A feltámadás – kik részére és mikor?
AZ ESEMÉNY i. sz. 32-ben történt Betániában, ahol Lázár két nővérével, Máriával és Mártával lakott. Lázár nővérei megüzenték Jézusnak, hogy Lázár beteg. Jézus szerette Lázárt és két nővérét, ezért elindult Betániába. Útközben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Lázár a mi barátunk pihenni tért, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.” A tanítványok azt gondolták, Jézus szó szerinti alvásra gondolt. De Jézus nyíltan kijelentette: „Lázár meghalt!” (János 11:1–15).
A látogatók négy nappal Lázár halála után érkeztek meg. Amikor Jézus látta, hogy Mária és a többiek sírnak, „könnyekre fakadt”, tanújelét adva mélységes szeretetének és együttérzésének (János 11:17, 35). Lázár holttestét egy barlangba temették. Jézus intézkedett, hogy távolítsák el a sír bejáratát elzáró követ. Ezután Jézus Atyjához imádkozott és fennhangon ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” Lázár kijött. Elképzelhetjük, milyen öröme lehetett nővéreinek! (János 11:38–45).
Ez az esemény igazi reménységet nyújt a feltámadásra. Általában a halál kegyetlen ellenség, amely elrabolja szeretteinket anélkül, hogy meglenne az a kilátásunk, hogy Jézus által azonnal feltámadnának. Miként jól tudjuk, sokan e drága emberek közül jók és nagyon kedvesek voltak. Ezért felvetődik a kérdés . . .
Miért kell az embereknek meghalni?
Ha erre a kérdésre pontos és megbízható választ szeretnénk kapni, akkor vissza kell mennünk az emberiség kezdetéig, az Éden kertjébe. Isten Ádám engedelmességének kipróbálása végett megparancsolta neki, hogy egy bizonyos fa gyümölcséből ne egyen. Isten azt mondta, hogy ha ő és Éva ebből eszik, biztosan meghal (1Mózes 2:17). Amikor Sátán megkísértette őket, ők engedetleneknek bizonyultak Isten iránt és e döntő próbában elbuktak. A vége halál lett.
Miért szabott ki Isten ilyen szigorú büntetést egy látszólag csekély bűnért? Bár semmi nagy dolgot nem követtek el, de cselekményük mégis nagyon súlyos volt – a két tökéletes ember, Ádám és Éva, Teremtője ellen lázadt. Emiatt elvesztették tökéletességüket, és Isten halálbüntetéssel sújtotta őket. De Isten arról is gondoskodott, hogy ez az igazságos ítélet Ádám utódait ne sújtsa. Hogyan? Pál azt írta, hogy „Krisztus Jézus . . . megfelelő váltságdíj mindenkiért” (1Timótheus 2:5, 6; Róma 5:17).
Milyen a halottak állapota?
Lázár négy napig halott volt. Ha egy halott, aki négy napig a szellemi birodalomban élne és feltámadna, elképzelhető, hogy nem beszélne erről az élményéről másoknak? Lázár viszont semmit nem mondott arról, hogy egy másik birodalomban lett volna. A Biblia azt mondja: „A holtak semmiről sem tudnak” (Prédikátor 9:5, Ökumenikus fordítás; 9:7, Károli; Zsoltárok 146:3, 4).
Gondolkozzunk el azon, mit jelent ez. Milliók hisznek a tisztítótűzben, jóllehet ez a szó nem fordul elő a Bibliában. Még többen hisznek abban, hogy van egy tüzes pokol. Te azonban nem égetnél örökké a tűzben még egy ellenséget sem. Ha te nem lennél képes ilyen kegyetlenségre, vajon megtenné azt szerető Teremtőnk, hogy egyéneket kínozzon a pokoltűzben? Gondolkozz el kérünk, a fentebb említett bibliai vigasztaló biztosítékon – a halottak „semmiről sem tudnak”.
A Szentírás szerint viszonylag kicsiny azoknak a száma, akik Krisztussal fognak uralkodni az égben. Jézus őket „kicsiny nyáj”-nak nevezi (Lukács 12:32). János apostol látta, hogy „a Bárány [Jézus Krisztus] áll [az égi] Sion-hegyén és vele száznegyvennégy ezren . . ., akiket a földről vásároltak meg” (Jelenések 14:1–3). Ez azt jelenti tehát, hogy az ilyen személyek emberek voltak, meghaltak és később feltámadtak, hogy az égben éljenek Krisztussal.
Elképzelhető, az embereknek segítséget jelent, ha megértik ezeket a bibliai igazságokat – hogy nincs tisztítótűz, sem égő pokol, és van remény arra, hogy halott személyek feltámadjanak az égbe. De ha csak oly kevesen támadnak fel az égbe, logikus a kérdés: milyen reménységük van másoknak?
A földi feltámadás
Jézus Krisztus nyitotta meg – mégpedig elsőnek – a lehetőséget az égi életre való feltámadásra (Zsidók 9:24; 10:19, 20). Következésképpen, Alámerítő János nem fog részt venni az égi feltámadásban, mert őt korábban megölték, mielőtt Jézus meghalt és megnyitotta az utat az égi életre. Jézus ezt mondta: „Nem támadt nagyobb Alámerítő Jánosnál, de az egek királyságában a legkisebb is nagyobb őnála” (Máté 11:11). Milyen jutalmat tartogat Isten e hűséges férfiúnak és más hozzá hasonló embereknek, akik meghaltak?
Lapozd fel a Bibliádban a Lukács 23. fejezetét és olvasd el a 39–43. verseit. Az egyik gonosztevő, akit Jézus mellett felfeszítettek, ezt mondta: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te királyságodban.” Jézus megígérte neki, hogy ott lesz a Paradicsomban. Ez a paradicsom nem az ég, hanem ugyanolyan földi paradicsom, mint amilyen az első Paradicsom volt.
A feltámadás – a vigasz forrása
Az a kilátás, amellyel a Biblia szerint rendelkezünk, bizonyára nagy vigasz számunkra, hiszen számíthatunk annak beteljesülésére. Miért? Mert Jehova a szeretet (1János 4:8). Amikor Isten megengedte, hogy Fia szégyenteljes halált haljon, voltaképpen csodás szeretet-tulajdonságát nyilvánította ki. Nem sokkal azelőtt ezt mondta Jézus: „Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol őbenne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
Jézus is rendkívüli nagy szeretetét fejezte ki irántunk azzal, hogy életét adta váltságul a hívő emberiségért. Ő maga mondta: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és lelkét adja váltságul cserébe sokakért” (Máté 20:28).
Carolann, akiről az első cikkben volt szó, több közeli hozzátartozójának tragikus elvesztése miatt szinte dermedt lett. De megvigasztalta az a tudat, hogy közeli hozzátartozói nem szenvednek. Mi segített ezenkívül fájdalmának enyhítésében? Nagy segítségnek bizonyult a szellemi testvéreknek, Jehova Tanúinak a szeretete és együttérzésük őszinte kinyilvánítása (Zsoltárok 34:18, [34:19, Károli]).
Az is sokat enyhített fájdalmán, hogy Jehovához imádkozott. Gyakran éjszakánként nem aludt és azt gondolta, hogy mindez csak egy rossz álom, de aztán hirtelen újra a valóság tudatára ébredt. Jehovához könyörgött és ez megnyugtatta, és még jobban tudta értékelni Pál szavait: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem minden kéréseteket terjesszétek Isten elé imádságotokban és könyörgésetekben hálaadással együtt; és az Isten békessége, amely minden értelmet felülmúl, megőrzi szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7).
Shirley esete is annak a példája, mennyire vigasztaló tud lenni a feltámadási reménység. Kisfia, Riccardo szörnyethalt a helyszínen, amikor egy súlyos betondarab a mellére zuhant, és kis szívét szétroncsolta. E szörnyű tragédia után, 1986 januárjában, Shirley ezt mondta barátainak: „Olyan volt ez, mint valami lidércnyomás.” A Katolikus Egyházban ezeket a szavakat hallotta: „Isten megítéli az élőket és a holtakat.” Shirley így kezdett magában gondolkozni: ʼHa Isten megítéli az élőket és a holtakat, honnan tudhatja valaki, hová mennek a halál után a halottak? És ha az égben vannak, miért kell, hogy később az ítéletre feltámadjanak? És egyáltalán, hogyan támadnak fel, ha már az égben élnek?ʼ A Biblia sehol sem beszél az élők feltámadásáról, csak a halottak feltámadásáról.
Shirley e súlyos gondolatával férjéhez fordult, aki jól kiismerte magát a Bibliában. Amikor teljesen tisztában lett azzal, amit a Biblia e témáról írt, Shirley sohasem ment vissza az egyházba. Egyik rokonával, aki Jehova Tanúja, elkezdte a Bibliát tanulmányozni férjével együtt 1986 márciusában, és nemrégen mindketten alámerítkeztek. Most ezt mondja: „Nagyszerű dolog tudni az igazságot, tudni azt, hogy lesz feltámadás, és tudni azt, milyen csodálatos személyiség Jehova.”
A feltámadás – mikor?
János apostol látomásában látott ʼegy nagy sokaságot – amelyet ember nem volt képes megszámlálni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; a trón előtt és a Bárány előtt álltakʼ (Jelenések 7:9). Az, hogy a nagy sokaság az ʼIsten trónja előtt állʼ, összhangban van azzal a ténnyel, hogy nekik a földön kell élniük (Ésaiás 66:1). Ha ezek közül egyesek most meghalnak, mikor fognak feltámadni? A Biblia nem mond dátumot, de a közeledő háború után kerül arra sor, amely háborúban Isten eltöröl a földről minden olyan személyt, aki nem hajlandó igazságos irányadó mértékei szerint élni (2Thessalonika 1:6–9). Ez vezeti majd be az ítéletnapot és azoknak a feltámadását, akiket Isten alkalmasnak talál a földi feltámadásra (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). A bibliai jövendölés beteljesedése azt bizonyítja, hogy ezek az izgalmas és nagyszerű események hamarosan bekövetkeznek! (Jelenések 16:14–16).
Jézus tanítványai egyszer ezt kérdezték Jézustól: „Mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” Válaszában Jézus beszélt háborúkról, élelmiszerhiányokról, földrengésekről, járványos betegségekről és a Királyság jó hírének az egész lakott földön való prédikálásáról (Máté 24:3–14; Lukács 21:7–11).
Ez a figyelemreméltó jövendölés 1914, az első világháború kitörése óta teljesül. Milliók haltak meg a háborúban és sok országban pusztított az éhínség és az élelmiszerhiány. A második világháború alatt és után a világ állapota még rosszabb lett.
A járványos betegségekkel kapcsolatban, sokan az AIDS-t tartják a legrosszabb esetnek. „A járvány annyira széleskörű és oly halálos, hogy a szakértők a feketehalálhoz hasonlítják, amely a XIV. században kipusztította Európa lakosságának az egynegyed részét” – Readerʼs Diqest, 1987 június.
Tekintettel a mai borzalmakra, milyen nagyszerű esemény lesz a feltámadás! Kimondhatatlan öröm ideje lesz, amikor a halál által szétszakított családok újra egyesülnek, mint pl. Carolanné és Shirleyé is! Ezért mindannyiunk számára az a bölcs út, ha életünket Isten akaratával összhangba hozzuk és megragadjuk az alkalmat a jó dolgokra, hogy élhessünk, amikor a feltámadás bekövetkezik.
[Képaláírás a 28. oldalon]
A Biblia azt mondja, hogy miként a levágott fa kisarjad, akként fogja Isten is feltámasztani a halottakat, akik emlékezetében vannak (Jób 14:7–9, 14, 15).