Kapcsolatban álltál-e már Jehova szervezetével?

A FIATALEMBER nagyon szégyellte és megvetette magát. Szakadozott és kopott ruhája úgy látszott egykor divatos öltöny volt. Most viszont egyértelműen arról árulkodott, hogy viselője nagyon szorult helyzetben van. Ahogy gondolatai visszakalandoztak távoli szülőföldjére, mély megbánást érzett elfecsérelt élete és pazarló költekezése miatt, amellyel elherdálta örökségét, amelyet időnap előtt kikért. Korgó gyomra még jobban ráébresztette nyomorúságára és fokozta honvágyát. Otthon édesapja cselédjeinek sorsa különb, mint az övé! Bárcsak az ő helyükben lenne!

De hogyan fogadná az apja, ha hazatérne? Szívélyes fogadtatásra azok után, hogy olyan szégyenteljesen visszaélt apja jóságával, aligha számíthat. Ennek ellenére nem tudott szabadulni attól a gondolattól és érzéstől, hogy haza kell mennie.

Mennyire félreismerte e fiatalember apja vele kapcsolatos érzéseit! Milyen meglepetés érte, amikor közeledett korábbi otthonához! Apja már „messziről meglátta őt, megszánta, eléje futott, nyakába borult és gyengéden összecsókolta” (Lukács 15:20).

A tékozló fiúhoz hasonlóan elhagytad-e te is az otthonodat? Elsodródtál-e Atyádtól, Jehovától, és szervezetétől? És te is vágyat érzel-e most, hogy ’hazajöjj’?

A Jehova szervezetétől elsodródott legtöbb személy esetében nem pontosan olyan volt az elsodródás, mint a tékozló fiú esetében. Sokaknál inkább alig észrevehető, fokozatos folyamat volt — hasonlóan ahhoz a kis csónakhoz, amely lassan sodródik és kerül egyre távolabb a parttól. Egyeseket annyira leterheltek az anyagi nehézségek, a családi gondok, a betegség vagy a világban való „érvényesülés útja”, hogy a szellemi dolgok teljesen kiszorultak az életükből. Mások viszont megbotránkoztak Jehova szervezetével kapcsolatban álló egyes egyénekben, vagy azért távoztak el a szervezettől, mert nem értettek egyet Jehova szervezetének bizonyos szentírási kérdésben vallott magyarázatával. Olyanok is akadtak, akik elcsüggedtek vagy felhagytak a szolgálattal, mert a dolgok jelen rendszere nem ért véget az általuk várt időpontban.

Ha te is azok közé tartozol, akik nem ápolnak többé szoros kapcsolatot Jehova szervezetével, akkor esetedben is valószínűleg a fenti okok valamelyike játszott közre. De bármi legyen is az ok, nemde annak van itt az ideje, hogy megfontold a visszatérést? (Máté 18:12–14).

Talán megbotránkoztál valamiben?

Ha belegondolunk abba, hogy mennyire távol áll már az emberiség a tökéletességtől, aligha kell csodálkoznunk azon, ha időről időre előfordulnak személyi összetűzések. Ez egyesek megbotránkozásához vezetett. Mások akkor botránkoznak meg, amikor egy nagy tiszteletben álló személy hirtelen meggondolatlanul vagy nem-keresztényi módon kezd el viselkedni vagy beleesik valamilyen bűnbe.

Talán veled is ez esett meg? Bármi okozta is megbotránkozásodat, egy biztos: Jehova semmiképpen nem okozta. (Vö. Galata 5:7, 8.) Éppen ezért egyáltalán van-e értelme annak, hogy megszakítsuk vele a jó kapcsolatunkat csak azért, mert valaki megbotránkoztatóan cselekedett? Nemde inkább hűséggel kellene szolgálnunk őt, bízva abban, hogy Jehova tudja, mi történik, és szeretettel bánik velünk? (Kolossé 3:23–25).

Idővel egyesek rájöttek arra, hogy az, ami eredetileg megbotránkoztatta őket, valójában nem is tűnik már olyan fontosnak, vagy igazában nem is létezik többé. Lehetséges, hogy az eset higgadt mérlegelése után esetleg arra jönnek rá, hogy valójában ők hibáztak. Ez gyakran előfordult olyan esetben, amikor valaki nem értett egyet a neki adott tanáccsal vagy fegyelmezéssel, és emiatt botránkozott meg. De magába pillantva esetleg rájön arra, hogy ez a fegyelmezés a javát szolgálta, és akik megintették, igaz szeretetből tették ezt (Zsidók 12:5–11). Mennyire illő tehát, ha Pál tanácsa szerint járunk el! Ő ezt írta: „Ezért erősítsétek meg lankadó kezeteket és rogyadozó térdeteket, és tartsátok vissza lépteiteket a tántorgástól. Akkor a megbénult tag nem fog kificamodni, hanem inkább visszanyeri korábbi erejét” (Zsidók 12:12, 13, The New English Bible).

Nem értettél talán egyet a tanítással?

Lehet, hogy azért hagytad el Jehova szervezetét, mert bizonyos szentírási helyet másként értettél, mint a szervezet. Ahogyan az Egyiptomból kimenekülő izraeliták csakhamar „megfeledkeztek” Isten érdekükben véghezvitt „tetteiről és nem vártak tanácsára”, lehet, hogy elhamarkodottan te is arra a következtetésre jutottál, hogy mivel a szervezet nem támogatja a teáltalad helyesnek vélt dolgokat, ezért megszakítasz minden kapcsolatot vele (Zsoltárok 106:13). Lehet, hogy azóta tisztázódott a kérdés, vagy úgy, hogy az Isten szellemének a vezetése alapján az újabb szentírási kutatás változtatást hozott ebben az értelmezésben, vagy úgy, hogy megerősítette ezt a nézetet. Nos, nem lett volna jobb megmaradnod a szervezetben és várni Jehovára?

Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy Jehova mindig csupán egyetlen szervezettel ténykedik. Napjainkban a „hű és értelmes rabszolga” „kellő időben” kiosztja a szellemi táplálékunkat. Jegyezzük meg, hogy ezt a rabszolgát Jézus, a Gazda, „amikor megérkezett, ilyen munkában találta” (Máté 24:45–47). De kik ismerik fel, hogy a Gazda már megérkezett? És ki szorgoskodik ebben a munkában? Csak azok, akik Jehova keresztény tanúiból álló szervezetével kapcsolatban állnak!

Amikor mások Jézust elhagyták, Péter apostol ezt kérdezte: „Uram, kihez menjünk? Örökké tartó élet beszédei vannak nálad.” Péter minden kétséget kizáróan tudta, hogy Jézus a Messiás. Amikor tehát több tanítvány Jézus egyes szavait megütközést keltőnek találta, Péter megértette, hogy nem volna bölcs dolog elhagyni „az örökké tartó élet beszédeinek” forrását. Idővel minden kétség vagy félreértés tisztázódik (János 6:51–68; vö. Lukács 24:27, 32). A helyzet nem változott e tekintetben azóta sem, mivel Jehova haladóan vezeti szolgáit az igazság útján (Példabeszédek 4:18).

Térj vissza most

„Kutassuk és vizsgáljuk meg útjainkat és térjünk meg teljesen Jehovához” — így könyörgött Jeremiás próféta a népéhez (Jeremiás siralmai 3:40). Egyesek attól való félelmükben, hogy a gyülekezet tagjai esetleg nem látják örömmel vissztérésüket, vonakodnak megtenni ezt a lépést. De mi volt a helyzet, amikor a tékozló fiú hazatért? „Vigadnunk kellene, . . . — magyarázta az édesapa — mert ez a te testvéred meghalt és életre kelt, elveszett és megtaláltatott” (Lukács 15:32). Hasonló meleg fogadtatás várja azokat, akik ’visszatérnek Jehovához’, és az az őszinte vágyuk, hogy az ő akaratát cselekedjék. (Vö. Lukács 15:7.)

A keresztény gyülekezetnek azonban nem kell ölbe tett kézzel tétlenül arra várakozni, hogy majd ráérnek akkor üdvözölni az ilyeneket, ha ők maguktól elhatározzák, hogy ’visszajönnek’, Jézus példázatában az édesapa fia elé futott, pedig még „messze volt onnan”. Hasonlóképpen Jehova Tanúi személyes kötelességüknek érzik, hogy felkeressék azokat, akik egyszer már kapcsolatban voltak velük, és segítsék őket, hogy visszatérhessenek Jehova szervezetéhez.

De mi a helyzet, ha valaki súlyos bűnt követett el, amíg távol volt Jehova szervezetétől? Vagy mi a helyzet, ha valakit el kellett távolítani Isten népe közösségéből valamilyen súlyos bűn miatt, de azóta felhagyott ezzel a nem-keresztényi viselkedésével? A vének tudni fogják, hogyan legyenek kedvesen és szeretettel a segítségére, hogy rendbehozza az ügyet Jehovával. Aki tehát szeretne visszatérni és Isten akaratával összhangban élni, közölje ezt az óhaját a vénekkel. „ ’Jertek hát, tegyük rendbe dolgainkat magunk között’ — mondja Jehova. ’Még ha bűneitek skarlátpirosak volnának is, fehérekké lesznek, mint a hó’ ” (Ésaiás 1:18).

Milyen kedves, szívélyes, és szeretetreméltó a mi mennyei Atyánk! És milyen türelmes hozzánk, és mennyire törődik velünk személyesen is! Biztosan nem akarja, hogy bárki is elvesszen közülünk a dolgok e gonosz rendszerével együtt (2Péter 3:9). Jehova egykori népét így bátorította: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek.” Ugyanez a meghívás hangzik el nekünk is (Malakiás 3:7).

Az idő rohamosan fogy, ezért nincs idő a késlekedésre. Örvendj tehát újra Jehova népével, hiszen ’nagy békéjük van azoknak, akik szeretik Isten törvényét’. „Számukra nincs botláskő” — mondta a zsoltáros (Zsoltárok 119:165). Szereted-e szívből Jehova törvényét? Ha Isten önátadott szolgája vagy, pontosan ezért adtad át magadat neki. Semmi — igen, abszolút semmi — nem lehet annál fontosabb, mint a Jehovával való kapcsolatod helyreállítása. Ne fordíts hátat neki. Gondold át a helyzetedet alaposan és imádságos szellemben. Ha azt érezted, hogy hiányzik neked Jehova népének a melegsége és egysége, még nem túl késő visszatérni Jehova szervezetéhez. Tedd meg ezt mielőbb!