Ábrahám – Isten prófétája és barátja
NÉGY keleti király egyesített seregei kelnek át az Eufrátesz folyón. Seregeik a királyi országút mentén menetelnek a Jordán folyó völgyétől keletre. Útközben legyőzik a refeusokat, zuzeusokat, emeusokat és horeusokat. Ekkor a betolakodók irányt változtatnak, és dél felé, Negeb felé fordulnak, és legyőzik ennek a vidéknek a lakóit.
Mi a célja ennek a hadjáratnak? Transzjordánia és Negeb meghódított területei között fekszik a tulajdonképpeni cél: az az óhajtott völgy, amelyet „Jordán melléké”-nek neveznek (1Mózes 13:10). Itt az öt városállam: Sodoma, Gomora, Admáh, Czeboim és Bélah lakói gondtalan életet élnek, nagy anyagi jólétben (Ezékiel 16:49, 50). Valamikor Khédorlaomernek, Élám királyának alattvalói voltak, aki most az egyesített seregeket vezeti. De aztán fellázadtak ellene. Most a szomszédos népek segítsége nélkül a legrosszabbra kellett felkészülniük. Khédorlaomer és szövetségesei csatát nyernek, és hosszú menetelésbe kezdenek visszafelé, megszerzett gazdag zsákmányukkal.
A foglyok között van az igazságos férfiú, Lót is. Ő Ábrahám unokaöccse. Ábrahám a közeli Hebron-hegyénél sátorozik. Amikor Ábrahám meghallja a lesújtó hírt, nyomban előszólítja 318 emberét. Bátran üldözőbe veszi néhány szomszédja segítségével a négy királyt, és éjszaka váratlanul rajtuk ütnek. A fegyveres támadók futásnak erednek. Lót és háznépe, valamint a többi foglyok megmenekülnek, elrablott holmijukkal együtt.
Milyen alapon hihetünk az 1Mózes 14. fejezetében feljegyzett beszámolóban? Vajon csak kitalálták ezt a történetet, hogy nemzeti hőst csináljon néhány nemzet – köztük a zsidó nemzet – az ősatyából? Mi a helyzet Ábrahám életének egyéb eseményeivel kapcsolatban?
Amit a lelkészek mondtak
A XIX. század elején Peter Von Bohlen protestáns teológus azt állította, hogy Ábrahám mitológiai alak, és a Khédorlaomer fegyveres betöréséről szóló beszámoló történelmileg alaptalan. Egy másik lelkész, Julius Wellhausen professzor kijelentette: „Az ősatyákról semmilyen történelmi ismeret nem áll fenn.” Nézete szerint: „nagyobb valószínűséggel tekinthetnénk [Ábrahámot] a termékeny képzelőerő szüleményének”.
Angol teológusok csatlakoztak német kollégáikhoz. „A Genezis könyvében a nagy patriarchális elbeszélések történelem előtti időből valók, és történelmileg semmivel sem igazabbak, mint. . . Arthur király meséi” – írta Stopford Brooke The Old Testament and Modern Life (Az Ószövetség és a modern élet) című könyvében. „A Genezis. . . az ősatyákról csak torz és töredékes képet ad” – írta John Colenso, Natal, volt brit gyarmat anglikán püspöke. „Lehetetlen – fűzte hozzá –, hogy e beszámolók bármelyikében is teljesen megbízzunk.”
Ezek a bírálatok úgy terjedtek, mint a rákfekély (2Timótheus 2:17). Ma a templomlátogatók milliói nem tekintik hitelt érdemlőnek e patriarchák életéről szóló beszámolókat. De a kereszténység teológusainak megszégyenítésére éppen az ateisták kénytelenek kijelenteni, hogy a bibliakritika túl messzire ment el. Például a Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopédija (Nagy Szovjet Enciklopédia) ezt mondja: „Az újabb időkben a bibliakritika állításait megvizsgálták az újabb kutatások fényében, különösen az úgynevezett bibliai régészetnek az adataira támaszkodva. Bizonyos bibliai hagyományoknak, amelyeket mítoszoknak tekintettek, úgy tűnik, van történelmi (valóság)magvuk.” Vizsgáljuk meg, milyen fényt vet a régészet az Ábrahámról szóló beszámolóra.
A káldeaiak Ur városa
A Biblia szerint Ábrahám a „káldeai Ur városában” nőtt fel (1Mózes 11:27–31; 15:7). Évszázadokon át nem tudták, hol terült el Ur városa. Kritikusok úgy vélték, hogy ha egyáltalán létezett Ur városa, akkor egészen jelentéktelen, elmaradott hely lehetett. De nagy zavarba kerültek, amikor Babilon és a Perzsa-öböl közötti területen a romokból félreérthetetlenül Ur város romjait ismerték fel. Az Ur városának eredeti helyén felszínre került több ezer agyagtábla azt bizonyította, hogy a város világkereskedelmi központ volt, és jelentős kozmopolita lakossága volt. Ábrahám idejében a városnak még iskolái is voltak, ahol a gyermekeket írni és számolni tanították.
Az Ur városában folyó ásatások ezenkívül feltárták, hogy építészei használták az oszlopot, a boltívet és a kupolát. Ur város mesterei kiváló ékszereket, finoman kidolgozott hárfákat és tiszta arany pengéjű tőröket készítettek. Több házban a régészek kiástak égetett agyagból készült szennyvízelvezető-csöveket, amelyeket 12 méter mély nagy elvezető árkokba süllyesztettek.
E felfedezések következtében sok tudósnak most más a nézete Ábrahámról. „Hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy Ábrahám primitív sátorlakó volt, és most úgy kell gondolnunk rá, mint aki bonyolult városi téglaházban lakott” – írta Sir Leonard Wooley Digging Up the Past (A múlt feltárása) című könyvében. „Ábrahám – jelentette ki Alan Millard Treasures From Bible Times (Kincsek a bibliai időkből) című könyvében – egy nagy várost hagyott maga mögött, annak minden kényelmével és biztonságával, és választotta helyette a megvetett nomád életet!”
Khédorlaomer fegyveres támadása
Mi a helyzet Ábrahám Khédorlaomer, Élám királya felett aratott győzelmével? A XIX. század elején keveset tudtunk az élámitákról. A bibliakritikusok elvetették azt a gondolatot, hogy Élám befolyási területe elért volna Babilonig, nem beszélve Palesztináról. De most más a nézet az élámitákkal kapcsolatban. A régészeti feltárásokból kitűnik, hogy az élámiták erős és harcias nemzet voltak. Funk and Wagnalls Standard Reference Encyclopedia (Funk és Wagnalls-féle Szabvány Referencia Enciklopédia) ezt mondja: „Az élámiták pusztították el Ur városát i. e. 1950 táján. . . Ezután jelentős befolyást gyakoroltak Babilónia uralkodóira.”
Ezenkívül az ókorból származó feliratokon megtalálták az élámita királyok neveit. Egyesek ilyen szóval kezdődnek: „Kudur”, ami hasonlít a „Khédor”-hoz. Lágomer, ami majdnem úgy hangzik, mint „láomer”, jelentős élámita istennő volt. Khédorlaomert most már a világi forrásművek is történelmi uralkodónak fogadják el, amely valószínűleg annyit jelentett, mint „Lágomer szolgája”. Egy babiloni falfeliraton olyan neveket találtak, amelyek hasonlítanak a három fegyveres behatoló király nevéhez – Tudhula (Thidál), Eri-Aku (Ariókh) és Kudur-Lahmil (Khédorlaomer) (1Mózes 14:1). Dr. A. Custance Hidden Things of Godʼs Revelation (Az isteni kinyilatkoztatás rejtett dolgai) című könyvében hozzáfűzi: „Ezeken a neveken kívül voltak részletek, amelyek olyan eseményekre látszottak utalni, amelyek Babilonban játszódtak le, amikor az élámiták kiterjesztették uralmukat az országra. . . Az agyagtáblák annyira megerősítik a Szentírást, hogy a bibliakritikusok, nekiesve ezeknek, minden rendelkezésükre álló erővel megpróbálták ezek jelentőségét tudatosan elhallgatni.”
Mit mondhatunk a négy király behatolásáról? Van-e Transzjordániában és Negeb vidékén olyan régészeti lelet, amely ezt alátámasztja? Van. Yohanan Aharoni professzor, The Archaeology of the Land of Israel (Izrael földjének archeológiája) című könyvében utal egy izraeliták előtti civilizáció eltűnésére, amelynek „benyomást keltő” települései voltak Transzjordániában és Negeb vidékén „i. e. 2000 táján”. Más régészek ezt az eseményt i. e. 1900 körüli időre teszik. „Negeb és Transzjordánia vidékén a szóban forgó településeken jól azonosítható agyagedények kerültek felszínre, és mindkét helyen a civilizáció hirtelen és katasztrofális végű pusztulására utaló nyomokat lehetett megfigyelni” – állapítja meg Dr. Harold Stigers a Commentary on Genesis (Mózes első könyvéhez fűzött magyarázat) című könyvében. Még a bibliakritikusok is, például John Van Seters is, elfogadják ennek bizonyítékát. „Az egyetlen megoldatlan probléma az, hová mentek e város lakói, ha egyáltalán mentek valahová, e korszak végén” – mondja Abraham in History and Tradition (Ábrahám a történelemben és a hagyomány szerint) című könyvében.
Ennek a problémának lehetséges megoldása az 1Mózes 14. fejezetében található. A bibliai kronológia szerint Ábrahám i. e. 1943-ban érkezett Kánaánba. Khédorlaomer pusztító fegyveres behatolása nem sokkal ezután történhetett. Később, ugyanebben az évszázadban, Isten tüzes megsemmisítést hozott Sodoma és Gomora erkölcstelen városaira. Ez az esemény végérvényesen megváltoztatta az egykori termékeny Jordán-völgynek az ökológiai sajátosságait (1Mózes 13:10–13; 19:24, 25). Többé egyetlen idegen hatalom sem kívánta megszerezni ezt a területet.
Még más példákat is tudnánk idézni arra, hogy a régészet miként erősíti meg az Írásokat, és miként vet fényt az Ábrahám életének egyéb eseményeire. De a régészetnek is megvannak a maga korlátai. Bizonyítékai gyakran közvetettek, és a tökéletlen emberek gyakran félre is magyarázhatják.
A legmegbízhatóbb tanúbizonyság
A legerősebb bizonyíték arra, hogy Ábrahám valóban élt, az ember Teremtőjének, Jehova Istennek a tanúskodása. A Zsoltárok 105:9–15. verseiben Isten elismerőleg szól Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, mint az ő „prófétáiról”. Több ezer évvel Ábrahám halála után, Jehova Isten legkevesebb három próféta száján keresztül hivatkozott Ábrahámra, sőt, Ábrahámot „barátjának” nevezte (Ésaiás 41:8; 51:2; Jeremiás 33:26; Ezékiel 33:24). Hasonlóképpen, Jézus Krisztus is Ábrahámot példaképpen említette. Mielőtt emberré lett, Isten Fia már létezett az égben, és személyesen is megfigyelhette, miként bánt Atyja a patriarchával. Ezért mondhatta a zsidóknak: „ʼHa Ábrahám gyermekei vagytok, cselekedjétek Ábrahám dolgait. De ti meg akartok ölni engem, egy olyan embert, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. Ábrahám, a ti ősatyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat, meg is látta és örült.ʼ Ezért a zsidók ezt mondták neki: ʼÖtvenéves sem vagy és láttad Ábrahámot?ʼ Jézus ezt mondta nekik: ʼBizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám létezett volna, én már voltam’” (János 8:39, 40, 56–58).
Tekintettel a világegyetem két legnagyobb Személyiségének tanúskodására és buzdítására, minden okunk megvan arra, hogy mindazt elfogadjuk, amit a Biblia Ábrahámról írt (János 17:5, 17). Bár a Biblia Ábrahámot példaképnek ajánlja, de mellőzi, hogy túlontúl nagy nemzeti hőst csináljon belőle. Ez kitűnik a szövetséges négy király felett aratott győzelméről szóló beszámolóból. Amikor Ábrahám visszatért a csatából, Melkhisédek, Sálem királya ezekkel a szavakkal üdvözölte: „Áldott legyen a Legfelségesebb Isten, aki ellenségeidet kezedbe adta!” Ezért a megszabadításért Jehovát dicsőítette (1Mózes 14:18–20).
Ennél most egy nagyszerűbb győzelem van kilátásban a közeljövőben! Hamarosan ugyanez a dicsőséges Isten vereséget mér „az egész lakott föld királyaira” az Armageddonnak nevezett globális háborúban (Jelenések 16:14, 16). Akkor végérvényesen beteljesedik Isten Ábrahámnak, az ő prófétájának és barátjának tett ígérete: „A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete.” Milliók kaptak most ízelítőt ezekből az áldásokból kicsinyben. Te is közöttük lehetsz, ahogyan ezt e folyóirat 9–26. oldalán található cikkek fejtegetése megmutatja (1Mózes 22:18).