Kik írták a Bibliát?

„A Biblia tele van ellentmondásokkal” — állítják a kétkedők. „csupán emberi filozófia. Hogyan fogadhatja hát el valaki élete megbízható útmutatójaként?”

Vajon te is azon a nézeten vagy, mint a szkeptikusok, akik szerint a Biblia csupán üres emberi okoskodás? Egyes lelkészek hajlanak erre a véleményre. A néhai svájci protestáns teológus, Karl Barth Kirchliche Dogmatik (Egyházi dogmatika) című művében ezt írta: „A próféták és az apostolok esetében is előfordulhatott, hogy tévedtek szavaikban vagy írásaikban.” Tény, hogy egy olyan esemény elmondásánál, amit többen is leírtak, találhatók eltérések. Vannak olyan kijelentések is, amelyek látszatra öszeegyeztethetetlenek a Biblia egyéb helyein található kijelentésekkel. De ezek valóban ellentmondanak egymásnak? Csakugyan pusztán emberi alkotás lenne a Biblia? Voltaképpen kik írták hát a Bibliát?

A válasz egyszerű. „Olyan férfiak, akik Istentől szólottak.” De hogyan tudták, hogy mit szóljanak és mit írjanak? Az imént idézett férfi, Simon Péter apostol a továbbiakban kifejti, hogy úgy szóltak, ’amint a szent szellem indította őket’ (2Péter 1:21).

Vitathatatlan, a Biblia újra és újra hangsúlyozza, hogy ez „az Isten szava”. A 176 versből álló 119. zsoltár például 176-szor utal erre valamilyen formában! Ez azért olyan jelentős, mert normális körülmények között minden író arról nevezetes, hogy szereti, ha tudják, ő volt annak a bizonyos írásműnek a szerzője. A Biblia íróira ez nem jellemző. Ők minden elismerést Istennek tulajdonítanak érte. Ezért a Biblia nem az ő könyvük, hanem Isten könyve (1Thessalonika 2:13; 2Sámuel 23:2).

„A szent szellemtől indíttatva” — Hogyan?

Hogyan szóltak ezek a férfiak „a szent szellemtől indíttatva”? Az első században élt keresztény Timótheushoz írott levélben így olvasható a válasz: „A teljes Írás Istentől ihletett.” „Az Istentől ihletett” kifejezés a Biblia eredeti görög nyelvén the·o΄pneu·stos, amelynek jelentése: „Istentől lehelt”. Isten az ő láthatatlan működő erejét — szent szellemét — használta, hogy gondolatait az írók elméjébe „belelehelje”. Vagyis Jehova Isten a Forrása és Szerzője a Bibliának. Gondolatai vezették a Biblia íróit, mint ahogyan egy üzletember is titkárával íratja meg leveleit a maga nevében (2Timótheus 3:16).

Ez az „Istentől lehelt” fogalom található a „szent szellemtől indíttatva” bibliai kifejezésekben is. Milyen értelemben? Görögben az „indíttatva” szó hajókra való utalásban használatos, amelyeket a szél megindít bizonyos irányba. (Vö. Cselekedetek 27:15, 17.) Ahonyan a szél fúj és elindítja a vitorlás hajót, ugyanúgy a Biblia írói is isteni befolyás alatt, aszerint, ahogyan az rájuk „lehelt”, ahogyan a szent szellem indította vagy vezette őket, úgy gondolkodtak, beszéltek, és írtak.

Akiket Isten felhasznált az írásra

A Biblia íróiról kevés önéletrajzi adatunk van. Annyira nem tekintették magukat fontosnak, hogy mindig a háttérben kívántak maradni, és csak Isten dicsőítésére törekedtek. Annyit persze tudunk, hogy volt közöttük állami tisztviselő, bíró, próféta, király, pásztor, földműves, és halászember — összesen mintegy 40 férfi. És jóllehet a Biblia Isten üzenete, mégis magán viseli az emberi érzés melegségét, a kifejezés változatosságát, és belőlünk is ilyen érzéseket vált ki.

Sok bibliaíró még csak nem is ismerte egymást. Évszázadok választották el őket egymástól, és rendkívül eltérő vérmérséklet és tapasztalat jellemezte őket, nagy különbségek voltak társadalmi helyzetükben és műveltségi szintjükben. Mindettől függetlenül, akár ifjak, akár öregek voltak, írásaik tökéletes egységet alkotnak. A Biblia végleges formájában több mint 1600 éven át készült el. Ha gondosan megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a Biblia kijelentései figyelemre méltó összhangot árulnak el. A Biblia — noha többen írták — csupán egyetlen Szerző gondolatait tükrözi.

Vajon ez nem arra kellene hogy ösztönözzön bennünket, hogy ’a szokásosnál nagyobb figyelmet szenteljünk’ ennek a rendkívüli könyvnek, a Bibliának? Nemde az volna a helyes, hogy mi is arra a következtetésre jussunk, mint Péter, aki ezt írta: „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító fényforrásra figyeltek” (Zsidók 2:1; 2Péter 1:19, Ökumenikus fordítás).

De mit mondjunk azzal az állítással kapcsolatban, hogy a Biblia ellentmond önmagának? Valóban ellentmond? Hogyan válaszolnál erre a kérdésre?

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

„Milyen nagyszerű könyv! Számomra talán még tartalmánál is különösebb a kifejezésmódja, amelynél a szó ténylegesen ugyanolyan alkotás, mint a természetben a fa, a virág, mint a tenger, mint a csillag, mint maga az ember. A szó is kihajt, virágzik, ragyog, nevet az ember nem tudja hogyan és miért, de mindent a lehető legtermészetesebbnek talál. Valójában Isten Szava ez, ellentétben minden más könyvvel, amelyek csak emberi bölcsesség termékei.” — Egy XIX. században élt német költő és újságíró, Heinrich Heine nyilatkozata a Bibliáról.

[Kép a 4. oldalon]

Ahogyan a szél mozgatja a vitorlás hajót, ugyanúgy a Biblia íróit ’Isten szent szelleme vezette’