Olvasók kérdései

◼ Helyes-e, ha egy keresztény pusztán szórakozásból lottószelvényt vásárol abban a tudatban, hogy a nyeremény jótékonysági célt fog szolgálni?

A Biblia nem helyteleníti illő keretek között a szórakozást, hiszen Jehova „a boldog Isten” (1Timótheus 1:11). Isten népe élvezheti a zenét, az erkölcsös táncot, mértékletesen ehet és ihat, sőt még kiegyensúlyozottan sportolhat, és űzhet játékokat is (Zsoltárok 150:4; Prédikátor 2:24, [2:25, Károli]). A szerencsejáték azonban félreérthetetlenül ellentétben áll Isten bölcs tanácsával, és ez vonatkozik a lottózásra is.

Mit értünk pontosan a lottózáson? Lottószelvények vásárlását abból a célból, hogy nyerjünk. A lottózók minden vágya az, hogy kihúzzák vagy találomra kiválasszák a nyerőszámokat.a Gyakran a nyeremény óriási összeg, olykor több millió dollár, peso vagy forint. Az ilyen nagy nyeremény annyira felfokozza valakiben a nyerési vágyat, hogy emiatt kezd lottózni. Így a lottózás „az egyik legelterjedtebb szerencsejáték” (The World Book Encyclopedia [A világ könyv-enciklopédia]). Százmilliók lottóznak világszerte.

Egyesek úgy érvelnek, hogy a lottózásban nincs semmi rossz vagy kivetnivaló, hiszen a lottószelvény ára egészen csekély, ezenkívül mindenki önként vesz részt benne, és a nyereményt még jótékonysági célra is, például a szegények megsegítésére is fel lehet használni. De mennyire állja meg a helyét ez az érvelés?

Az igaz, hogy a lottózás egyszerű, olcsó szórakozás, de nem tagadható, hogy a mohóság is szerepet kap benne. Az emberek abban a reményben vásárolnak lottószelvényt, hogy majd nagy összeget nyernek. Ez pedig kifejezetten ellentétben áll Istennek a mohóságot helytelenítő tanácsával. A mohóság komoly bűnhöz is vezethet, és képes valakit kizárni ʼIsten királysága örökléséből’ is. Ennélfogva, ha egy keresztény kinyilvánítja a mohóság szellemét a szerencsejátékban való kitartó részvételével, ennek lehet, hogy az lesz a következménye, hogy kizárják a gyülekezetből (1Korinthus 5:11; 6:10). A Biblia ezt mondja: „Az örökséget először mohósággal szerzik meg, de annak jövője nem lesz áldásos” (Példabeszédek 20:21). Ha egy keresztény vágyat érez, hogy ʼkipróbálja szerencséjétʼ, és lottózni akar, akkor vegye komolyan figyelembe, hogy a lottózás mohóságon alapszik. Az Efézus 5:3. verse ezt mondja: „A mohóság még csak ne is említtessék közöttetek”, még kevésbé lehet a keresztény annak a rabja.

A lottózók legnagyobb része rendszerint a szegényebb társadalmi rétegekben található. Még ha nem kerül is sokba a lottószelvény, de erre az illető olyan pénzt fordít, amit a családra költhetne, például több élelemre, megfelelő ruházkodásra vagy jobb orvosi kezelésre. Az, aki kereszténynek vallja magát, de nem törődik a családja szükségleteivel, „rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).

Még ha egy lottószelvény megvásárlása anyagilag nem tesz tönkre valakit vagy a családját, ez nem jelenti azt, hogy mások nem károsodnak ezáltal. Miért? Mert majdnem minden lottózó nyerni szeretne. És miből tevődik össze a nyeremény? Ha az ő lottószelvénye tíz pesoba került, és a nyeremény egymillió peso, akkor ez azt jelenti, hogy százezer más személytől veszi el a lottószelvény árát. Vajon ez összhangban van Isten tanácsával, amely tiltja, hogy mások értékeit megkívánjuk magunknak? (5Mózes 5:21). Nyereménye így a másoktól elvett pénzből fog állni, ami több százezer szelvény eladását teszi szükségessé. Kétségtelenül az eladott szelvényekből befolyt összeg jelentős hányada az adminisztrációs kiadásokat fedezi, és csak bizonyos része megy jótékonysági célokra, holott úgy propagálják a nagyközönségnek a lottózást, hogy ez jótékonysági célt szolgál, ezzel indokolva annak ésszerűségét. Ha tehát valaki megengedheti magának, hogy tíz pesot fizessen egy szelvényért, mit mondjunk azokról a többiekről, akik még részt vesznek a lottózásban? Nyereményét valószínűleg széles körben tudtára fogják adni az embereknek, hogy még többen kedvet kapjanak a lottózáshoz, hogy még több szelvényt vásároljanak, még ha anyagilag ezt nem is engedhetik meg maguknak.

Azt sem lehet tagadni, hogy aki lottózik, arról álmodik, hogy nagy pénzt nyer anélkül, hogy ezért megdolgozna. Igen, a lottózás a lustaságra csábít, és azt kívánatos színben tünteti fel. A Biblia viszont Isten népét arra ösztönzi, hogy legyen szorgos, iparkodó és dolgozzon keményen. Ahelyett, hogy arra biztatna, hogy „valamihez csak úgy ingyen jussunk hozzá”, azt tanácsolja: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thessalonika 3:10; Példabeszédek 13:4; 20:4; 21:25; 1Thessalonika 4:9–12).

Az, hogy mások esetleg saját elhatározásukból lottóznak, és ezt legálisnak tartják, nem indokolja, hogy a keresztények is részt vegyenek benne. Egyes kormányok törvényes keretek között megengedik a szerencsejáték egyéb formáit is, sőt a prostitúciót és a többnejűséget is. Lehet, hogy ezek is legálisak, és sok ember örömmel vesz részt bennük, mégsem jelenti azt, hogy Isten szemében is helyesek. A keresztényeknek inkább Dávid nézetét kellene vallaniuk: „lsmertesd meg velem saját utaidat, ó Jehova; taníts meg saját ösvényeidre! Járass a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy a megmentő Istenem!” (Zsoltárok 25:4, 5).

Ha egy keresztény őszintén szeretne segíteni a szegényeken, a rokkantakon, vagy az idősebbeken, ezt megteheti közvetlenül is, anélkül hogy részt kellene vennie a szerencsejátékban.

[Lábjegyzet]