„Mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?”
„MIT kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?” Ez a kérdés hangzott el i. sz. 50-ben a macedóniai Filippiben egy fegyőr ajkáról. Éppen egy nagy földrengés rázta meg a földet, aminek következtében az általa őrzött börtön ajtói felpattantak és megnyíltak. Abban a hiszemben, hogy a foglyok megszöktek, a börtönőr öngyilkosságot akart elkövetni. De az egyik fogoly, Pál apostol odakiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert mindannyian itt vagyunk!” (Cselekedetek 16:25–30).
Pál és fogolytársa, Silás, azért jött Filippibe, hogy hirdesse a megmentés üzenetét, de hamis vádak alapján a börtönbe zárták őket. A fegyőr hálából azért, mert nem szöktek meg a foglyok, kész volt meghallgatni Pál és Silás üzenetét. Mit kellett azonban tennie, hogy azt a megmentést, amelyről ez a két keresztény misszionárius prédikált neki, elnyerhesse?
Ma is ugyanilyen megmentésre van szükségük ez embereknek, amelyről Pál és Silás prédikált. Sajnos azonban, sokan nagy gyanakvással fogadják az arról szóló üzenetet, miként nyerhetnének megmentést. Egyesek számára visszataszító azoknak a vallásoskodóknak az önteltsége és pénzéhsége, akik állítólag a megmentés elnyerésének a lehetőségét tanítják. Másokat a józan ésszel ellentétes érzelmi ráhatás rettent vissza, amely nagyon sok evangélikus vallásra jellemző, amelyek a megmentés gondolatát hangsúlyozzák. Philip Howard, angol újságíró azt mondta, hogy ezek az úgynevezett evangélisták „érzelmi oldalról veszik kezelésbe az embereket, és inkább a csekk-aláíró kezekre összpontosítanak, mint hallgatóságuk elméjének a meggyőzésére”. (Vö. 2Péter 2:2.)
Akadnak olyanok is, akik meghökkennek azokon a változásokon, amelyek olyan egyénekben mennek végbe, akik azt hiszik, hogy megtapasztalták a „megmentést”. Flo Conway és Jim Siegelman Snapping (Hirtelen megtérés) c. könyvükben azzal a sok vallásos élménnyel foglalkoznak, amelyek az utóbbi évtizedben jöttek divatba – többek között azzal is, hogy valaki „megváltottnak” érzi magát. Írnak többek között az ilyen élmények „sötét oldaláról” is, és azt mondják, hogy az emberek hirtelen „tapasztaltak” ilyen személyiségi változásokat, de elmaradt az ígért beteljesedés és megvilágosodás, inkább érzékcsalódást, szűk látókörű elméket és a valóságtól való elszakadást hoztak felszínre náluk. A szerzők hozzáfűzik: „Ezt a folyamatot úgy jellemezhetnénk, mint amikor valaki kikapcsolja elméjét, és egyáltalán nem akar gondolkozni.”
Amikor az első századi keresztények elnyerték a megmentést, náluk nem ez volt a helyzet. A filippibeli fegyőr ʼnem kapcsolta ki elméjétʼ, amikor Pál apostol válaszolt a feltett kérdésére: „Mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?” De sem Pál, sem Silás nem próbálták ʼérzelmi oldalról kezelésbe venni őtʼ, és nem tartották oda kezüket busás pénzadomány reményében. Ehelyett „Jehova szavát szólták neki”. Érvelésükkel segíteni kívántak neki, hogy ő is Isten megmentési gondoskodásának pontos ismeretére jusson (Cselekedetek 16:32).
„Higgy az Úr Jézusban”
Ezek a keresztény misszionáriusok megnyitották a fegyőr elméjét a megmentésről szóló alapigazság meglátására. Ugyanezt az igazságot fejtegette Péter apostol is, amikor az első keresztény gyülekezet létrejött. Péter kimutatta, milyen szerepet játszik Jézus Krisztus a megmentés tekintetében, amikor úgy utalt rá, mint „az élet Főközvetítőjére”. Ugyancsak ő mondta ezt is: „Nincs senki másban megmentés, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által megmentésben részesülhetnének” (Cselekedetek 3:15; 4:12). Pál és Silás a megmentésnek ugyanehhez a közvetítőjéhez irányították a filippibeli fegyőrt, e szavakkal: „Higgy az Úr Jézusban és megmentésben részesülsz” (Cselekedetek 16:31).
De mit jelent az Úr Jézusban hinni? Miért nincs Jézuson kívül más név, amely által megmentésben részesülhetnénk? Vajon végül is mindenki elnyeri a megmentést? Hittek-e az apostolok abban a tanításban, hogy „az egyszeri megmentés, mindenkori megmentés”? Ezek fontos kérdések, főleg azért, mert noha sok mai vallás szavakban és cselekedetekben le akarja járatni ezt a kifejezést, valójában még mindig szükségünk van a megmentésre. Mindenkinek szüksége van arra, hogy megnyugtató és értelmes feleletet kapjon arra a kérdésére: „Mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?”