Gyöngyszemek – Máté Evangéliumából
JEHOVA ISTEN arra ihlette a volt adószedőt, hogy megírja a Jézus Krisztus születéséről, életéről, haláláról és feltámadásáról szóló felvillanyozó beszámolót. Számos X. századnál későbbi kézirat aláírásai azt mondják, hogy ezt az evangéliumot Máté Jézus égbemenetele után, körülbelül a nyolcadik évben (i. sz. 41 táján) írta. Ez nincs ellentétben azzal a belső bizonyítékkal, mely szerint az evangéliumi beszámoló i. sz. 33-ban Jézusnak a tanítványképzésre adott megbízatásával zárul, és semmit nem mond Jeruzsálemnek i. sz. 70-ben, a rómaiak által történő elpusztításáról.
A IV. századi történész, Euszebiosz Historia Ecclesiastica (Egyháztörténet) című könyvében idézi a II. századból származó Papiaszt, Ireneuszt, valamint a III. századi Origenészt, akik egyöntetűen Máténak tulajdonítják azt az Evangéliumot, és azt mondják, hogy Máté eredetileg héberül írta meg. Vagy talán inkább arámul? George Howard, a Georgia Egyetem hittudományi professzora által említett okiratok szerint nem. Ezt írta: „Ez a feltevés elsősorban abból a közhiedelemből származott, hogy a hébert Jézus napjaiban már nem beszélték Palesztinában, és helyette inkább az arámot beszélték. Az újabban előkerült holt-tengeri tekercsek, amelyeknek legtöbbje héberül íródott, valamint a Palesztinából származó, Jézus egész időszakát átölelő egyéb héber okiratok azt bizonyítják, hogy a héber élő nyelv volt, és még mindig beszélték az első században.” Nyilvánvalóan, Máté elsősorban a zsidó keresztények hasznára írta Evangéliumát, amit később valószínűleg le is fordított a görög köznyelvre.
Arra kérünk, olvasd el a Máté Evangéliumát. Miközben az ott található gyöngyszemek közül egynéhányat szemügyre veszel, figyeld meg a háttéranyagot, miként világítja meg még jobban az evangéliumi beszámolót.
Jézus születése és szolgálatának a kezdete
A Máté Evangéliuma Jézus nemzetségtáblázatával és születésével kezdődik. Amikor Mária terhesnek találtatott, vőlegénye, József „titkon el akart tőle válni” (1:19). De hogyan válhatott volna el tőle, ha még össze sem házasodtak? Nos, a zsidók körében az eljegyzett nőnek ugyanolyan kötelezettségei voltak, mint a férjes asszonynak. Ha tehát egy menyasszony nemi kapcsolatot folytatott valakivel, házasságtörőnek számított, és halálra kövezték (5Mózes 22:23–29). Az eljegyzés kötelező voltánál fogva József el akart válni Máriától, jóllehet mint házastársakat még semmilyen házassági szertartás nem kötötte össze ünnepélyesen.
A Máté Evangélium első fejezetei tartalmazzák Jézus Hegyi-beszédét. Ebben Krisztus figyelmeztetett arra, hogy aki testvérét „kimondhatatlan megvetés szavával” illeti, méltó „a Legfőbb Törvényszékre” (5:22). Ez a kifejezés ma körülbelül annak felel meg, mintha valaki testvérét üresfejű ostobának nevezné.
De mi volt ez „a Legfőbb Törvényszék”? Ez volt a 71 tagból álló jeruzsálemi Szanhedrin. Mi volt az előfeltétele annak, hogy valaki a Szanhedrin tagja lehessen? McClintock és Strong Cyclopedia-ja ezt mondja: „A jelöltnek erkölcsileg és testileg feddhetetlennek kellett lennie. Ezenkívül középkorú, magas, jó megjelenésű, gazdag és tanult személynek kellett lennie. . . Követelmény volt még a több nyelv ismerete is. . . . Nagyon időseket, prozelitákat, eunuchokat és netinimeket nem lehetett beválasztani a velük szemben kialakult ellenszenv miatt. Gyermektelenek sem jöhettek szóba, mert családi ügyek tárgyalásakor nem tudtak volna együttérzők lenni . . . Olyanok sem jöhettek számításba, akik nem tudták bizonyítani hivatalosan papi, lévitai vagy izraelita leszármazásukat. . . A Nagy Szanhedrinbe pályázónak mindenekelőtt a saját szülővárosában kellett bírónak lennie, onnan kellett átkerülnie a Kis Szanhedrinbe. . . majd ismét elő kellett lépnie egy második Kis Szanhedrinbe. . . mielőtt a hetvenegy tagjává fogadták volna.”
Jézus tehát azon a kifejezésen, hogy „aki testvérét a kimondhatatlan megvetés szavával illeti”, azt értette, hogy az ilyen személy halálos bűnben vétkes, hasonlóan ahhoz a személyhez, akit a zsidó Legfelső Bíróság halálra méltónak talált és ítélt. Micsoda komoly figyelmeztetés ez, hogy ne legyünk rosszindulatúak testvéreinkkel szemben! Zabolázzuk meg tehát nyelvünket, hogy soha ne kelljen elítélten állni a Legfelsőbb Bíróságon Jehova, „az egész föld Bírája” előtt (1Mózes 18:25; Jakab 3:2–12).
Jézus eredményes Tanító
Ez az evangélium Jézust olyan tanítónak mutatja be, aki minden kérdésre ügyesen meg tudott válaszolni. Például arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem böjtölnek tanítványai, magyarázatot ad (9:14–17). A tanítványoknak Jézus életében nem volt okuk a böjtölésre. De amint Jézus megjövendölte: böjtölni és gyászolni fognak, ha ő meghal. A tanítványok ugyanis nem értették, miért hagyta Isten, hogy Jézus meghaljon. De amikor pünkösdkor a szent szellem kiáradt rájuk, megvilágosodtak, és többé nem kellett bánatukban böjtölniük.
Még mindig e témánál maradva Jézus hozzáfűzte, hogy senki sem tesz ócska ruhára új foltot, hiszen az ócska még jobban elszakadna az új mellett. De új bort sem töltenek öreg tömlőbe. A bortömlő vagy bőrtömlő kicserzett állati bőrből készült, amit csaknem egészében összevarrtak, kivéve talán az állat lábszáránál, ahol a nyílás volt. Mivel a must erjedésekor széndioxid keletkezik, a keletkező gáznyomás annyira megnőhet, hogy szétrepeszthetné az öreg vagy kiszáradt boros tömlőt. Hasonlóképpen a Krisztus által tanított igazság is túl erős a régi, megmerevedett judaizmushoz képest. Jézus azonban meg sem kísérelte foltozgatni vagy továbbra is fenntartani az elnyűtt vallási rendszert a böjtölési szokásaival és egyéb szertartásaival együtt. Inkább arra használta fel Isten Jézust, hogy új imádati rendszert vezessen be. A részünkről sem volna helyes, ha bármilyen vallásközi mozgalmat támogatnánk, vagy ha a hamis vallás fennmaradásán fáradoznánk.
Szívleld meg Isten Fia tanácsát
Máté Krisztus elváltozásáról szóló beszámolója szerint Isten Jézust az ő elismert Fiának nevezte, és azt mondta, hogy rá kell hallgatnunk (17:5). Meg kell tehát szívlelnünk Krisztus összes tanácsait, például azt is, amikor arra figyelmeztet, hogy aki megbotránkoztat olyan valakit, aki hisz Krisztusban, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék (18:6). Milyen kő volt a malomkő? Ne valamilyen piciny követ képzeljünk el, hiszen Jézus egy 120-150 cm átmérőjű felső malomkőre gondolt. Ez forgott egy alsó kövön, amelyet állati erővel mozgattak. Aki ilyen súlyos kővel a nyakában zuhant a tengerbe, az egész biztos nem maradt életben. Jézus tehát azt tanácsolja nekünk, hogy ne botránkoztassunk meg senkit az ő követői közül. Pál apostol hasonló szándékkal írta: „Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin a te testvéred megütközik” (Róma 14:21).
Isten Fiának a farizeusokhoz és írástudókhoz intézett szavaiban is: jaj nektek farizeusok, akik meszelt sírokhoz hasonlíttok, közvetett tanácsot kell látnunk (23:27, 28). A sírokat és sírköveket azért szokták kimeszelni, hogy az emberek véletlenül se váljanak tisztátalanokká a megérintésük által. Erre a szokásra utalva Jézus azt mutatta ki, hogy az írástudók és farizeusok igazaknak látszanak külsőleg, de „tele vannak képmutatással és törvénytelenséggel”. Ennek a burkolt tanácsnak a megszívlelése bennünket is arra fog ösztönözni, hogy kerüljük a képmutatást, és éljünk „képmutatás nélküli hit szerint” (1Timótheus 1:5; Példabeszédek 3:32; 2Timótheus 1:5).
Példaképünk, aki a feddhetetlenségét megőrizte
Máté, miután feljegyezte Krisztus „jelenlétének jeléről” szóló próféciáját, beszél Krisztus elárultatásáról, elfogatásáról, bírósági tárgyalásáról, haláláról és feltámadásáról. A kínoszlopon Jézus nem fogadta el „az epével kevert bort”, amelynek kábító hatása volt (27:34). Az asszonyok rendszerint ilyen borral itatták meg a bűnözőket, hogy a kivégzés okozta fájdalmakat enyhítsék. Márk 15:23. vers azt mondja, hogy ez „mirhás bor” volt. A mirha a bor ízesítésére szolgált. Szemmel láthatóan mind az epe, mind a mirha benne volt abban a borban, amit Krisztus visszautasított. Földi pályafutásának csúcspontjához érve Jézus nem akarta, hogy elkábítsák vagy kábítószerrel eltompítsák. Jézus azt akarta, hogy érzékeinek teljes birtokában legyen, és így bizonyuljon hűségesnek mindhalálig. Miként Példaképünknek, nekünk is mindig arra kell törekednünk, hogy megőrizzük feddhetetlenségünket Jehova Isten iránt (Zsoltárok 26:1, 11).