Mi a reménység a halottak számára?

EGY fiatal család elindult Dél-Afrika keleti partvidékére, hogy szünidejét ott töltse. A feleség szülei az előttük haladó kocsiban utaztak. Hirtelen durrdefektet kapott az egyik kerék. Amikor az úttest másik oldalán meg akartak fordulni, egy ittas autóvezető belehajtott a két kocsiba. Az idős férfi és felesége meghalt. Néhány nap múlva a fiatalember is meghalt. A felesége bordatörést szenvedett más sérülésekkel együtt. A kisbaba agysérülés következtében megbénult.

Micsoda tragédia e szerencsétlen család számára! Amikor Carolann, a fiatalasszony nővére értesült a hírről, teljesen dermedt lett. Ilyen és hasonló tragédiák mindenütt előfordulnak. A gyászoló hozzátartozók és a barátok gyakran ezt kérdezik: ʼValóban meghaltak elhunyt hozzátartozóimʼ, vagy. . .

ʼÉlnek a halottak?ʼ

Majdnem minden vallás azt tanítja, hogy a lélek halhatatlan. Ennélfogva, e vallások követői azt hiszik, hogy a meghaltak valójában nem halnak meg, hanem tovább élnek az égben, a tisztítótűzben vagy a pokolban. Sok egyház tanítása szerint, azok, akik a pokolba kerülnek, rettenetes kínokat szenvednek egy egész örökkévalóságon át. De vajon akarja-e a szeretet Istene ilyen szenvedéssel sújtani a teremtményeit? (1János 4:8).

Ez elképzelhetetlen, de biztosak lehetünk-e efelől? Vizsgáljuk meg gondosan a következő bibliai bizonyítékot: „Jehova Isten formálta az embert a föld porából és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Vajon ez az ihletett kijelentés azt mondja, hogy az első ember, Ádám, lelket kapott? Nem, inkább azt, hogy ő maga lett lélekké, egy élő személlyé. Ezt erősítette meg Pál apostol is: „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké.” Pál itt a Mózes első könyvéből idézett (1Korinthus 15:45, Károli).

Meg tud halni az emberi lélek? Ezékiel próféta ezt írta: „Íme, minden lélek az enyém. Miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az fog meghalni” (Ezékiel 18:4, 20; Prédikátor 9:5, 10, [9:7, 12, Károli]). Ha viszont a lélek halott, akkor a személy semmit sem tud, következésképpen nem is szenvedhet. Péter apostol első nyilvános előadásában i. sz. 33 pünkösdje után, kijelentette: „Bármely lélek, amely nem hallgat erre a prófétára [Jézusra], azt ki kell teljesen irtani a nép közül.” A lélek tehát halandó (Cselekedetek 3:23)

Élni fognak-e újra a halottak?

Az, aki meg van győződve arról, hogy a Bibliában feljegyzett szavak igazak, tudja, hogy Jézus meghalt és a harmadik napon feltámadt (Cselekedetek 10:39, 40). Hogyan történhetett meg ez? Isten szent szellemének ereje által.

Jézus feltámadása kivétel volt? Nem. Pál apostol azt írta a korinthusi gyülekezetnek: „Krisztus feltámadt a halottak közül, azoknak első zsengéjeként, akik elaludtak a halálban. Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. . . Krisztus által” (1Korinthus 15:20–22). Így hát sokan fel fognak támadni a halálból. Jézus ezenkívül ezt mondta: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására (János 5:28, 29). Ez tehát garancia arra, hogy milliók fel fognak támadni.

Ha a fenti magyarázat felkeltette érdeklődésedet a feltámadás iránt, lehet, hogy ezt kérdezed: ʼKik támadnak fel, és mikor?ʼ Vizsgáljuk meg ezeket a fontos kérdéseket.