak ismerősnek hangzanak, mi a helyzet Jézus kijelentésének az értelmével? Vajon az emberek általában megszívlelik-e az ilyen tanács nagy horderejét? Nos, hadd lássuk!
2—4. a) Mi a helyzet ma sok országban azt illetően, hogy vajon megszívlelik-e Jézusnak a Máté 19:6-ban mondott szavait? b) Milyen magatartást árulnak el azok, akik figyelmen kívül hagyják a Biblia házassággal kapcsolatos tanácsát?
2 Sok országban vajmi keveset törődnek ma az emberek a házasság intézményével és azzal, hogy fenntartsák azt, amit Isten egybekötött. A válások arányszáma oly magasra szökött, hogy az már szinte járvány méretű egyik országban a másik után. Ott sem rózsásabb a helyzet, ahol a kormányzat törvényesen nem engedélyezi a válást, mert az emberek egyszerűen ott hagyják a házastársukat, és más valakivel lépnek élettársi viszonyba. A kereszténységben és másutt sok millió ember hagyja tehát figyelmen kívül a komoly tanácsot, amit Jézus a Máté 19:6. versében adott. Talán azért, mert Jézus tanácsa rossz tanács, vagy inkább azért, mert az emberek nem figyelnek arra, amit Jézus mond, és nem sokat törődnek e tekintetben Jézus tanácsával?
3 Az igazság az, hogy az emberek jelentős hányada nem tekinti a házasságot egész életre szóló szerződésnek, ha az zavarólag hat az életformájukra és a vágyaikra. Az ilyenek csak ideiglenes intézménynek tekintik a házasságot, ha nem egyezik a törekvéseikkel, a rokonszenveikkel és ellenszenveikkel. Szinte úgy tűnik, hogy egyesek úgy válnak meg a feleségüktől, mint ahogy mások leveszik a kalapjukat vagy a kabátjukat, és egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy Jézus tanácsára gondoljanak, amit a házasságra lépőknek adott.
4 Mivel az a nézet uralkodik, hogy hiszen, „mindenki ezt csinálja”, még azok az egyének is, akik egyébként szívesen követnék a Biblia biztonságot nyújtó tanácsát, könnyen kerülhetnek olyan befolyás alá, amely eltéríti őket Isten Szavának nagyszerű tanításától. Sok jó tanácsot kapunk nyomtatott és szóbeli formában, de ha nem követjük a Biblia tanácsát, bizony nehézségekbe ütközünk a házaséletünkben. (Vö. Zsoltárok 19:7–11.) Ha mi is magunkévá tesszük azt a felfogást, amely szerint mindenen, ami megzavarja az életformánkat, a kedvteléseinket, a vágyainkat, úgy változtathatunk, hogy egyszerűen figyelembe se vesszük Istennek a házasságra vonatkozó utasításait, bizony nagy veszélybe kerülünk. Ez a magatartás szemtől szembe állít bennünket az emberiség legnagyobb gondjával: az önzéssel. Mert általában az önzésben rejlik minden házassági nehézségnek a gyökere. De vajon miért állítjuk ezt?
A bűn szerepe
5. Hogyan vázolja Pál apostol a Róma 7:15–20-ban azokat a nehézségeket, amelyek abból erednek, hogy bűnben születtünk?
5 A férfiak és a nők, Ádám és Éva leszármazottai, bűnben és tökéletlenségben születnek. Ez azt jelenti, hogy az öröklött bűn miatt az ember célt téveszt, és ilyen vagy olyan fokon megszegi a törvényt (1János 3:4). Pál apostol arról az óriási tehertételről beszélt, amely a bűn következtében hárul az emberiségre, mivel ő maga is rájött, hogy azt teszi, amit nem akar, és nem teszi azt, amit tennie kellene (Róma 7:15–20). Mindaz, aki szándékosan megszegi Isten törvényét, önző. Vannak, akik kisebb mértékben mutatják ki az önzésüket, másoknál az egész életük csupa önzés, méghozzá nagymértékű.
6., 7. Milyen kétféle gondot okoz a házasságban az önzés, és milyen logikus kérdéshez vezet el?
6 Az Isten által létesített házassági elrendezésben gyakran az önzés képezi a házastársak közötti bajok gyökerét. Az a nő, aki elvárja, hogy mindenben kiszolgálják — mivel az apja és az anyja elkényeztette őt —, alapjában véve önző. Az a férfi, aki továbbra is legényéletet akar élni, vagyis a házasságkötése után is folyton a „fiúk” társaságában szeret lenni, alapjában szintén önző. Gondolj csak arra a sokféle módra, amelyen a férj és a feleség összekülönbözhet egymással, és ott találod a sokféle baj gyökerénél az önzést!
7 Amikor valaki azon igyekszik, hogy megoldja a házasságában előforduló nehézségeket, vajon hogyan tud úrrá lenni a vele született önzésre való hajlamon? Egész sor olyan dolog van, amit megtehet, és ami segíthet rendbe hozni a tönkremenni készülő házasságát. De mindkét házasfélnek késznek kell lennie arra, hogy megtegye a maga részét. Ez nem egyirányú utca! Nos, viszgáljunk meg ezzel kapcsolatban néhány tényezőt.
Önzetlenség a házasságban
8. Miért nevezhetjük a házasságot közös érdekeltségnek?
8 A házasság közös érdekeltség, ami azt jelenti, hogy egyik házastárs sem várhat el túl sokat a másiktól, és nem szabad azt éreznie, hogy csak addig megy jól minden, amíg az egyik ad, a másik pedig elfogad. Az ilyesmi egyiküknek sem jelentene áldást. Például figyelembe kell venni mindkét részről a rokonságot is. Nem szabad megengedni, hogy ez fájó pont legyen a házasságban, vagyis hogy az egyik fél szüleit vagy rokonait figyelembe vegyék, a másikét nem. Ne mindig egyoldalúan döntsék el, hol töltik a szünidőt vagy egyéb pihenőidejüket. Ha gondosan ügyelnek erre, sikeres lesz a házasságuk. Sohase várjanak el túl sokat egymástól, hanem legyenek önzetlenek (Filippi 2:4).
Az életkor mint tényező
9. Milyen szerencsétlen eredménye lehet annak, ha valaki könnyelmű nézetet vall a házasságról?
9 Ebben a nemzedékben nagyon elterjedt az a szemlélet, hogy ha a házasság nem válik be, hát válással teszünk pontot a végére. Ezért sok fiatal már eleve ezzel a könnyelmű nézettel kezdi meg a házaséletet. Emiatt sok tizenévesek közt megkötött házasság mehet vagy megy is tönkre. De ez a szemlélet azt is előidézi, hogy sok nemkívánt gyermeket hoznak világra. Az ilyen gyermekek gyakran úgy nőnek fel, hogy sohasem tudják meg, mit jelent a mélységesen szerető és gondoskodó apa és anya.
10. Hogyan segíthet a Galata 5:22, 23. verse azoknak, akik a házasságot latolgatják?
10 Vajon hány éves legyen valaki, hogy komolyan fontolóra vehesse a házasságot? Nem lenne bölcs dolog valamiféle szabályt felállítani ezen a téren. A Szentírás azonban jó tanáccsal szolgál abban a tekintetben, hogy miből áll az elmebeli és szellemi érettség — az a fajta érettség, amely a házasélet megkezdéséhez szükséges. Olvasd el, kérlek, a Galata 5:22, 23. versét, ahol megtalálod a szellem gyümölcseinek a felsorolását. Vizsgáld meg alaposan az ott említett gyümölcsöket egymás után. Olyan tulajdonságok ezek, amelyeket feltétlenül ápolnunk kell az életünkben. És nem a házasságkötés után kell elkezdeni az ilyen tulajdonságok kinyilvánítását, hanem jóval előbb, a keresztény mindennapi életében.
11. Milyen önvizsgálatot tarthatnak azok, akik házasságra szándékoznak lépni?
11 Például olyan egyén vagy-e, aki vidám, aki örül az életnek, és Krisztus Királyságának az érdekeit szolgálja? Békességben élsz-e másokkal, békés viszonyra törekszel-e velük? Vagy talán veszekedő természetű vagy, hamar méregbe gurulsz és durva szavakat használsz? Vagy inkább hosszútűrő vagy, aki képes elviselni fivéred vagy nővéred, atyád vagy anyád fogyatékosságait? Netán türelmetlen vagy és haragra lobbansz, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan szeretnéd? Úgy érzed, hogy kedves vagy másokhoz, szelíden bánsz velük, és jót teszel nekik? Vagy egoistának, önzőnek mutatkozol, nem tudsz önuralmat gyakorolni, és hajlamos vagy arra, hogy a legcsekélyebb kihívásra is kikelj magadból? Őszinte szeretettel vagy-e mások iránt, akarsz-e segíteni rajtuk, képes vagy-e kitérőt tenni az érdekükben, feláldozva valamit önmagadból és a javaidból, hogy másokat boldoggá tehess? Vagy talán azt akarod, hogy mások mutassanak szeretetet irántad, és mindig csak ők adjanak neked a sajátjukból?
12. Milyen előnyös helyzetben van az a férfi vagy nő, akinek az élete már a házasság előtt jól kiformálódott?
12 Joggal mondhatjuk, hogy egyikünk sem rendelkezik tökéletes fokon ezekkel a tulajdonságokkal. Mégis igaz, hogy az a férfi vagy nő, akit az élete folyamán néhány esztendő már megformált, és akinek alkalma volt ilyen szellemi tulajdonságokat kialakítani, jobb helyzetben van ahhoz, hogy sikeressé tegye a házasságát — sokkal jobb helyzetben, mint az olyan egyén, aki csak a menyegzői fogadalom után kezdi el kifejleszteni a szellem gyümölcseit. (Vö. 2Péter 1:5–8.)
13., 14. a) Milyen lehetőségeket kínál az idő múlása a szellemi értékek kifejlesztéséhez? b) Mit tehetnek a szülők a gyermekeik megsegítésére?
13 Miért ne vizsgálnád meg becsületesen önmagadat, azt, hogy mi tetszik és mi nem tetszik neked? Hát nem veszed észre, hogy az idő múlásával másképpen értékeled az életet? Vajon ugyanúgy értékeltél mindent 13 évesen, mint 5 évesen, vagy ugyanaz volt nálad az értékrend 20 éves korodban, mint 13 éves korodban? Ahogy az évek múlásával egyre több tapasztalatot szereztél, vajon növekedett, vagy csökkent az élettel kapcsolatos értelmed és értékelésed? Mint felnőtt, ugyanazokat a tulajdonságokat keresed az emberekben, mint gyermekkorodban? Nem úgy van-e sokszor, hogy a 16 vagy 17 éves lány életének „egyetlen” fiúját már rég elfelejti, mire felnőtt nő lesz, és sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a férfi istenfélő vonásainak és személyiségének? És 22 vagy 23 éves korában inkább a férfi szellemi, elmebeli, és érzelmi tulajdonságaira összpontosítja a figyelmét, mintsem a testi jellemzőire. Ugyanez elmondható a férfikort elérő fiúról is. A feleségre vonatkozó reménysége és számítása is érettebb lesz, amikor ő maga is érett korba jut. Későbbi éveiben, az értékrend változásával már olyan házastársat keres magának, aki megértő és kedves, aki képes jó otthont teremteni, aki jó anya, és aki a szíve mélyén elsősorban a Teremtő, Jehova tetszésére törekszik, és az ő akaratát kívánja cselekedni (Példabeszédek 31:10, 26, 27).
14 Az egészben az a lényeg, hogy az idő megváltoztatja az ember értékítéletét. Ezért sok veszéllyel jár az, ha valaki túl fiatalon, elsietve köt házasságot. Lehet, hogy nem könnyű meggyőzni két fiatalt arról, hogy még várjanak egy ideig, mielőtt házasságra lépnének. De a szülők — különösen a gyermekeik fiatal éveiben — arra buzdíthatják őket, hogy komolyan gondolkozzanak el az életről, és szellemileg, érzelmileg, és elmebelileg is készüljenek fel a házasságra, mielőtt ezt a jóban-rosszban egész életre szóló szerződést megkötnék egy másik személlyel.
15. Mivel a később kötött házasság nem mindig jelent megoldást minden nehézségre, milyen tanácsot kapunk a helyes szemlélet fenntartására?
15 Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az idősebb korban megkötött házasság jelenti a teljes megoldást. Éppen úgy felmerülhetnek ez esetben is nehézségek, különösen akkor, ha befurakodik az önzés és éket ver a két ember közé. Tekintettel kell tehát lenni mindkét házasfél elmebeli, érzelmi, és szellemi szükségleteire. Vannak keresztények, akik túlságosan belemerülnek a világi munkába, elhanyagolják a gyülekezeti tevékenységet, az összejöveteleket, a prédikálás és tanítványképzés munkáját. Aztán megpróbálják az életükben jelentkező űrt azzal kitölteni, hogy belemerülnek a szórakozásba. Talán azt gondolják, hogy amíg elfoglalják magukat, addig pillanatnyilag és részben megoldódnak a gondjaik, és majd a dolgok új rendjében kielégítik egymás érzelmi, elmebeli, és szellemi szükségleteit. De nem ilyenformán megy az élet. Pál azt tanácsolta, hogy a férfi úgy viseljen gondot a feleségére, mint a tulajdon testére (Efezus 5:28). Ez azt jelenti, hogy most kell figyelmet fordítania a házastársa szükségleteire, éppen úgy, mint ahogy naponta figyelmet fordít a saját szükségleteire. Ugyanez vonatkozik a nőkre is.
A házasélet kiegyensúlyozott megközelítése
16—18. a) Miért van szükség arra, hogy kiegyensúlyozottan közelítsük meg az élet és a házasság kérdését, és milyen figyelmeztetést kapunk a saját kívánságaink és mások szükségletei tekintetében? b) Miért jó, ha alaposan meggondoljuk mindezt, mielőtt házasságra lépnénk?
16 Ha valakinek kiegyensúlyozott nézete van az életről, a házasságról is kiegyensúlyozottan fog gondolkodni. A kiegyensúlyozott személy tisztában van azzal, hogy a velünk született önző hajlam miatt folytonosan küzdenünk kell a fogyatékosságaink ellen. Igen könnyű a magunk szükségleteit az első helyre tenni és nem törődni a mások szükségleteivel. A kisgyermeknek általában minden játék kell, és ha a szülők nem nevelik helyesen, nem fogja megosztani a játékait más gyermekekkel. Önzése a későbbi években más területen is megnyilvánul. Ezért látjuk gyakran azt, hogy serdülőkorúak és fiatal felnőttek kizárólag a maguk módján kívánnak járni, azt akarják tenni, ami nekik tetszik, és nem törődnek azzal, hogy esetleg megsértenek másokat, vagy fájdalmat okoznak valakinek. Az ilyen egyének később, felnőttkorban is mindig az után sóvárognak, amit ők szeretnének, és egyáltalán nem törődnek mások szükségleteivel.
17 A kiegyensúlyozott egyén önmagát sem fosztja meg teljesen mindentől, de úgy rendezi be az életét, hogy másokra is tekintettel legyen. Megkérdezi, hogy mit tehet mások megsegítésére, hogy önmagából és a javaiból mások javára is juttasson valamit. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra mindig úgy legyen, ahogyan ő akarja. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „Az adakozó lélek megkövéredik; aki bőven öntöz másokat, őt magát is bőven megöntözik” (Példabeszédek 11:25).
18 Ha valaki ezt az utat járja, amikor még egyedülálló, nagy hasznát veszi később a házaséletben. Minden döntésében tekintettel lesz a házastársára. Nem tekinti majd a házasságot csupán kísérletnek vagy ideiglenes jellegűnek, hanem olyan tartós intézménynek, amelyre Jehova Isten gondolt, amikor Édenben összeadta az első emberpárt (1Mózes 2:22–24). Minduntalan erőfeszítéseket kell tehát tennünk azért, hogy a házasságunk fennmaradjon, és segítsük a házastársunkat, miközben mindketten növekszünk Isten értékelésében és egymás megbecsülésében.
Összefoglalásként
19—21. a) Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy nem tekintjük a házasságot pusztán kísérleti elrendezésnek? b) Mire kell mindenkinek — fiatalnak és idősnek — gondolnia, ha igazi boldogságra vágyik a házasságban?
19 „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza!” Igen, Jézus tanácsának a szavai nagy jelentőségűek az igaz keresztény számára. A házasság nem valamiféle próba-intézmény, amit egyszerűen abbahagyunk, ha úgy látjuk, hogy akadozik. Szüntelenül harcolnunk kell tökéletlen testünk ellen, ha féken akarjuk tartani az önzésre irányuló emberi hajlamunkat, és ha el akarjuk nyerni Isten tetszését. (Vö. Róma 7:21–25.) Ahhoz, hogy a házassági szerződés eredményes legyen, mindkét házasfélnek meg kell tanulnia adni és elfogadni, gondoskodásban részesíteni és gondoskodásban részesülni, és sohasem szabad túl sokat elvárni egymástól (Efezus 5:21–23, 28, 33).
20 Noha nem szabhatunk meg semmiféle szabályt abban a tekintetben, hogy mikor, milyen életkorban kössön valaki házasságot — azon túlmenően, amit a kormányzat törvényes életkorként megszab —, mindenki gondoljon arra, hogy mennyire fontos a Galata 5:22, 23. versével összhangban növekedni szellemi vonatkozásban, hogy alkalmas házastársnak bizonyulhasson. Az idő természetesen megváltoztatja az ember nézetét. Senki se hamarkodja tehát el a házasságot. Előbb mindenki fejlessze ki magában a keresztény egyéniséget, hogy megfelelően felkészített legyen a házassági kötelékre. És sohase feledjük el, hogy amit Isten egybekötött, senki el ne válassza! (Máté 19:4–6).
21 Ha kiegyensúlyozott szemlélettel közelítjük meg az életet és később a házasságot, igazi örömet és boldogságot találunk abban az elrendezésben, amelyet maga Jehova Isten rendelt el a férfi és a nő számára, ahogyan az Édenben megkötött első házasságból is láthatjuk (Példabeszédek 5:18). De hát mit tehet ezek után mindenki az életében, hogy jól felkészült férjnek vagy feleségnek bizonyulhasson? Kérjük, hogy olvasd el a következőket is a férfiak és a nők keresztény egyéniségével kapcsolatban!
Ismétlésként hogyan válaszolnál a következő kérdésekre?
◻ A házassággal kapcsolatos milyen magatartást kell kerülnünk?
◻ Hogyan lehetnek úrrá a házastársak a velük született bűnre való hajlamon?
◻ Miért ne kössenek a fiatal keresztények elhamarkodottan házasságot?
◻ A házasélet milyen kiegyensúlyozott megközelítésére kapunk tanácsot?
[Kép a 13. oldalon]
A becsületes önvizsgálat feltárhatja az orvosolásra szoruló hibáinkat