A ’szegénység és tudatlanság’ kihasználói?

„JEHOVA TANÚI. . . főleg népünk szegénységét, elhanyagoltságát, és tudatlanságát használják ki — állította Jorge Garcia mexikói író —, hogy fokozatosan úrrá legyenek az emberek lelkiismeretén” (Excelsior, 1983. március 9.).

Latin-Amerikában Jehova Tanúi ellen már többször elhangzott ilyen vád. ’Tulajdonképpen Jehova Tanúi között egyetlen befolyásos ember sincs’ — mondja néhány diplomás ember, politikus, és vallásvezető. ’Jehova Tanúi híveiket a szegény, tudatlan emberek közül toborozzák.’ Igaz, hogy sok Jehova Tanúja egyszerű ember, de vajon ez azt jelenti, hogy Jehova Tanúi ’kihasználják az emberek szegénységét, elhanyagoltságát és tudatlanságát’? Az a tény, hogy többségükben egyszerű és szerény emberek reagálnak kedvezően a tanításukra, ez azt jelenti, hogy téves dolgokat tanítanak?

E kérdésekre adandó válasz végett, gondolatban menjünk vissza az első századba. Abban az időben milyen emberek vonzódtak a krisztusi hithez?

A krisztusi hit — Miért volt vonzó az egyszerű emberek számára

Napjainkban Jehova Tanúinak a bírálói szinte ugyanazt mondják, mint a krisztusi hit ellenfelei az első században. Vegyük szemügyre például a görög értelmiségieket, akik az ókori Korinthus városában laktak. Ahogyan Pál kifejezte, a „görögök bölcsességet keresnek” (1Korinthus 1:22). Természetesen, nem a bibliai bölcsességre vágytak, hanem a nehezen érthető filozófiai érvelésekre. És amikor Pál apostol „nem ragyogó ékesszólással ment hozzájuk”, hanem ehelyett egyszerű szavakkal prédikált nekik „Krisztusról, a megfeszítettről”, sokan kigúnyolták a krisztusi hitet és „bolondságnak” tartották azt (1Korinthus 1:23; 2:1, 2).

Vajon Pál is ’kihasználta a tudatlanságot’, amikor üzenete az egyszerű és alázatos embereknek tetszett Korinthus más lakóin kívül? Egyáltalán nem! Pál így fejtette ki nézetét az ottani keresztényeknek: „Mert nézzétek csak a tőle való elhívásotokat, testvéreim, hogy nem sok test szerinti bölcs hivatott el, . . . hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, . . . hogy ne dicsekedhessék Isten előtt egy test sem” (1Korinthus 1:26–29).

Az igaz krisztusi hit kezdettől fogva mint vallás, főleg az egyszerű, alázatos embereket vonzotta. Jézus 12 apostolát — egyházának alapköveit — sem a tudós írástudók és farizeusok közül választotta ki (Efézus 2:20). Nem! Apostolai a dolgozó osztályból kerültek ki, négyen mesterségükre nézve halászok voltak (Máté 4:18–22; 10:2, 3). Olyan emberek, akiket a vallásvezetők ’írástudatlan és közönséges’ embereknek néztek, ami azt jelentette, hogy az alapfokú iskolán kívül nem volt magasabb fokú iskolai végzettségük (Cselekedetek 4:13). A „művelt” írástudók és farizeusok szemében lenézett volt a régen várt Messiás, tanításait és követőit kigúnyolták. Abban pózoltak, hogy Jézust ’egyetlen befolyásos ember sem követte’.

Emlékezzünk arra, mi történt egy alkalommal, amikor kiküldték a tiszteket Jézus „elfogására”. A tisztek üres kézzel tértek vissza. Miért? A bibliai beszámoló ezt mondja: „A tisztek így válaszoltak: ’Ember még sohasem beszelt úgy, ahogyan ez az ember beszélt.’” Igen, elámultak Krisztus tanításán. És hogyan reagáltak erre ezek a művelt vallásvezetők? „A farizeusok viszont ezt mondták: ’Talán titeket is megtévesztett? A farizeusok vagy az elöljárók közül hitt-e benne valaki?’” (János 7:32, 44–48). A büszkeség akadályozta őket Jézus elfogadásában. Igaz, a Biblia azt mondja, hogy „még az elöljárók közül is sokan hittek benne, csak a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógákból, mert jobban szerették az emberektől jövő dicsőséget, mint az Isten dicsőségét” (János 12:42, 43).

Képzeljük csak el! .Ezek a férfiak meg voltak győződve arról, hogy Jézusnál van az igazság, de az emberektől való félelem miatt nem akartak az ő tanítványai lenni. Nem volt kedvükre való ezeknek az elöljáróknak, hogy feladják a társadalmi, a politikai, és vallási körökben élvezett állásukat Jézus követése kedvéért. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, hogy a gazdag ember nehezen jut be a mennyek királyságába!” (Máté 19:23). Általánosságban, ezek túl büszkék voltak ahhoz, hogy egy olyan vallást kövessenek, amely alázatosan azt kívánta tőlük, hogy ’vegyék fel a kínoszlopot és úgy kövessék Jézust’ (Máté 16:24). Krisztus egyszer így imádkozott: „Magasztallak nyilvánosan Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted gondosan ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a kisgyermekeknek” (Lukács 10:21). A világi értelemben vett értelmesekkel ellentétben, ezek fogékonyak voltak az igazságra. (Vö. Máté 18:3).

Isten nem részrehajló

Jakab tanítvány ezt írta: „Nem azért választotta-e ki Isten a világi vonatkozásban szegényeket, hogy hitben gazdagok, a királyságban pedig, amit azoknak ígért, akik szeretik őt, örökösei legyenek?” (Jakab 2:5). Ez azt jelenti, hogy a tehetősebb és világi értelemben művelt emberek ki lettek zárva Isten szolgálatából? Egyáltalán nem! Amikor az első pogány megtért, Kornélius, elnyerte a szent szellemet, Péter megjegyezte: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben kedves őelőtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Péter valószínűleg emlékezett Jehova több évszázaddal ezelőtt Sámuelnek mondott szavaira: „Mert az ember nem úgy néz, ahogy Isten néz. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Jehova azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7).

Érdekes módon, a Biblia kijelenti, hogy „igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek” (Cselekedetek 6:7). De akadtak keresztények a fényűző „császári udvarban” is (Filippi 4:22). És még ha a keresztények többsége anyagilag szerény jövedelmű volt, akadtak a gyülekezetben gazdagok is (1Timótheus 6:17).

Az újabb korban

Ne lepődjünk meg azon, hogy az igazság ma is inkább az egyszerű emberek között terjed. Jehova változatlanul, nem az illető bankbetétjére vagy világi műveltségére tekint, hanem az emberek szívállapotára (Példabeszédek 21:2). Ne felejtsük el azt sem, amit Jézus mondott: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza azt az Atya, aki elküldött engem” (János 6:44). Az Atya viszont csak azokat vonzza, akik alázatosak és taníthatók, nemde?

Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a művelt, vagy az úgynevezett diplomás emberek nem lehetnek Jehova Tanúi. Amikor Pál Agrippa király előtt egyszerűen, de nagyon hatásosan fejtegette az igazságot, a király elismerte: „Hamarosan még engem is meggyőzöl, hogy keresztény legyek” (Cselekedetek 26:27, 28). Hasonlóképpen, sok tanult ember szívesen hallgatja Jehova Tanúi szájából a tisztán és logikusan feltárt bibliai igazságok magyarázatát. Jusson eszedbe: az egyszerű ember nem feltétlenül tanulatlan. Mózest a „legszelídebb embernek nevezték, aki valaha a földön élt” (4Mózes 12:3). Pedig „megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére” (Cselekedetek 7:22).

Érdekes megjegyezni, hogy amikor az alacsonyabb műveltségi szinten álló emberek Jehova Tanúival kapcsolatba lépnek, gyakran nagy erőfeszítést tesznek, hogy tökéletesítsék műveltségbeli tudásukat. Megpróbálják fejleszteni olvasási és tanulási szokásaikat, elsajátítják a Biblia alaptanításait, és lépést tartanak a Jehova Tanúi kiadásában megjelenő bibliai irodalommal. Ha egy őszinte személy tanulni akarja a Bibliát, de ebben írástudatlansága gátolja, gyakran a helyi gyülekezet ingyenes oktatásban részesíti.

Az Őrtorony Társulat még egy kis könyvet is kiadott Tanuljunk meg írni és olvasni címmel. E kis könyv segítségével már több ezren megtanultak olvasni Ázsiában, Afrikában, és Közép- és Dél-Amerikában. Egy latin-amerikai országban 51 249-en tanultak meg írni-olvasni az utóbbi 26 év alatt e kis könyv segítségével! Egy kis latin-amerikai faluban az oktatásügyi minisztérium tanfelügyelője más felekezetek képviselőivel megbeszélésre jött össze — így Jehova Tanúival is. A Tanú beszélt nekik a Tanuljunk olvasni című kis könyvről és meghívta a csoportot Jehova Tanúinak egyik összejövetelére.

A csoport részt vett a Teokratikus Prédikáló-szolgálati Iskolán — azon az összejövetelen, ahol férfiak és nők kiképzést kapnak arra, hogyan válhatnak jobb tanítókká. Meglepetésükre, egy olyan férfit, akiről tudták, hogy korábban írástudatlan volt — most az emelvényen látták és bibliai előadást tartott! Az egyik látogató, az iskolaigazgató, ezt mondta: „Nem tudom elhinni, hogy ez a férfi, akit mindig írástudatlannak ismertünk, képes legyen [saját nyelvjárásán kívül] spanyolul beszélni, azt pedig még kevésbé, hogy hallgatóság előtt beszélni tudjon, de hát őróla van szó.”

Az igaz keresztények nemhogy kihasználják az egyszerű embereket, hanem segítik őket az előrehaladásban, hogy megismerhessék az igazságot. Ezek a keresztények olyan nevelő munkát végeznek, amellyel Jézus bízta meg őket, amikor ezt mondta: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, . . . megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Ennek eredményeként minden évben minden társadalmi rétegből több ezer ember csatlakozik Jehova Tanúihoz.