A bibliai főbb részek kiemelése — Zsoltárok 107—150

Boldog Isten, boldog nép!

A boldogság olyan cél, amelyet a legtöbb embernek sohasem sikerül elérnie. Másoknak azonban — az emberek kicsiny csoportjának — a boldogság az életformája. S vajon mi a titka ez utóbbiak boldogságának? Az igaz imádat! A zsoltárok arról győznek meg minket, hogy Jehova boldog Isten, és mi is boldogok lehetünk, ha őt imádjuk. Ennek bizonyítására lapozzuk fel a Zsoltárok ötödik könyvét, vagyis a 107-től 150-ig terjedő zsoltárokat.

Jehova a Szabadító

Olvasd el kérlek a 107-től 119-ig terjedő zsoltárokat. A zsidók imája, amelyben a babiloniak fogságából való szabadulásért könyörögtek, meghallgatásra talált, és Jehova „megváltottai” énekben örökítették meg visszatérésüket. (107. zsoltár.) Dávid király, aki egy korábbi szabadulásnak örvendhetett, ’dallamot szerzett’ Istennek, és az ő jóságát és szeretetét hirdette. (108. és 109. zsoltár.) Dávid Ura, aki nem más, mint Jézus Krisztus, Jehova erejével győzelmet kell hogy arasson „Isten ellenségei” felett. (110. zsoltár.) Azon túlmenően, hogy megszabadítja saját népét, Jehova áldásban részesíti az őt félő igaz embert. (Zsoltárok 111 és 112.) Babilonból való szabadulásuk után a zsidók a Hallel Zsoltárokat, más szóval a dicsérő énekeket énekelték a nagy évenkénti ünnepek alkalmával. (Zsoltárok 113—118.) A 119. zsoltár a leghosszabb, és két vers kivételével mind a 176 verse Jehova szavára vagy törvényére utal.

◆ 107:27 — Milyen értelemben mondhatjuk, hogy ’bölcsességük egészen oda lett’ ?

Miként a pusztító viharba került hajósok szakértelme, a zsidók bölcsessége is hiábavalónak bizonyult babiloni fogságuk idején; a megszabadításukra irányuló minden emberi eszköz csődött mondott. Ámde amikor Jehovához fordultak viharhoz hasonló helyzetük közepette, elérkezett a szabadulásuk. Jehova lecsendesítette a jelképes vihart és biztonságos „kikötőbe” vezette őket — Júda földjére. (Zsoltárok 107:30.)

◆ 110:3 — Mit jelent az ’ifjú férfiak, mint harmatcseppek’ kifejezés?

A harmat az áldással, a termékenységgel és a bőséggel összefüggő kifejezés. (1Mózes 27:28.) A harmatcseppek azonkívül kellemes, felfrissítő, életfenntartó hatásúak, és nagy számban fordulnak elő. A Messiás-Király katonai erejének idejében alattvalói gyorsan, vidáman ajánlják fel magukat olyan nagy számban, hogy harmatcseppekhez lehet őket hasonlítani. Miként a felüdítő harmatcseppek, Jehova szervezetében ma is mindenütt megtalálhatók nagy számban azok a fiatal férfiak és nők, akik Istent és hívőtársaikat szolgálják.

◆ 116:3 — Mik a ’halál kötelékei’ ?

Úgy tűnt, mintha a halál oly erősen megkötözte volna a zsoltárost széttéphetetlen kötelékekkel, hogy teljesen lehetetlen volt számára a szabadulás. A végtagok szoros összekötözése éles fájdalmat vagy gyötrelmet okoz, és a görög Septuaginta fordításban a ’kötelék’-nek megfelelő héber szót ’gyötrelem’-nek fordítják. Amikor Jézus meghalt, a halál bénító szorításában vagy gyötrelmében volt. Amikor Jehova feltámasztotta Jézust, ’feloldozta a halál gyötrő szorítását’ . (Cselekedetek 2:24.)

◆ 119:83 — Milyen értelemben volt a zsoltáros „olyan, mint a bőrtömlő”?

Mialatt arra várt, hogy Jehova enyhülést adjon neki, a zsoltáros olyanná lett, mint a használaton kívüli, szegre akasztott bőrtömlő. Mivel a kémény nélküli sátorban vagy házban gyakori volt a füst, az ilyenfajta tömlő fokozatosan megfeketedett, kiszáradt, megráncosodott. Valóban ez történt a zsoltárossal is az üldözői kezében. (84. vers.) Nyomorúságos állapota valószínűleg komor megjelenéséből, cserzett arcbőréből, és egész testének lesújtottságából is látható volt, és úgy nézett ki, mintha testnedvei egy részét is elvesztette volna. (Vö. Zsoltárok 32:4.) Ezért valószínűleg olyan hasznavehetetlennek érezte magát, mint egy kiszáradt bőrtömlő, amelyet félredobtak, mivel alkalmatlan arra, hogy folyadékot tároljanak benne. Ő azonban ’mégsem feledkezett meg Isten rendelkezéseiről’ .

◆ 119:119 — Hogyan veti el Isten a gonoszokat, mint ’habzó salakot’ ?

A hab, amely az olvasztókemencében vagy a megolvadt fémben képződik, értéktelen melléktermék és olyan tisztátalanság, amit el kell távolítani. A fémfinomító tehát különválasztja a fémet: aranyat vagy ezüstöt a ’habzó salaktól’ . Hasonló módon Jehova is csak egy halom salaknak tekinti a gonoszokat és elveti őket; elkülöníti azoktól az értékes egyénektől, akik a kegyében vannak. (Vö. Ezékiel 22:17–22.)

Tanulság a számunkra: Miként az ókori izraeliták, Jehova Tanúi is szabadításra várnak napjainkban — ezúttal Armageddon viharából történő megszabadításra. (Jelenések 16:14, 16.) Isten az általa meghatározott időben elsöpri majd a dolgok jelenlegi rendszerét az ő nagy csatájában. Azok, akik nem Jehovától várják a szabadulást, teljesen reménytelenül hányódnak ide-oda a nagy pusztulás hullámain. A túlélők azonban „hálát adnak Jehovának szerető kedvességéért”. Ezekben az utolsó napokban tehát mind Jézus felkent követőinek, mind pedig a „nagy sokaság”-nak teljes bizalommal kell lenni Jehova iránt. (Zsoltárok 107:31; Jelenések 7:9.)

„Felmeneteli énekek”

Olvasd el kérlek a 120-tól 134-ig terjedő zsoltárokat. Ezt a 15 zsoltárt „felmeneteli ének”-nek nevezik [„grádicsok éneke”, Károli; „zarándokének”, Ökumenikus fordítás; Katolikus fordítás]. A kutatók nem értenek egyet abban, hogy mi a pontos jelentése az eredeti héber szónak, de úgy vélik, hogy ezeket a zsoltárokat énekelték az izraeliták, amikor évente három alkalommal „felmentek” Jeruzsálem szent városába a nagy ünnepekre. (Zsoltárok 122:1.)

◆ 120:4 — Mik voltak azok a „hegyes nyilak” és az „izzó parazsak”?

A rágalmazó nyelv olyan pusztítást okozhat, mint valamilyen fegyver vagy a tűz. (Példabeszédek 12:18, [12:17, Károli]; Jakab 3:6.) Fizetségként Jehova gondoskodik arról, hogy a rágalmazó nyelvet elhallgattassa, mintha egy harcos nyila érte volna az illetőt. Érdekes módon a bokorszerű rekettye igen nagy erővel ég, ami arra utal, hogy az isteni ítélet szigorúan sújtja „a hazug nyelvet” (Zsoltárok 120:2, 3).

◆ 131:2 — Milyen értelemben olyan a lélek, mint az „elválasztott gyermek”?

Mielőtt elválasztanák, a csecsemő azért vágyakozik az anyja után, hogy csillapítsa éhségét. Az elválasztott csecsemő megelégedést, biztonságot, és vigaszt talál anyja karjaiban. Az alázatos életútjával megelégedett zsoltáros (1. vers) „lecsendesítette és megnyugtatta” lelkét; úgy érezte magát, mint az elválasztott gyermek anyja karjaiban. Ha alázatosan Jehovára várunk és az ő akaratát cselekesszük, az biztonságot és gazdag áldásokat eredményez.

Tanulság a számunkra: Jóllehet Jehova képes megszabítani népét a csapásoktól, nem óvja meg őket minden kellemetlenségtől. Természetesen a nehézségek arra indították a fenti zsoltárok szerzőit, hogy megírják ezeket a zsoltárokat. Isten azonban „nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek”, hanem „kivezető utat is készít” (1Korinthus 10:13). Jehova megóv minket a szellemi romlástól. Képes úgy irányítani az eseményeket, hogy megszűnjön a nyomorúságos helyzet, vagy pedig annyira megerősít minket, hogy képesek leszünk elviselni a nyomást. Ebben a tekintetben igen megnyugtató és előnyös az egység, amelynek a keresztény összejöveteleinken örvendhetünk. (Zsoltárok 133:1–3.)

A dicséretreméltó Isten

Olvasd el kérlek a 135-től 145-ig terjedő zsoltárokat. Ellentétben a bálványokkal, amelyeknek készítői éppen olyanok lesznek, mint az alkotásaik, Jehova a dicséretreméltó Isten és a nagy Szabadító. (135. és 136. zsoltár.) Az ő népe még akkor sem feledkezett meg „Sion énekei”-ről, amikor fogolyként Babilonban tartózkodott. (137. zsoltár.) Dávid azt mondja, hogy ’királyok magasztalják majd Jehovát’ és a zsoltáros ujjong, amiért Jehova oly csodálatos módon alkotta meg őt. (138. és 139. zsoltár.) Isten védelméért esedezik és az ő jóságát magasztalja, mivel tudja, hogy csak a Jehovával való jó viszony hozhatja meg az igazi boldogságot. (140—145. zsoltár.)

◆ 138:2 — Isten hogyan magasztalta fel a beszédét az ő nevén felül?

Amikor Jehova az ő neve alapján jelent ki valamit, mi sokat várhatunk annak beteljesedésétől. Ő azonban mindenkor felülmúlja a várakozásunkat, mert a megvalósulás messze meghaladja azt, amire számítottunk. Isten úgy magasztalja fel a „beszédét”, hogy sokkal nagyobb mértékben teljesíti azt, mint ahogyan számítottunk rá.

◆ 139:9 — Mit jelent ez a kifejezés: „a hajnal szárnyai”?

Ez a kifejezés a hajnal világosságát úgy írja le, mintha szárnyai lennének, mivel oly gyorsan terjed szét az égen kelettől nyugatig. Ha Dávid ’a hajnal szárnyaira kelne’ és elrepülne a legtávolabbi nyugatig, ott is Jehova gondoskodása és vezetése alatt állna. (Zsoltárok 139:10; vö. Ámós 9:2, 3.)

◆ 141:3 — Miért akarta Dávid őriztetni ajkainak ajtaját?

Dávid tudta, milyen kárt képes okozni a nyelv és milyen nagy kísértést éreznek a tökéletlen emberek arra, hogy gorombán beszéljenek, főleg akkor, ha provokálják őket. Mózes a legszelídebb ember volt a földön, mégis vétkezett nyelvével Meriba vizeinél. (4Mózes 12:3; 20:9–13.) Szükség van tehát arra, hogy az ember féken tartsa a nyelvét, főleg azért, hogy ne mondjon sértő szavakat és megőrizze jó szívét. (Jakab 3:5–12.)

◆ 142:7, [142:8, Károli] — Miért gondolta Dávid, hogy az ő lelke „várbörtönben” van?

Úgy érezte, mintha sötét, veszélyes várbörtönben lenne, magára hagyatva gondjaival, minden emberi lénytől távol, anélkül, hogy bárki is megértené. Amikor mi is hasonló módon úgy érezzük és azt gondoljuk, hogy „jobb kéz” felől támadás érhet minket, hívjuk segítségül bizalommal Jehovát. (Zsoltárok 142:3–7, [142:4–8, Károli].)

Tanulság a számunkra: A 139. zsoltárban Dávid annak az örömének adott kifejezést, hogy Jehova képes „megvizsgálni őt” és „megismerni őt és utait”. Ahelyett, hogy menekülni próbálna, Dávid még inkább Jehova vezetésére és irányítására akart támaszkodni. Tudta, hogy Isten állandóan figyeli őt. Ez a tudat nemcsak a rossztól tartja vissza az embert, de a legnagyobb vigaszt is képes nyújtani. Az a tény, hogy Jehova látja cselekedeteinket, megérti gondjainkat, és mindenkor kész segíteni nekünk, mélységes biztonságérzetet és békét ad, ami elengedhetetlenül szükséges a boldogságunkhoz.

Dicsérjétek Jaht!

Olvasd el a 146-tól 150-ig terjedő zsoltárokat. Ezekben a zsoltárokban felcsendül az egész Zsoltárok könyvének témája: „Dicsérjétek Jaht!” E zsoltárok közül mindegyik ezekkel a dicső szavakkal kezdődik és végződik. És hatalmas crescendóvá bontakozik ki a 150. zsoltárban, amely az egész teremtést arra hívja fel, hogy ’dicsérje Jehovát’ .

◆ 146:3 — Miért ne bízzunk emberi vezetőkben?

Az emberi vezetők halandók. Sem önmagukat, sem a bennük bízókat nem képesek megmenteni. Az emberi vezetőkbe vetett bizodalmat aláássa a halál esedékessége. Ámde „boldog az, akinek reménysége Jehovában, az ő Istenében van” (Zsoltárok 146:5, 6). A zsoltáros látta, hogy az embernek felsőbbrendű vezetésre van szüksége annál, amit maguk az emberek nyújthatnak.

◆ 148:4 — Melyek azok ’a vizek, amelyek az ég felett vannak’ ?

A zsoltáros nyilván a föld felett levő vízzel teli felhőkre gondolt, amelyek időről időre eső formájában hullanak a földre és visszafolynak az óceánokba. Ez a körforgás elengedhetetlenül szükséges az élethez, és már a puszta létezése is a Teremtő dicséretére szolgál. Mivel a föld és a felhők közötti légköri kiterjedésről úgy beszélhetünk, mint egekről, a zsoltáros a felhőkre mint egek feletti vizekre utalt.

A zsoltáros magától értetődővé tette a következő igazságot: Ahhoz, hogy boldogok lehessünk, jó viszonyban kell lennünk Jehovával. Ezért Isten népének célja és létünk értelme a zsoltáros utolsó felszólításában összegezhető: „Minden, ami lélegzik, dicsérje Jaht! Dicsérjétek Jaht!” (Zsoltárok 150:6).