„Harcolnak majd ellened, de rajtad nem diadalmaskodnak”

A Szuverén Úr, Jehova megmondta a fiatal Jeremiásnak, hogy „megerősített várossá, vas oszloppá és réz fallá” teszi azok ellen, akik a vesztére törnek. A modern időkben mi, mint Jehova Tanúi, hasonló bizonyságot nyertünk Istenünktől. Igen, Sátán befolyására, ’harcolnak majd ellenünk’ , de nem győznek le. „Mert ’én veled vagyok’ , ez Jehova kijelentése, ’hogy megszabadítsalak téged’ ” (Jeremiás 1:18, 19).

A Salamon-szigetek félreeső falvaiba is az idegen csak élete kockáztatásával mehet be, különösen, ha új vallást visz magával. Ezt tapasztalta Jehova Tanúinak két különleges úttörője. Vad tekintetű falubeliek nyílvesszőket szegeztek rájuk. Lövést vezényeltek, de amikor feszültté vált a helyzet, egy idős ember hirtelen közbeavatkozott, és így szólt: „Ők az én vendégeim. Ne bántsátok őket. ” S a falubeliek megdöbbenésére, bevezette őket az otthonába. Ez a férfi hallott Jehova Tanúiról; most átvette tőlük az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, és bibliatanulmányozás indult vele. Azonnal kezdett elutazni az összejövetelekre. Ma a testvérek szabadon tanúskodhatnak azon a területen, legyen hála Jehovának a kezdeti szabadításáért.

Gyakran éppen az eredményez szabadulást, ha az embert mint Jehova Tanúját ismerik. A házról házra végzett prédikálás során megismerik, kik a Tanúk, és az állásfoglalásukat is a napi kérdésekben. Peru egy kis falujában terroristák azzal vádolták a falubelieket, hogy elárulták őket. Öszegyűjtötték a falu férfiait, majd sorba állították, hogy lelövik őket. (Hasonló helyzetben egész falvakat irtottak ki.) De ennél a pontnál az egyik terrorista felismert egy testvért, és azt mondta a kivégzőknek: „Ez az ember nem tartozik közéjük. Ismerem őt, Jehova Tanúja, ők pedig nem avatkoznak a politikába. ” A testvért elengedték. Igen, Jehova megvédelmezi az övéit!

Ciprus szigetének területéről jelentik, hogy a Görög Ortodox Egyház nagyon tevékenyen igyekszik aláásni Jehova Tanúi munkáját. Az egyház röpcédulákat osztogat, sok mindennel vádolva Jehova Tanúit, és tiltja a híveit a Jehova Tanúival való bármiféle beszélgetéstől. Néhány teológus még arra is szervezkedett, hogy meglátogassa azokat, akik tanulmányoznak Jehova Tanúival, s megkísérelje abbahagyatni velük a tanulást. Jellemző a Paphoson történt eset, ahol Pál és Barnabás egykor hasonló ellenállást győzött le. (Cselekedetek 13:6–12.) Egy hittudós pap megpróbált meggyőzni három különböző személyt, hogy hagyja abba a Biblia tanulmányozását Jehova Tanúival. Ők viszont, egymástól függetlenül, meghívtak egy testvért a hittudóssal való beszélgetésre. Ennek eredményeként most mind a hárman tevékenyen együttműködnek a Tanúkkal. A pap pedig kijelentette: ’Soha többé nem tárgyalok Jehova Tanúival! ’

Néhány pap odáig ment, hogy megütötte a tanúkat, amikor azok házról házra munkálkodtak az egyik faluban. Elég különös módon, néhány nap múlva forgószél támadt a faluban, és sok háztetőt megrongált. A falubeliek ezt úgy magyarázták, hogy: ’Isten büntetése ez azért, amit a pap művelt Jehova Tanúival. ’ Ebben a faluban a becsületes szívű emberek ma is befogadják testvéreinket az otthonaikba. Egy alkalommal, amikor egy testvér a legfrissebb folyóiratokról beszélt egy érdeklődővel, történetesen arra ment az egyik pap azok közül, akik ütötték a testvéreket, s felszólította a testvért, hogy hagyjon békét az ’ő nyájának’ . Az érdeklődő azonban azt mondta a papnak: ’Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mit csinálok. ’ A papság tehát nem győzedelmeskedett Jehova Tanúi fölött; igyekezetük visszafelé sült el, és még több ember foglalt állást Jehova mellett.

Egy közép-afrikai, háború sújtotta országban az egyik körzetfelvigyázót katonák állították meg rutinellenőrzés során. Valamit kifogásoltak egy nála levő levélben és elvitték a rendőrkapitányságra, ahol három katona megkorbácsolta és megkínozta. S jóllehet nem emeltek vádat ellene, tárgyalást sem tartottak, egy évig fogva tartották. Hat hónapig egy túlzsúfolt cellában tartották 40 másik rabbal együtt. A zsúfolt helyiség miatt csak felváltva tudtak aludni, három órát egy-egy alakalommal. A többi időt állva kellett eltölteniük. Amíg a testvérünk ott volt, 137 fogoly halt meg, és őrá bízták azt a feladatot, hogy tetemüket zsákba helyezze a temetéshez.

Ez a körzetszolga úgy őrizte meg szellemi erejét, hogy sok időt töltött a fogolytársainak való tanúskodással. Havi 30 óránál többet töltött el prédikálással; négy bibliatanulmányozást vezetett, amíg a börtönben volt. Egyik tanítványa már tanúskodni is kezdett másoknak. Jehova minden próbán átsegítette ezt a testvért, aki a következő tanácsot adja másoknak: „Ha börtönbe kerültök, mindent bízzatok Jehovára. Várjatok rá. Bízzatok benne. Ne aggódjatok túlságosan. Legyetek hűségesek. ”

Zimbabwe egyik területén Jehova Tanúi gyermekeit kiűzték az iskolából, mert nem vettek részt politikai foglalkozásokon. Ezzel sem elégedtek meg, helyi bandák még le is égették a szülők otthonait, és elpusztították termésüket. Tanú családok kénytelenek voltak elmenekülni, hogy megmentsék az életüket, hátrahagyva marháikat és egyéb javaikat. Az ügy azonban magasabb kormánytisztviselőknek is a tudomására jutott, akik kedvesen intézkedtek, hogy a testvérek visszatérhessenek otthonaikba. Jószágaikat visszakapták, és a kormányzat lépéseket tett, hogy kártalanítsák a testvéreket a veszteségeikért. Jehova Tanúi értékelik azt, amikor a „felsőbb hatalmasságok” így ’Isten szolgáinak’ mutatkoznak ’a jóra’ . (Róma 13:1–4.) Mindezek által jó tanúskodás történt, és a helyi nép most nagyobb érdeklődést tanúsít a Királyság üzenete iránt. Ahogy az egyik testvér megállapította: ’Tudjuk, hogy Jehova az ilyen helyzeteket az ő nevéről való tanúskodássá változtathatja. ’

Az elmúlt szolgálati évben Jehova megáldotta a munkát Malawiban. Csupán olyan területen szenvedtek zaklatást a testvéreink, ahol a helyi lakosság gyűlöletet táplál irántuk. A következő beszámoló is ezt bizonyítja: „A szántóföld nagy részén nyugodt a helyzet. Egy gyülekezetből azonban két tanú családot csúnyán molesztáltak az ifjúsági szövetség tagjai. Az egyik családfőt kegyetlenül verték, amíg négy óra hosszára elveszítette eszméletét. Azután a rendőrőrszobára vitték, ahol a szolgálatos rendőr tovább ütlegelte őt és a többi testvért, akiket elvittek vele együtt. Később azonban egy másik rendőr vette át a szolgálatot, aki kedves volt. Szabadon engedte a testvéreket és haza küldte őket, így hálát adhattak Jehovának a váratlan szabadulásért. Később kitudódott, hogy személyes gyűlölet volt az indító oka ennek az incidensnek közeli rokonok részéről. Az évi Emlékünnepünkön résztvevők száma buzdító. Ugyanis 23 476-an voltunk. Ez azt mutatja, hogy vannak még juhszerű emberek, akiknek segítenünk kell, hogy Jézus Krisztus tanítványaivá legyenek itt Malawiban. ”

Egy kelet-európai országból érkezett az alábbi értékelő üzenet: „Nagyon hálásak vagyunk a Vezető Testülettel való szoros kapcsolatért, amelynek örvendhetünk Jehova földi szervezetének minden csatornáján keresztül. Mindebből láthatjuk, hogyan gyűjti össze mennyei Atyánk a Fia által és minden angyala által ma az ő juhait, és hogyan lehet nekünk is egy kis részünk ebben. Micsoda kiváltság ez! Mennyei Atyánk növekedéssel áldotta meg erőfeszítéseinket. Több időt tölthetünk a szántóföldön, több kisegítő úttörő prédikálta buzgón a jó hírt, és az eddigi legtöbb bekötött könyvet adhattuk kölcsön vagy helyezhettük el a szántóföldön, mint ennek az áldásnak eredményét. ”

A jelenkori jubileumi kürt tisztán és hangosan szól. Az eddigi eredményekből szintén kitűnik, hogyan követték a felhívást Jehova Tanúi a föld minden részén.