Belsazár — trónörökös vagy király?
A BIBLIATUDÓSOK sokáig vitatkoztak Belsazár felett. A bibliai Dániel könyve szerint „Belsazár király” Babilon uralkodója volt, aki nagy lakomát rendezett i. e. 539-ben azon a végzetes éjszakán, amikor a perzsa Cyrus elfoglalta ezt a várost (Dániel 5:1). A problémát az jelentette, hogy csak egyedül a Biblia említette Belsazár nevét. Más ókori történészek nem tettek róla említést, vagy erről az időről szólva azt írták, hogy akkor Babilon uralkodója Nabonidus volt. Sokan ezt annak bizonyítékául fogadták el, hogy Dániel könyve történelmileg pontatlan és valószínűleg csak évszázadokkal Babilon bukása után írták.
Ez a vélemény azonban elhamarkodottnak bizonyult. Alan Millard cikke szerint, amely megjelent a Biblical Archaeology Review (1985 májusi-júniusi) számában 1854-ben találtak Irakban egy feliratot, amely egy imáról szólt. Ebben az imában hosszú életet és jó egészséget kívántak Nabonidusnak és legidősebb fiának. És vajon mi volt e fiú neve? Belsazár! Itt volt a bizonyíték: létezett Belsazár Babilonban. 1854 óta, sok egyéb felirat is megerősítette ezt. De még mindig volt egy bökkenő: Egyik felirat sem nevezte Belsazárt királynak. Vagy a király fia vagy a trónörökös néven emlegették. A kritikusok ezért azt állították hegy Dániel könyvének írója tévesen használta a „Belsazár király” elnevezést.
De még e tekintetben sem volt igazuk a kritikusoknak. Honnan tudjuk ezt? Alan Millard beszámol egy leletről, amely abból az időből származó bírósági aktáról szól. Ebből kitűnik, hogy a szerződő felek Nabonidus és Belsazár nevében tettek esküt. Miért jelentős ez? Azért mert bevett szokás volt abban az időben az istenek és a király nevében esküdni. A Belsazár nevében tett eskü az egyetlen kivétel lett volna ez alól, s így ez egyértelműen Belsazár különleges helyzetére utal. Nyilvánvalóan Belsazár sok éven át csak egyedül uralkodott. Ez idő alatt apja Téma oázisában Észak-Arábiában élt. Nabonidus ez idő alatt „királyi uralmát” Belsazárra ruházta át, ahogy ez kitűnik a British Múzeumban őrzött egyik írótáblából.
De miért nevezik Belsazárt a hivatalos feliratokban trónörökösnek, Dániel könyvében viszont „királynak”? Szíria északi részén talált egyik régészeti lelet erre is magyarázatot ad. 1979-ben az ősi Gózán király életnagyságú szobrát ásták ki a föld alól. Köntösén két felirat olvasható: az egyik asszír nyelven, a másik arámul. A két felirat majdnem azonos, de valamiben mégis mutatkozik egy érdekes eltérés. Az asszír hűbérurak nyelvén írott szöveg azt mondja, hogy a szoborban ábrázolt uralkodó „Gézán kormányzója”. Az arámul, vagyis a helyi lakosok nyelvén írt szöveg „királyt” mond.
Alan Millard ebből arra következtet, hogy Belsazárra hivatalos feliratokban csakugyan trónörökösként hivatkoznak, „de a nem hivatalos jelentésekben — mint például a Dániel könyvében — megengedhetőnek tartották, hogy ’királynak’ nevezzék Belsazárt. Belsazár királyként, atyja megbízottjaként uralkodott, jóllehet hivatalosan nem iktatták be királynak. Dániel könyvében található beszámolóban az ilyen pontos megkülönböztetés nem lett volna a tárgyhoz illő, és félreértésre adott volna okot”.
Ezek után önként adódik a kérdés: Ha Dániel könyvét csak Babilon eleste után évszázadokkal később írták volna, hogyan tudhatott volna a Dániel könyvének szerzője valamit Belsazárról, akiről más történetírók egyszerűen meg sem emlékeznek? És miért nevezte őt az akkori beszédszokásnak megfelelően „királynak”, amit egyébként akkor, Belsazár idején helyesen értettek, de később, évszázadok múltán, már el is felejtettek? Amikor Dániel könyvében „Belsazár királyra” történik hivatkozás, ez erős bizonyítékként szolgál arra, hogy a könyv írója olyan személy volt, aki i. e. VI. században ténylegesen ott élt Babilonban.