A pápa és az Apokalipszis
KÉT riporter, Gordon Thomas és Max Morgan-Witts 1984-ben könyvet jelentetett meg a pápa napjainkban folytatott politikájáról. E könyv címe: Averting Armageddon. A szerzők több mint 17 éve tudósításokat közölnek a pápaságról. E tudósítások alapján milyen bepillantást nyerhetünk a katolikus egyház legfelső vezetőségének az Apokalipszissel kapcsolatos aggodalmába?
A riporterek idézik Monsignor Emery Kabongonak, II. János Pál személyi titkárának a szavait: „A pápa mint egy szellemi Herkules megpróbálja a szuperhatalmakat egymástól távol tartani, megkísérelvén ily módon elhárítani a nukleáris Armageddont.”
Úgy tűnik, az egyház vezetőit különösen aggasztja az a világpusztulás, amely emberi ténykedés eredményeképpen következne be, nem pedig Istennek az emberi ügyekbe való szelektív beavatkozása révén — ami a Biblia által megjövendölt Apokalipszis. Az Averting Armageddon című könyv ezt mondja: „Azoknál, akik Kabongoval együttműködnek, semmi külső jele nem mutatkozik annak, hogy ők csakugyan törekednének az így felismert Apokalipszisnek az elkerülésére . . . E mögött a megszokott munkamenet mögött persze meghúzódik egy bizonyos fajta feszültség, amely a nemzetközi püspöki zsinat közvetlen hagyatéka. Ezen a zsinaton, amely komor világ vége hangulattal záródott, főleg a ’háborús agresszivitást, az erőszak alkalmazását, a terrorizmust, és a hagyományos, de legfőképpen a nukleáris fegyverek arzenáljának a bővítését, valamint a katonai fegyverekkel való gyalázatos kereskedelmet említették fel panaszként’ . ” Még a pápa sem maradt ki ebből. Thomas és Morgan-Witts arról számolnak be, hogy a pápa dolgozószobájának könyvespolcain olyan művek sorakoznak, mint például, International Defense Review, The Problems of Military Readiness, és Surprise Attack: Lessons for Defense Planning. Majd hozzáfűzik:
„Az enciklikák mellett tehát olyan könyvek sorakoznak, amelyeknek témája felettébb érdekli a pápát: például az eszkatológia, vagyis azoknak a bibliai tanításoknak a tanulmányozása, amelyek arra mutatnak, hogy Isten hamarosan bevezeti Királyságát a földre olyan eseménysorozat kíséretében, amelyek egy korszakot zárnak le. János Pál szentül hiszi, . . . hogy — talán még a századunk vége előtt — valami ’döntő’ esemény fog végigsöpörni a világon. Hogy ez járvány lesz-e, vagy egy második fekete halál? Vagy egy elképzelhetetlen méretű éhínség? Vagy aszály? Vagy nukleáris háború? Leginkább ez utóbbitól tart; talán éppen ezért esett rá, mint közimerten töprengő emberre az egyház vezetésének nagy felelőssége most, feltehetőleg a világnak ebben az utolsó évtizedében, mielőtt még a világ egy atomhőhalálban véglegesen elpusztulna.”
Az Averting Armageddon című könyv a figyelmet a jelképes „világpusztulás órára” hívja fel, amely szokott módon a Bulletin of the Atomic Scientists fedéllapján látható. Amikor ez az „óra” 1947 decemberében első ízben megjelent a könyv címlapján, óramutatói az éjfél előtti hetedik percet mutatták, jelezvén ezzel, „milyen közel került a világ a nukleáris Armageddonhoz”. Amikor 1972-ben a SALT-tárgyalásokon megszületett a fegyverkorlátozásról szóló egyezmény, az óramutatókat visszaállították az éjfél előtti 12. percre. 1984-ben írja Thomas és Morgan-Witts: „Az óra most az éjfél előtti harmadik percet mutatja. Harminc év óta ennyire közel még nem voltunk a világpusztuláshoz.”
1985 novemberében a pápának a „nukleáris Armageddon elhárítására” tett minden erőfeszítése ellenére, az óramutatók még mindig ebben az állásban vannak. Nem szeretnénk ezzel a figyelmet elterelni arról az aggodalomról, amely miatt van, hogy a nemzetek milyen messzire mentek el az emberiség megsemmisítésére irányuló szándékukban. Ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni az Apokalipszist, bölcsen inkább azon fáradozunk, hogy megtaláljuk azt az utat, amely Isten szerint az Apokalipszisből megmentést biztosít. Ugyanis ez az Apokalipszis elkerülhetetlenül „eljön az egész lakott földre” (Jelenések 3:10).