Milyen életpályát választasz?
VAJON fiatal vagy még és iskolába jársz? Ha igen, valószínűleg élvezed az ifjúkor minden előnyét: a jó egészséget, a fiatalos tetterőt és élnivágyást. Az élet ugyanis még előtted áll, akárcsak egy járatlan út. De hogyan használod fel az előtted álló éveket?
Amikor a jövőre gondolsz, kétségtelenül egy csomó kérdés tolul fel elmédben: „Menjek-e egyetemre, vagy ne legyek-e híres orvos, jogász vagy tudós? Vonz-e az anyagi sikerhez és hírnévhez vezető hivatali létráról szőtt elképzelés? Vagy: legyen-e belőlem híres színész vagy festő? Vagy pedig mint Jehova Istennek szentelt ifjú válasszam-e a teljes idejű szolgálatot élethivatásul, ’megemlékezvén így a Teremtőről ifjúságom idején’”? (Prédikátor 12:1, [12:3, Károli]).
Újságok és folyóiratok gyakran élénk színekkel ecsetelik, milyen izgalmas és színes az életük a híres személyeknek, de mit tudsz mondani egy teljes idejű szolga életéről? Úgy gondolod, hogy élete talán unalmas és egyhangú? Vagy ellenkezőleg, érdekes és izgalmas? Vizsgáljuk meg most egy-két olyan személy élettapasztalatát, akik több éven át teljes idejű szolgálatot végeztek. Tapasztalatuk talán segíthet a helyes döntés meghozatalában.
Miért választják a teljes idejű szolgálatot?
Még a háború dühöngött Vietnamban, amikor Harry a Hawaii Egyetemre járt és történelemtanár szeretett volna lenni. De egyidőben tanulta Jehova Tanúival a Bibliát is. Sok osztálytársához hasonlóan ő is bekapcsolódott az akkori idők közkedvelt radikális egyetemi mozgalmába, kipróbálta milyen a kábítószer, és az LSD-t igen elbűvölőnek találta. Egy reggel viszont arra ébredt, hogy lakásában borzasztó rendetlenség van, törött pálinkásüvegek és cigarettacsikkek mindenütt, nők-férfiak pedig a földön hevernek nagy összevisszaságban. Harry emlékezetében homályosan rémlett valami arról, hogy összetűzött a rendőrséggel a házkutatási engedély miatt, és hogy a lakástulajdonos is kidobással fenyegette. Nos, ekkor érlelődött meg benne a döntés: vagy abbahagyja a Biblia tanulmányozását, vagy megtisztítja életét. Bölcsen ez utóbbi mellett döntött.
Ahogy nőtt Harry bibliai ismerete, annak megfelelően kezdett veszíteni varázserejéből az egyetemi tanulás és a leendő tanári pálya. Otthagyta az egyetemi kollégiumot, részidejű munkát vállalt, alámerítkezett és hamarosan alkalmas lett az úttörő szolgálatra —, a teljes idejű igehirdető munkára. Harry új életpályát választott, amely tele volt igazi erőpróbákkal és egészséges, érdekfeszítő tapasztalatokkal.
A különleges úttörők közül Harry és felesége a Nyugat-Csendes-óceáni Belau szép „sziklás szigeteire” került misszionáriusnak. Még most is ott szolgálnak. Milyen a misszionárius élet ezeken a szigeteken?
Bizonyságtevés csónakból
Mikronézia szigetein e tanúskodás zöme csónakból vagy gyalogosan történik. Harry feleségével, Rönével kezdetben egy távoleső szigeten csónakból tett bizonyságot. Így emlékezik vissza: „Egy olyan házban tartózkodtunk, amely sok mérföldnyire feküdt egy kanyargós folyó mentén. E folyó sűrű mangróvefák és őserdők között kígyózott. Fejünk felett teljesen összeborult a zöld növényzet. Otthoni bázisunkról kiindulva utaztunk a folyón, közben megálltunk és prédikáltunk a part mentén élő embereknek. Egy este, pontosan sötétedés előtt, a szántóföldi szolgálatból tértünk haza, és igyekeztünk, hogy a folyón felfelé a lakásunkba eljussunk éjszakára. Hirtelen Röné elsikoltotta magát. Abban a pillanatban megfordultam és még láttam a csobbanást meg egy hüllőnek hosszú farkát, amellyel a vizet csapkodta. Sós-vízű krokodil volt —, a legnagyobb krokodilfajta a világon. Sikerült ép bőrrel hazaérkeznünk, szívünkben hálával Jehova iránt. Bár lett volna időnk megfürödni a folyóban, de ezt az óriási krokodilt látva, tanácsosabbnak láttuk, hogy kötélre kötött vödörrel emeljünk ki fürdővizet mosdásra a csónakunkba.”
Mivel sok falut és házat nem lehetett megközelíteni szárazföldi járművel vagy csónakkal, a misszionáriusok órákat gyalogoltak szép kókuszdió övezte őserdei ösvényeken, míg végül is eljutottak a barátságos, egyszerű emberekhez.
Harry így számol be erről: „Mindig található igazságra fogékony, hallófülű ember. Ezek az elszórtan élő emberek gyakran kimutatják vendégszeretetüket. Felmásznak a kókuszdiófa tetejére, leszedik a kókuszdiót, hosszú éles késükkel levágják a dió tetejét, és ’eredeti csomagolásban’ kínálják az üdítő, ízletes és tápláló italt.”
Milyen jutalom kísérte a Belauban élő misszionáriusok prédikálási erőfeszítéseit? Jelenleg működik egy gyülekezet, 42 igaz keresztény részvételével. Átlagban tavaly minden hónapban tízen végeztek teljes idejű szolgálatot és 193-an vettek részt Krisztus halálának emlékünnepén 1985-ben.
Hogyan vélekedik Harry most a 17 évi teljes idejű szolgálat után arról a döntéséről, hogy életét teljesen Jehova szolgálatába állította? „Ha nem találtam volna meg 17 évvel ezelőtt az igazságot, akkor minden időm és egész életem világi dolgokra pazaroltam volna el —, mondja Harry. Sohasem találtam volna meg azt a lelki békét és biztonságot, amelyet az úttörő és misszionárius szolgálatom évei alatt ismertem meg, mint egyedülálló sok éven át, és mint Röné későbbi hitvestársa, akivel már nyolc éve közösen végezzük a misszionárius szolgálatunkat.”
A teljes idejű szolgálat ajánlása
Milton Hawaii-szigetén járt középiskolába. Mások arra buzdították, hogy törekedjen jól jövedelmező, ígéretes pálya befutására, de nővérének és két bátyjának példája, akik már teljes idejű úttörők voltak, ösztönzőleg hatott rá is: ő is belépett a teljes idejű szolgálatba. Ráadásul, egy előadásban hallott a teljes idejű szolgálat áldásairól és arról is, hogy Jehova gondoskodni tud anyagi szükségleteinkről, ha bízunk benne és őt helyezzük életünkben az első helyre. Milton így számol be a továbbiakról: „Ez indított arra, hogy a teljes idejű szolgálatot válasszam életpályául. Ezért már a középiskola befejezése előtt alámerítkeztem és beléptem a teljes idejű szolgálatba.”
Amikor Milton elkezdte az úttörő szolgálatot, a gyülekezetben mindössze tízen voltak úttörők. Mit tett ő ennek érdekében? „Meghívtam a fiatal testvéreket, hogy munkálkodjanak velem a szántóföldi szolgálatban. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy később többen is bekapcsolódtak a teljes idejű szolgálatba.”
„Sógorom vén és úttörő volt” —, folytatja Milton. „Ugyanabban a gyülekezetben voltunk és arra törekedtünk, hogy kedvet keltsünk másokban az úttörő szolgálat iránt. Úgy döntöttünk, én a tizenéveseket, ő pedig a háziasszonyokat fogja buzdítani. Néhány hónap elteltével 25 teljes idejű szolga működött a gyülekezetben. Amikor a körzetfelvigyázó eljött, ezek közül tízet arra buzdított, hogy kérjék a különleges úttörő szolgálatba való belépésüket, és költözzenek a közeli gyülekezetekbe. Megbeszéltük, ha megkapják a kinevezésüket, helyükbe tíz más személynek nyújtunk segítséget, hogy az úttörő szolgálatot választhassák. A körzetfelvigyázó legközelebbi látogatásakor már újabb 15 személy kezdte el a teljes idejű szolgálatot. Ekkor már 30-an voltunk úttörők. A körzetfelvigyázó ezekből újabb tíz úttörőt kért meg arra, hogy költözzön át más gyülekezetekbe. Mi megint arra törekedtünk, hogy pótoljuk a távozókat. A körzetfelvigyázó látogatása után további húszan jelentkeztek úttörő szolgálatra.”
Az úttörőszellem vonzó lett a fiatalok körében. Mire középiskolások lettek, gyakorlatilag mindannyian a teljes idejű szolgálatot tűzték ki életcélul. Az egyik testvérnő 13 éves korában úttörő akart lenni. Ezt mondta: „Ez volt számomra a legtermészetesebb.” Ő is és mások is a fiatalok közül ezt fontolgatták a legkomolyabban.
Az iskola után csoportos tanúskodást szerveztünk, és ezt a tevékenységet három különböző iskolából 60 tanuló támogatta az úttörőkkel. A nyári hónapok alatt milyen buzdító látványt nyújtott ez a 130 főből álló összegyűlt ifjú sereg, akik csoportos bizonyságtevésre gyűltek össze!
Az úttörő szolgálat nagyobb kiváltságokhoz vezetett
Milton így folytatja visszaemlékezéseit: „1974-ben meghívást kaptam, hogy misszionáriusi munkát végezzek otthonomtól —, a mikronéziai Belau-szigetektől mintegy 6400 km távolságban lévő területen. A trópikus buja zöldben hosszú távolságokat gyalogolni és csónakkal utazni, olyan kihívás volt, amihez időre volt szükségem, míg hozzászoktam.”
„Egy forró párás napon több órás poros úton való gyaloglás után kimerülten érkeztünk egy érdeklődő család otthonába. A mama rögtön leküldte fiát a folyóhoz. Kisvártatva a fiú visszatért egy óriási, vízben hűtött görögdinnyével. Több, mint felét megettük, és igazán felfrissített bennünket!”
Egy évvel a kijelölt misszionáriusi területen való munkálkodás után Milton három cél megvalósulását szerette volna látni Belauban: egyebek között azt, hogy a helyi testvérek legyenek képesek ellátni a gyülekezeti teendőket, a fiatalok végezzenek úttörő szolgálatot és a gyülekezet építse meg a saját Királyság-termét. Erről ezt mondja: „Az itt töltött tíz év után imáim, amelyeket e három cél megvalósításáért mondtam, meghallgatást nyertek.”
Hogyan vélekedik Milton a 14 évvel ezelőtti döntéséről, amikor a teljes idejű szolgálatot választotta élethivatásul? Helyesen döntött? „A teljes idejű szolgálatban eltöltött éveim alatt egyet megtanultam: Ha készek vagyunk a szolgálatra, Jehova a kellő időben fel tud használni bennünket. És soha nem fogod megbánni, ha Jehova teljes idejű szolgálatát választod életpályádul.”
Hogyan fogod életedet felhasználni?
Fiatalok, mire kívánjátok jövőtöket felhasználni? Önmagatok javára vagy teljesen Jehova szolgálatára? (Róma 14:8). Vizsgáljátok meg imádságos szellemben, tudnátok-e a teljes idejű szolgálatot vállalni ifjúságotok idején? Kövessétek Jézust abban is, hogy életetek hátralévő részében „Isten akaratáért” éljetek. (1Péter 4:2). Ez meg fog védeni a világtól jövő káros törekvésekkel, a kínálkozó ígéretes karrierrel és társasággal szemben. Vizsgáljátok meg személyes körülményeiteket és tűzzetek ki konkrét időt a teljes idejű szolgálat elkezdésére! Fáradozzatok ezen! Kérjétek Jehova segítségét, hogy célotokat elérhessétek! (Efézus 6:18).
Az úttörő szolgálat élethivatásként való választása sok-sok olyan drága szolgálati kiváltsághoz vezet, amit el sem tudtok képzelni. Életeteket öröm, biztonság és szeretet tölti majd be. Élményekkel, megelégedéssel és sok-sok érdekességgel lesz tele. De legfőképpen számíthattok arra, hogy életetek tetszeni fog Jehovának. (Példabeszédek 27:11).