Jézus élete és szolgálata

Az elveszett fiú története

A FARIZEUSOK bírálták Jézust, amiért bűnösnek tartott emberekkel ápol barátságot; Jézus erre válaszolva éppen most fejezi be az elveszett juhról és az elveszett drahmáról szóló példázatait. Máris belekezd egy újabb példázat elmondásába. Ez alkalommal a példázat egy szerető apáról és két fiáról, valamint a velük való bánásmódjáról szól. Mindkét fiúnak vannak súlyos hibái.

Ennek a példázatnak főszereplője a kisebbik fiú. Kikéri apjától az örökségét, amelyet apja habozás nélkül kiad. Ezután elhagyja a szülői házat és nagyon erkölcstelen életbe keveredik. De hallgasd végig, ahogy Jézus elmondja a történetet, és figyeld meg, kiket kell érteni a példázat szereplőiben.

„Egy bizonyos embernek – kezdi Jézus – volt két fia. És a kisebbik fiú azt mondta az apjának: ’Atyám, add ki nekem a vagyonom rám eső részét!’ Erre [az atyja] megosztotta köztük a vagyont”. Mit tesz a kisebbik fiú a kapott örökséggel?

„Később – magyarázza Jézus –, nem sok nap után, a kisebbik fiú összeszedett mindent és külföldre távozott, egy távoli országba, és ott eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet élt”. Tény, hogy elkölti pénzét a rossz nőkre. Utána ínséges idők támadnak, ahogyan ez kitűnik Jézus további szavaiból:

„Amikor mindenét elköltötte, nagy éhínség támadt abban az országban, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, és az kiküldte őt földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát akár a szentjánoskenyér hüvelyével is, amit a disznóknak adtak eleségül, de senki sem adott neki belőle.”

Mennyire lealázó volt számára, hogy kénytelen elvállalni a disznólegeltetést, holott ezek az állatok a Törvény szerint tisztátalanoknak számítanak! De a legnagyobb szenvedést számára az éhség jelentette, hiszen ennek hatására szívesen megette volna a disznóknak szánt eleséget is. Rettenetes nyomorúságában – mondja Jézus – „magába szállt”.

Jézus a történetét folytatva így fejtegeti: „És magában ezt kezdte mondani: »Az én atyámnak hány bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok! Útra kelek és elmegyek atyámhoz, és ezt mondom neki: ’Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Többé már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy meg egyik béresednek.’« Így hát útra kelt és elment atyjához”.

Van itt valami elgondolkodtató: Ha atyja rátámadt volna és elkezdett volna vele kiabálni, amikor elhagyta a szülői házat, valószínűleg nem lett volna ennyire egyértelmű, hogy mit tegyen. Ez esetben talán úgy döntött volna, hogy visszatér és megpróbál valahol másutt munkát keresni szülőföldjén, de nem az apjánál, és kerülte volna, hogy a szeme elé kerüljön. Ilyen gondolat azonban meg sem fordult az elméjében. Egyenesen haza vágyott!

Jézus példázatában az apa félreérthetetlenül a mi szerető, irgalmas égi Atyánk, Jehova Isten. Talán te is fel tudod ismerni, hogy az elveszett, vagy tékozló fiú a közismert bűnösöket szemlélteti. A farizeusok, akiknek Jézus éppen beszélt, előzetesen azért kritizálták Jézust, mert pontosan ezekkel étkezett együtt.

De kit szemléltetett az idősebbik fiú? És hogyan alkalmazható Jézus példázata a mi XX. századunkra? E folyóirat következő száma ezekre a kérdésekre ad majd választ, amelyben meg fogjuk vizsgálni, hogyan fejeződik be Jézus története az elveszett, de megtalált fiúról. Lukács 15:11–20, 30; 3Mózes 11:7, 8.

◆ Kiknek mondja Jézus ezt a példázatot vagy történetet, és miért?

◆ Ki a történet főszereplője, és mi lesz vele?

◆ Kit szemléltet az atya és a kisebbik fiú?

◆ Mit várhatunk e folyóirat következő számában az előzetes bejelentés alapján?