Egy kisfiú dicséri Jehovát

SOK lehetőség kínálkozik a tanúskodásra olyan gyermekek számára, akik eltökélték szívükben, hogy Jehovát fogják szolgálni. Ez tűnik ki egy Nyugat-Kenyában élő ötéves kisfiú tapasztalatából is (Prédikátor 12:1, [12:3, Károli]).

Édesanyja az egyik nap megkérdezte tőle: „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” A kisfiú, aki megfigyelte a gyülekezetben az egyik különleges úttörőt, ezt válaszolta: „Különleges úttörő szeretnék lenni, mint F. testvér.” Az anyja erre ezt mondta: „Csak hát ez nem lehetséges! Még általános úttörő sem lehetsz, hiszen bibliatanulmányozásod sincs.” A kisfiú ezt kérdezte: „Akkor hát mit tegyek?” Az édesanyja azt javasolta, próbálja meg osztálytársait először megtanítani az igazságra az Én könyvem bibliai történetekről című könyv alapján.

Az ötéves kisfiú fogta az Én könyvem című kiadvány példányát és meglátogatta sorban a barátait és megkérte őket arra, hogy tanulmányozzák vele együtt a Bibliát. Az eredmény?

Tíz főből álló csoportot alakított, akikkel tanulmányozni kezdett. Nagyon nagy hasznát vette a színes illusztrációknak, sok kérdést tett fel nekik és a tanulmányozás végén ismétlő kérdéseket intézett hozzájuk. Ha nem jól emlékeztek vissza valamire, újra átvette velük az anyagot. Az édesanyja elmondása szerint igazi öröm volt látni ezeket a csöppségeket, amint a ház előtt ültek a földön és együtt tanultak! Ötéves kisfia tette fel a kérdéseket, és ők kézfelemeléssel jelezték, hogy válaszolni kívánnak a kérdésekre.

További öröm volt az édesanyja és a gyülekezet részére, hogy a tíz gyermekből nyolc eljárt a gyülekezeti összejövetelekre. A két másik kisfiú egészen kicsi volt. Mindez annak volt tulajdonítható, hogy egy ötéves kisgyermek dicsőíteni akarta Jehovát és segíteni akart másoknak.