Olvasók kérdései

◼ Miért közösítenek ki Jehova Tanúi hitehagyásért olyanokat, akik állításuk szerint még mindig hisznek Istenben, a Bibliában és Jézus Krisztusban?

Azok, akik a fenti ellenvetést hozzák fel, arra szoktak hivatkozni, hogy sok úgynevezett keresztény vallásszervezet megengedi, hogy tagjai más-más hitnézeteket valljanak. Még egyes lelkészek sincsenek egy véleményen egyházuk alaptanításai tekintetében, de ettől még jó hírnévnek örvendenek. A kereszténység majdnem minden vallásfelekezetében vannak modernisták és fundamentalisták, akik a Szentírás ihletettségének kérdésében teljesen eltérő nézetet vallanak.

Ezek a példák azonban nem indokolják, hogy mi is így tegyünk. Miért nem? Mert sok vallásfelekezet megengedi, hogy lelkészei és laikus hívei igen eltérő nézeteket valljanak, olyan indoklással, hogy nem lehet biztosan tudni, mi a bibliai igazság. Ezek hasonlítanak a jézuskorabeli írástudókhoz és farizeusokhoz, akik nem tudtak a tekintély hangján beszélni, ellentétben Jézussal, aki úgy beszélt, mint akinek tekintélye van. (Máté 7:29.) Továbbá, amíg a vallások képviselői a vallásköziség nézetének hívei, aligha kényszeríthetők arra, hogy túl komolyan vegyék az eltérő hitnézeteket.

Ennek az állásfoglalásnak természetesen nincs szentírási alapja. Jézus nem közösködött a judaizmus egyik szektájával sem. Azok a zsidó szektabeliek szintén azt állították magukról, hogy hisznek a teremtés Istenében és a Héber Szentiratokban, de különösképpen hittek a mózesi Törvényben. Jézus mégis azt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok. . . a farizeusok és a szadduceusok tanításától”! (Máté 16:11, 12; 23:15). Figyeljük meg azt is, hogy Pál apostol milyen erős kijelentést tett e tekintetben: „De ha mi, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek valami jó hírt azon kívül, amit mi mint jó hírt hirdettünk számotokra, legyen átkozott!” Pál ezt a kijelentést hangsúly végett még meg is ismétli. (Galata 1:8, 9.)

A más vélemények és eltérő nézetek tanítása nem egyeztethető össze az igaz krisztusi hittel. E tekintetben félreérthetetlen Pál kijelentése az 1Korinthus 1:10-ben: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok és ne legyenek közöttetek nézeteltérések, hogy megfelelően egységesek lehessetek ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetben”. (New International Version.) Az Efézus 4:3–6-ban a továbbiakban kijelenti, hogy a keresztényeknek törekedniük kell arra, hogy ’megőrizzék a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében’. „Egy a test, és egy a szellem, miként ti is egy reménységre kaptatok elhívást; egy Úr, egy hit, egy alámerítkezés; [van] egy Istene és mindenkinek Atyja.”

Hogyan is lehetne ilyen egységet élvezni és megőrizni, ha mindenki külön-külön kutatná a Szentírást, külön-külön jutna megfelelő következtetésre és azután ezeket kezdené el tanítani? Így semmiképpen sem lehetne egység! Jehova Isten Jézus Krisztus által e célból adott „némelyeket apostolokul,. . . némelyeket evangélistákul, némelyeket pásztorokul és tanítókul. . ., míg eljutunk mindannyian a hitnek és az Isten Fia pontos ismeretének egységére, érett férfiúságra”. Igen, ilyen szolgák segítségével a gyülekezet egysége — a tanításbeli és cselekvésbeli egység is — megvalósítható és elérhető. (Efézus 4:11–13.)

Kétségtelenül, a Jehova Tanúival való elismert kapcsolat alapja több kell, hogy legyen annál, minthogy higgyünk Istenben, a Bibliában és Jézus Krisztusban, stb. Bár a római katolikus egyház feje, a pápa és az anglikán egyház canterbury érseke is ilyen hitnézeteket vall, egyháztagságuk mégis összeférhetetlen egymással. Ugyanígy, ha valaki a fenti nézetet vallja, még nem jogosult arra, hogy Jehova elismert tanúja legyen.

Ahhoz, hogy valaki Jehova elismert tanúja legyen, az szükséges, hogy a Biblia igaz tanításait teljes egészében elfogadja, beleértve azokat a szentírási tanításokat is, amelyeket csak Jehova Tanúi vallanak. Melyek ezek a tanítások?

Például ilyen tanítás az az egész emberiséget érintő vitakérdés is, amely Jehova szuverén hatalmának a jogosságát vonja kétségbe, amiért tulajdonképpen Jehova megengedte a gonoszság létezését oly hosszú ideig. (Ezékiel 25:17.) Vagy az is, hogy Jézus Krisztus emberi léte előtt is létezett és alárendeltje volt mennyei Atyjának. (János 14:28.) Vagy, hogy van egy „hű és értelmes rabszolga” a földön, ’amelyre Jézus rábízta összes földi érdekeit’. Ez a rabszolga kapcsolatban áll Jehova Tanúi Vezető Testületével. (Máté 24:45–47.) Továbbá, hogy 1914 a pogányok idejének a végét és Isten mennyei Királysága felállításának, valamint Krisztus megjövendölt jelenlétének a kezdetét jelezte. (Lukács 21:7–24; Jelenések 11:15–12:10.) Vagy, hogy csak 144 000 keresztény kap mennyei jutalmat. (Jelenések 14:1, 3.) Hogy Armageddon mint a Mindenható Isten nagy napjának háborúja közel van. (Jelenések 16:14, 16; 19:11–21.) Továbbá, hogy ezt fogja, követni Krisztus ezeréves uralma, amely helyreállítja itt a földön az egész földre kiterjedő Paradicsomot. Továbbá az is, hogy Jézus „más juhainak” jelenlegi „nagy sokasága” elsőként fogja élvezni ezt a Paradicsomot. (János 10:16; Jelenések 7:9–17; 21:3, 4.)

Van-e szentírási alap arra, hogy ilyen szigorú álláspontra helyezkedjünk? Igenis, van! Pál egyes kortársairól ezt írta: „Az ilyenek beszéde úgy terjed, mint a rákfekély. Közülük való Himéneus és Filétus, akik eltértek az igazságtól, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét” (2Timótheus 2:17, 18; lásd még Máté 18:6). Semmi nem utal arra, hogy ezek a férfiak nem hittek volna Istenben, a Bibliában és Jézus áldozatában. Mégis e miatt az alapvető szempont miatt, amit a feltámadás idejének tanítása tekintetében foglaltak el, Pál hitehagyóknak bélyegezte őket, akikkel az igaz keresztényeknek nem volt szabad közösséget ápolni.

János apostol is antikrisztusoknak nevezte azokat, akik nem hitték el, hogy Jézus testben jött el. Lehet, hogy hittek Istenben, a Héber Szentiratokban vagy Jézusban mint Isten Fiában, stb. de ebben a pontban, hogy Jézus valóságban testben jött el, nem értettek egyet, s emiatt az „antikrisztus” elnevezést kapták. János az ilyen eltérő nézeteket valló keresztényekről a továbbiakban ezt mondta: „Bárki megy is hozzátok és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok be otthonotokba, ne is köszöntsétek őt. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben”. (2János 7, 10, 11).

Ha egy keresztény (aki azt állítja, hogy hisz Istenben, a Bibliában és Jézusban), ilyen szentírási példákat követ és megbánás nélkül hamis tanítást terjeszt, kiközösíthető a gyülekezetből. (Lásd Titus 3:10, 11.) Természetesen, ha valakinek kételyei támadnának vagy egy kérdésben nem lát tisztán, annak a képesített szolgák segítségére fognak sietni. Ez összhangban van a következő tanáccsal: „Továbbra is legyetek irgalmasok azokhoz, akiknek kételyeik vannak; mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből”. (Júdás 22, 23.) Nem lehet tehát jogosan az igaz keresztény gyülekezetet azzal vádolni, hogy túlontúl dogmatikus, inkább az jellemző rá, hogy fontosnak tartja az egységet és nagy gonddal fáradozik ezen az egységen, amire maga Isten Szava buzdít bennünket.