A világuralomért folyó harc — Ki nyeri meg?

„A SZOVJETUNIÓ fő célja, hogy ránk kényszerítse az SDI [Stratégiai Védelmi Kezdeményezés („Csillagháború”)] feladását. Gondolom. . . Gorbacsov nem gondolja komolyan, hogy feladjuk ez irányú elképzeléseinket.” Így nyilatkozott Reagan elnök 1985 novemberében a genfi konferencia után.

Mint köztudott, az azóta eltelt évben a szuperhatalmak közötti versengés semmivel sem hagyott alább. Eközben sok ország felsorakozik vagy rokonszenvét nyilvánítja ki valamelyik fél iránt, itt is, ott is. Így jött létre a Keletet alkotó (főleg kommunista csoport) és a Nyugatot alkotó (általában kapitalista csoport). Voltaképpen világméretűvé szélesedett ki a hatalomért folyó versengés. És ebben te is érdekelt vagy. Mert a fegyverkezési verseny miatt a jövőnket veszélyeztető szuperháború fenyegetése folyton a fejünk felett lebeg, még akkor is, ha olyan országban élünk, amely nem tartozik egyik táborhoz sem.

Pontosan emiatt nem lehet közömbös számunkra, hogy mi lesz a végkimenetele e világuralomért folyó versengésnek. Képesek a nemzetek békésen megegyezni? Vagy ha nem, ki fog győzni? A felelet megismerése hatással lehet a jövőnkre.

Hogyan kezdődött

Sok mai történelemkönyv azt sugallja, hogy a Kelet és a Nyugat között fennálló jelenlegi rivalizálás nem sokkal a második világháború befejezése után kezdődött. A bibliai történelem szerint azonban, a világuralomért folyó harc már jóval előbb, közel 2300 évvel ezelőtt elkezdődött.

Az ókori Görögország történelmét tanulmányozva megtudhatjuk, hogy Nagy Sándor volt a Görög Világbirodalom megalapítója. Erről egyébként a Biblia is jövendölt a Dániel próféta könyvében. Amikor ez a „hatalmas király” i. e. 323-ban meghalt, a pontos jövendölésnek megfelelően, birodalma „feloszlott az ég négy tája szerint” — négy tábornoka között. (Dániel 11:2–4) Közülük Seleucus I. Nicator kapta meg a Szíria és Mezopotámia feletti uralmat — ezek a területek Dániel szülőföldjétől, Júdeától északra és keletre estek. Ptolemaius Lagus, egy másik tábornok Egyiptom és Palesztina felett kapta meg az uralmat. Ez Seleucus Nicator uralkodási területétől délre feküdt. Viszonylagos területi elhelyezkedésük alapján így lett az egyikből „északi király”, a másikból „déli király”. (Dániel 11:5, 6)

Az „észak” és „dél” azokat a nagy nemzeteket jelképezi, amelyek bizonyos prófétai szerepeket töltöttek be.a Az elmúlt évszázadok során más-más nemzet töltötte be e két „király” szerepét, mindig aszerint, hogy melyikükre illett a prófétai azonosság. Versengésük alapján mindig lehetett tudni, melyikükről van szó, mert az uralmuk alatt álló területek rendszerint egymáshoz viszonyítva északra vagy délre feküdtek.

Ezek mai megfelelője a „Kelet” és „Nyugat” néven ismert tömb. Ez utóbbi kifejezések is jelképesek, hiszen területeik átnyúlnak egymásba. A bibliai „észak” és „dél” kifejezés ennek megfelelően találó jelkép, noha ott is voltak ilyen területi átfedések.

„Az északi király” istene

Dániel a „vég idejére” előretekintve kijelentette, hogy „az északi király” „felmagasztalja magát minden isten fölé”, és „nem törődik atyáinak isteneivel”. Ezek helyett „dicsőíti az erődök istenét”. . . „arannyal. . . ezüsttel. . . drágakövekkel. . . és egyéb értékes dologgal”, mielőtt „elérné a teljes vég”. (Dániel 11:35–39, 45.)

A mai „északi király” alapvetően ateista álláspontja miatt, tagadja Isten létezését és gyakran üldözte a vallást. Nem annyira nemzetközi tekintélyének latbavetésében, mint inkább fegyvereiben és katonai erejében bízik. Óriási összeget fordít arra, hogy ’dicsőítse az erődök istenét’. Csak összehasonlításképpen, jóllehet a modern „északi király” dicsekszik fegyvereivel és katonai erejével, de azért elismer más isteneket is, hiszen alattvalói között sok a mélyen vallásos érzületű ember.

Hatalmi harc napjainkban

A jövendölés egész precízen napjaink eseményeiről ezt mondja: „És a vég idején megütközik vele [az északi királlyal] a déli király; és ellene ront az északi király szekerekkel [harci felszereléssel]; és [az északi király] valósággal bevonul az országokba, elárasztja [azokat] és átvonul [rajtuk]” (Dániel 11:40).

Bizonyára köztudott előtted is, hogy a második világháború óta „az északi király” ideológiája és uralma sok területre behatolt, annak ellenére, hogy háborúkkal igyekeztek ezt megakadályozni. Hogy mennyire sikerült ’behatolni az országokba, és elárasztani azokat és átvonulni rajtuk’, ezt pillanatnyilag nem lehet megmondani; a modern „déli király” mindenesetre igyekszik útját állni az úgynevezett szabad világba való betörésének. Ezek a szembenálló felek „egymásnak rontanak”, amely most a felgyorsult fegyverkezésben és az űrversenyben fejeződik ki. És miközben ezt teszik, kölcsönösen azzal vádolják egymást, hogy a másik fél világuralomra tör.

Dániel a továbbiakban ezt mondja: „Az északi király kiterjeszti hatalmát az országokra. . . és birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüst kincseit és minden drágaságát. Líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében” (Dániel 11:43, Ökumenikus fordítás). Valószínűleg ez a vers a természeti kincsekre utal, és a mai „északi király” igyekszik uralmi befolyása alá vonni az ásványkincsekben, de főleg kőolajban gazdag területeket. Így erős befolyást gyakorol olyan természeti kincsekben gazdag területekre, amelyek kívül esnek uralkodási területén. Érthető, ha valamennyien nagy érdeklődéssel figyeljük, mennyire sikerül még nagyobb hatalomra szert tenni e kincsek felett, és mennyire sikerül még jobban kiterjeszteni gazdasági befolyását más országokra.

Ki fog győzni?

De mi tartja vissza ezeket a ’királyokat’ a nyílt, végső összecsapástól? Nos, egy komolyabb tényező: az, hogy rettegnek a kölcsönös megsemmisítéstől, amely nukleáris fegyvereik bevetéséből eredne. Ezért inkább leülnek egymás mellé tárgyalni, jóllehet megállapodásukat ritkán tartják be. Dániel ilyen szavakkal utal erre: „Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva” (Dániel 11:27, Ökumenikus fordítás).

Bizonyára téged is érdekel, mi lesz a végső kimenetel? Meg tudnak-e egyezni a tartós béke kérdésében? Vagy sikerül-e valamelyiküknek felülkerekedni a másikon? A válasz mindkét kérdésre, Isten Szavában megörökített jövendölés értelmében, nem! Miért? Mert egy harmadik király fog diadalmaskodni felettük, és ő veszi át a világ feletti uralmat. Ez azt jelenti, hogy uralomváltásra kerül sor — hamarosan!

[Lábjegyzet]