Olvasók kérdései

◼ Ha egyszer valaki aláírt egy hűségnyilatkozatot, lehet-e azt valamilyen módon hatálytalanítani?

A kérdés eleve egy olyan helyzettel foglalkozik, ami a legtöbb országra nem érvényes. Először is vizsgáljuk meg, mit jelent az átmeneti időre szóló ünnepélyes nyilatkozat.

Az Őrtorony 1977. március 15-i száma (angolban) tárgyalta ezt a sajátos, nem minden országban fennálló helyzetet. Jóllehet Isten a szentírási okok alapján megengedi a válást, egyes kormányok még ilyen esetben sem engedélyezik. (Máté 19:9.) Előfordul az az eset is, hogy a törvény eléggé megnehezíti a válást, s emiatt több évig is elhúzódik az. Ezért az Őrtorony foglalkozott azzal, hogy Jehova Tanúi engedményképpen – persze csak ilyen országokra korlátozva – hűségnyilatkozatot tehetnek. Vizsgáljuk meg ennek egyik tipikus esetét.

Egy asszony megismeri a krisztusi igazságot, de együtt él egy férfival (akitől esetleg már gyermekei is vannak), s aki régen elkülönült törvényes feleségétől. Ez az asszony, aki most lett érdeklődő, hűséges hozzá és házasságot szeretne vele kötni. Mivel a törvény nem teszi lehetővé, hogy a férj elváljon törvényes feleségétől, ezért nem köthetnek házasságot. Ilyenkor, ha a gyülekezet vénei meggyőződnek arról, hogy e férfival való kapcsolata különben elfogadható lenne Isten előtt, megengedhetik, hogy hűségnyilatkozatot tegyen és írjon alá. Ebben kijelenti, hogy tőle telhetően mindent megtett kapcsolatuk törvényes rendezésére; továbbá elismeri, hogy Isten előtt kötelező érvényűnek tartja a nyilatkozatot, és ígéretet tesz arra, hogy mihelyt lehetővé válik, törvényesen is megkötik a házasságukat. Az aláíró kijelenti, hogy a jelen nyilatkozatot abból a célból teszi, hogy a keresztényi gyülekezet megfelelő tagja lehessen.

A kérdés azonban felmerül: Ha egyszer ez az asszony (vagy bárki hasonló helyzetben) ilyen nyilatkozat alapján került a gyülekezetbe, van-e valamilyen más mód érvényességének megszüntetésére?

Maga a nyilatkozat kimondja, hogy aláírója kötelező érvényűnek ismeri el házastársához fűződő kapcsolatát Jehova Isten és mindenki előtt, és vállalja, hogy a nyilatkozat minden pontját megtartja és tiszteletben tartja Isten Szavának alapelveivel összhangban! A gyülekezet szemszögéből nézve ez erkölcsileg éppen olyan kötelező érvényű, mint a törvényesen megkötött házasság. Ha azonban valamelyik társ meghal, ezzel megszűnik a házasság, de az ilyen nyilatkozat szerinti együttélés érvényessége is. (Róma 7:2.) A Biblia azt is kijelenti, hogy ha valakinek a házastársa por·neiʹa (házasságon kívüli nemi erkölcstelenség) bűnében vétkes, az ártatlan fél elválhat. (Máté 5:32; 19:9.) Hasonló módon a hűségnyilatkozatot megsértő társ erkölcstelensége alap az ilyen együttélési kapcsolat megszüntetésére, ha az ártatlan fél így döntene. Az ártatlan kereszténynek azonban bizonyítania kell a vének előtt a másik társ hűtlenségét. Ezzel érvényét veszítené a nyilatkozat; és az ártatlan fél szentírásilag felszabadul az újabb házasságkötésre.

Tekintettel arra, hogy a gyülekezet a hűségnyilatkozatot erkölcsileg ugyanolyan kötelező érvényűnek tekinti, mint a törvényes házasságot, felvetődnek ezzel kapcsolatban vitás kérdések. Mi történjék akkor, ha elhárul az előző házassági akadály. Például a fenti példánál maradva, a férj törvényes felesége esetleg meghal, vagy a kormány törvényesen megengedi a válást és a férj feleségül akarja venni a keresztény asszonyt törvényesen is. Ez esetben a testvérnő nem maradhat meg a hűségnyilatkozat hatálya alatt, még akkor sem, ha kínos lenne a törvényes házasságkötés, vagy ha emiatt anyagi előnytől esne el. A megtett nyilatkozattal összhangban lépéseket kell tennie az együttélésük törvényesítésére. Ennek elmaradása esetén a gyülekezet érvénytelennek tekinti a nyilatkozatot, és vagy el kellene különüljön a férfitől, vagy ha ezt nem teszi meg, kiközösítés vár rá.

Mi a helyzet akkor, ha a hitetlen fél nem akar törvényesen házasságra lépni vele? Ez esetben a gyülekezet az aláírt nyilatkozat birtokában kötelező érvényűnek és tisztának ismeri el együttélésüket. Az a tény, hogy a feleség nem tudja hitetlen élettársát rávenni kapcsolatuk törvényesítésére, nem ok, hogy együttélésüket erkölcstelennek tekintsék. Maradhat tehát mellette hűséges élettársa és nem kell elkülönülnie tőle, bár továbbra is azon kell lennie, hogy legalizálják házasságukat. (Ezt az Őrtorony 1985. november 1. számában, [magyarban: 86/6] az „Olvasók kérdései”-ben megjelent magyarázat helyesbítésére szántuk). (Vesd össze: Bírák 11:35; Lukács 18:1–5.)

Természetesen másként áll a helyzet akkor, ha mindkét fél aláírta a nyilatkozatot és alámerített keresztények lettek. Ez esetben mindketten ünnepélyes ígéretet tettek arra, hogy azonnal házasságra lépnek, mihelyt elhárul az állami akadály házasságkötésük elől. Nyilatkozatuk akkor érvényét veszti. Házasságukat azonban ésszerű időn belül törvényesíteniük kell, vagy ellenkező esetben – a gyülekezetben való megmaradás érdekében – el kell különülniük. (Vesd össze: az 1982. szeptember 1-i Őrtorony-ban [angolban] megjelent „Olvasók kérdései”-vel.) Ha elkülönültek, az erkölcsileg kötelező érvényű nyilatkozat még mindig érvényben marad, azaz egyik fél sem szabad egy újabb házassági kapcsolatra. (Vö. 1Korinthus 7:10–11.)

Bár a hűségnyilatkozattal kapcsolatos intézkedés nem érvényes a legtöbb helyen, a fenti fejtegetés arra a mindenütt érvényes bibliai zsinórmértékre támaszkodik, hogy „legyen tiszteletre méltó a házasság mindenki előtt, a házaságy pedig szeplőtelen, mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsidók 13:4).