Igazságtétel mindenki számára — Megvalósul-e valaha?

AKIK ellátogatnak Londonba és megtekintik a történelmi nevezetességű Old Bailey-t, a Központi Büntető Bíróság épületét, annak tetején egy női szobrot látnak, amely az igazságos ítélkezést jelképezi. Egyik kezében mérleget tart, amely arra utal, hogy a bizonyítékokat gondosan kell mérlegelni. Másik kezében kard van, hogy megbüntesse a vétkest és megvédelmezze az ártatlant. Másutt is találkozhatunk ezzel a szimbólummal többféle változatban, néha úgy, hogy „Jusztitia” szeme be van kötve, amely jelképezi a teljes pártatlanságot.a

De megkérdezhetnénk: ’Valóban létezik-e, akárcsak egyetlen országban is az, amit ez a szobor jelképez, vagyis igazságos ítélkezés mindenki számára?’ Természetesen minden országnak megvannak a törvényei és a törvény végrehajtásáért felelős személyei. Vannak bírái és bírósági eljárások. Nem kétséges, számos szigorú erkölcsű férfi megpróbált az emberi jogoknak érvényt szerezni és gondoskodni arról, hogy mindenki egyformán részesüljön igazságszolgáltatásban. A tények viszont azt bizonyítják, hogy legtöbb erőfeszítésük csődöt mondott. Majdnem mindenütt azt látjuk, halljuk, vagy arról olvasunk, hogy a megvesztegetés, az igazságtalanságok és jogtalanságok mindenütt előfordulnak.

Vegyük például annak a nőnek az esetét, akit a bíróság elé állítottak. Mielőtt még bűnőssége vagy ártatlansága bebizonyosodott volna, a bíró tudatta vele, hogy „ügyelni” fog az ellene emelt vádra, ha hajlandó vele találkozni egy motelben, nyilvánvalóan egy meg nem engedett kapcsolat céljából. Igen, akikről feltételezik, hogy az igazságosság védelmére hivatottak, gyakran megvesztegethetők vagy nincs kellő szakértelmük. A Time magazin említést tesz egyik államról az Egyesült Államokban, ahol a felsőfokú bíróság tagjainak háromötödét azzal vádolták, hogy az etikával ellentétes módon segítették egyik bírótársukat.

Ezenkívül, amikor az emberek tudomást szereznek olyan bűnözőkről, akik elkerülik mindig a büntetést, sokan cinikusokká válnak és ők maguk is hajlanak arra, hogy megszegjék a törvényeket (Prédikátor 8:11). Hollandiáról például ezt olvassuk: „Sok holland állampolgár elmarasztalja a politikusokat, amiért azok engedékenységre buzdítanak, ami viszont bűnözést szül. Mások a bíróságokat vádolják, különösen azokat a bírákat, akik . . . egész minimális, néha abszurd módon enyhe ítéletet hoznak.” De az igazságtétel utáni kétségbeesett szomjúságunk többet foglal magában, mint a törvény végrehajtása vagy a bíráskodási rendszer iránti igényt.

Közismert, hogy számos országban van egy gazdag kisebbség, amely egyre gazdagodik, mialatt a szegényebb tömegek gazdasági igazságtalanságtól szenvednek. Ez a fajta igazságtalanság az uralkodó állapot, amikor az embereknek bőrszínük, etnikai származásuk, nyelvük, nemük, vagy vallásuk miatt kevés lehetőségük van arra, hogy javítsanak helyzetükön vagy akárcsak a létfenntartásukat biztosítsák. Ennek eredménye az, hogy milliók szenvednek szegénység, éhség, és betegség következtében. Miközben a gazdagabb országokban az emberek javukra fordíthatják a fejlett orvosi ellátást, megszámlálhatatlan milliók szenvednek és halnak meg amiatt, hogy képtelenek tiszta vízhez vagy az alapvető gyógyszerhez jutni. Beszélj nekik az igazságosságról! Egész életükben a bölcsőtől a sírig csak igazságtalansággal találkoznak! (Prédikátor 8:9).

És mit mondjunk azokról a rajtunk kívül álló igazságtalanságokról, amiken nincs módunk változtatni? Gondolj csak a születési rendellenességekkel világra jött csecsemőkre, a vakokra, a fejletlen, vagy testi fogyatékos csecsemőkre! Vajon érezhet-e igazságosságot egy anya, ha gyermeke nyomoréknak születik vagy halva jön a világra, míg a mellette levő anya egészséges csecsemőt ölelhet keblére? Amint a következő fejtegetésből látni fogjuk, ez a nyilvánvaló igazságtalanság korrigálva lesz.

De ennél a pontnál nem értesz-e egyet azzal a magyarázattal, amit a Prédikátor 1:15-ben olvashatunk? Ott a bölcs és tapasztalt király emberi nézőpont alapján ezt mondja: „Amit görbének alkottak, meg nem egyenesíthető, és ami hiányzik, azt lehetetlen megszámolni.”

Egy még híresebb ember Jézus Krisztus volt. A Lukács 18:1–5. versében egy példázatot olvashatunk olyan bíróról, „akiben nem volt istenfélelem és embert sem tisztelt”. Egy özvegyasszony folyton könyörgött ennek a bírónak, hogy szolgáltasson neki igazságot, amire törvény adta joga van. De Jézus azt mondta, hogy ez a gonosz bíró csak azért segített rajta, mert már kényelmetlenül érezte magát az özvegy könyörgései miatt. Tehát Jézus is — mondhatnád — tisztában volt azzal, hogy bőven van igazságtalanság. Valóban, később őt magát is mondvacsinált vádak alapján kínozták meg és végezték ki, ami kétségtelenül újabb megcsúfolása volt az igazságszolgáltatásnak!

Sokan úgy hiszik, hogy van Isten, aki törődik az igazságtalansággal. Egy közép-amerikai országban megtartott misén II. János Pál pápa ezt mondta: „Amikor egy embert eltiporsz, amikor megsérted jogait, amikor durva igazságtalanságokat követsz el ellene, amikor megkínozod, amikor betörsz a lakásába és elrabolod őt vagy megsérted élethez való jogát, akkor bűncselekményt és nagy bűnt követsz el Isten ellen.” Szép szavak. Ámde az igazságtalanság továbbra is fennáll. Abban az országban minden tíz öt éven aluli gyermek közül nyolc rosszul táplált. Az emberek mindössze két százaléka rendelkezik a művelhető szántóterületnek 80 százalékával.

Van-e hát valóban olyan Isten, aki őszintén törődik az ilyen szörnyű igazságtalanságokkal, egy olyan Isten, akit igenis érdekel minden igazságtalanság, ami téged is érint? Tesz-e lépéseket azért, hogy megvalósuljon az igazságosság?

[Lábjegyzet]