Mit tett érted Isten?

„SEMMIT!” — mondanák egyesek. „Nekem ugyanis keményen meg kell dolgoznom mindenért, hogy megélhessek.” Ha te így vélekednél, gondolkozz el egy pillanatig azon a kérdésen, hogy hogyan jöttél a világra?

Mintegy kilenc hónappal megszületésed előtt két pici élő szervezet találkozott egymással édesanyádban. Ezek együtt létrehoztak egy új, a maga nemében egyedülálló szervezetet.

A két élő szervezetből a nagyobbik: az ovum vagy a petesejt, amely anyádtól származik; a kisebbik élő szervezet, a sperma viszont apádtól, — és ez olyan piciny, hogy Sheilla Kitzinger The Experience of Childbirth (A gyermekszülés élménye) című könyve szerint, ha a világ minden emberének spermáit szorosan egymás mellé illesztenék, „alig tenne ki többet 2,5 cm-nél”. Abban a pillanatban, amikor apád spermája behatol anyád petesejtjébe, a téged alkotó genetikai kódod létrejön, és te megfogantál!

Ettől kezdve nagyon bonyolult fejlődési folyamatok indulnak el. Ezek a folyamatok „annyira bonyolultak, hogy a tudósok több, mint egy évszázadnyi kutatás után sem tudják ezeket megfejteni” — írja Andrea Dorfman a Science Digest-ben.

Ugyanez az írónő erről a növekedési folyamatról, amely előtt a tudósok értetlenül állnak, ezt írja: „A növekedés szabályozása legalább ilyen bonyolult folyamat. A jobb és bal kéz pl. egy milliméternyi szövetsejtből fejlődik ki egymástól függetlenül, mégis hajszál pontosan ugyanolyan méretűvé. Honnan tudják a sejtek, mikor kell a szaporodásnak leállnia? . . . Minden szervnek szemmel láthatóan van egy belső növekedési szabályozó rendszere.” Bizonyára örülnünk kellene, hogy ez így van.

Mi indítja el és szabályozza az összes élő szervezetek növekedését? Talán a természetnek nevezett értelem nélküli erő? Vagy az evolúciónak nevezett véletlenen alapuló kisérletezés? Nem nyilvánvaló-e, hogy gyönyörű földünkön a meglepően bonyolult, végtelenül változatos és fenségesen szép életformák csakis a mindenható Teremtőnek művei lehetnek? Ha ez így van, nem kellene-e mélységes hálát éreznünk azért, amit értünk tett?

A teremtési csodák véget nem érő bizonyítékai

Minden nap — sőt minden órában — élvezői vagyunk a teremtés csodáinak. Mi történik például, amikor alszunk? Az ideg- és izomműködés automatikusan lelassul. Ez saját akaratunktól független, mert gyakran úgy alszunk el, hogy azt sem tudjuk, mikor aludtunk el. És mennyire felfrissítő az alvás! Egyesek hetekig el tudnak lenni élelem nélkül, de azoknak gondolkodásában, látásában és hallásában zavarok állnak be, akik több, mint három napig nem alszanak.

Miután reggel felébredsz, lehet, hogy valaki édes kávéval kínál meg. Cukor, ami valamikor ritka és drága cikk volt, most oly bőségben áll rendelkezésünkre, hogy alig ügyelünk rá. Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan jön létre. A növények fotoszintézise hozza létre, méghozzá úgy, hogy a napfény energiája a vízzel és széndioxiddal reakcióba lép. Eközben szabad oxigén, — ez a minden földi élőlény számára oly nélkülözhetetlen elem — szabadul fel. A fotoszintézis annyira bonyolult folyamat, hogy a tudósok még most sem tudták teljesen megérteni ezt a folyamatot. „Hogyan megy végbe ez a fotoszintézis?” — teszi fel a kérdést The Plants (Természetrajzi Könyvtár) című mű szerzője. „Ez a kérdés éppen olyan megválaszolhatatlan, mint az a kérdés, hogy hogyan jött létre az élet.”

Talán, amikor kávédat iszod, eszedbe jut az előző esti televíziós program. Lelki szemeid előtt felelevenednek az érdekesebb jelenetek. De hogyan jutottak oda, és hogyan raktározódtak el agyadban ezek a képek, hogy később mint egy filmtekercset elő tudd hívni, amikor ezekről be akarsz számolni másoknak? Ugye ez is milyen csodálatos? Honnan kapta az ember az értelmét, amely ilyen meglepő teljesítményekre képes? Bizonyára nem az állatoktól! Nem csodálni való-e ezek után az emberi agy?

De még alig kezdődött el egy nap. Máris mennyi mindenért hálásaknak kellene lennünk Teremtőnknek! De van még ennél sokkal több is, amiért hálásak lehetünk.