Olvasók kérdései

◼ Úgy kell-e következtetnünk a Máté 7:13, 14 és a Lukács 13:24-ből, hogy még a feltámadásban is a legtöbb ember elutasítja az igaz imádatot?

Nem, ezek a versek nem támogatják az ilyen végkövetkeztetést. Inkább különösképpen az égi Királyságban való élet elnyerésére vonatkoznak.

Jézus szavai a Máté 7:13, 14-ben a Hegyi beszéd részét képezik. Ott ezt mondta: „Menjetek át a szűk kapun, mert széles és tágas az út, amely a pusztulásba visz, és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz, és kevesen találják meg azt.”

Amit Jézus ez alkalommal mondott, annak nagy része különösképpen az égi Királyságra vonatkozik. Például ezekkel a szavakkal kezdte: „Boldogok azok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mert övék az egek királysága.” Azt mondta, hogy a tiszta szívűek „meglátják Istent” és azoké „az egek királysága”, „akiket üldöznek az igazságosságért” (Máté 5:3, 8, 10). Jézus, ugyanabban a beszédében, szólt a pusztulásba vezető széles útról és az életre vezető útról. Részben ezt mondta: „Nem mindenki megy be az egek királyságába, aki azt mondja nekem: ’Uram! Uram!’ Hanem az megy be, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Máté 7:13, 14, 21).

Hasonló jelentése van a Lukács 13:24-nek, ahogyan a kapcsolt szövegrész is mutatja. Jézus két példázatot mondott „az Isten királyságá”-ról. Később megkérdezték tőle: „Uram, kevesen menekülnek-e meg?” Jézus így válaszolt: „Erőteljesen igyekezzetek átjutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan be akarnak majd jutni, de képtelenek lesznek rá.” A „sokan” azokra utal, akik könyörögtek a bejutásért, miután az ajtót becsukták és bezárták. Ezek voltak az „igazságtalanság cselekvői”, akik nem voltak méltók arra, hogy ’Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, meg valamennyi prófétával legyenek az Isten királyságában’. „Sokan” gondolták azt, hogy elsők lesznek „az Isten királyságában”, de ténylegesen az utolsók lesznek, ami nyilván azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesznek ott (Lukács 13:18–30).

A kapcsolt szövegrészek azt mutatják, hogy Jézus az égi Királyságba való bemenetelről beszélt. Abban az időben a zsidó vezetők hosszú időn át kiváltságos helyzetben voltak, hisz hozzáférhettek Isten Szavához. Úgy érezték, szellemileg gazdagok és igazságosak Isten szemében, ellentétben a köznéppel, akiket nem sokra becsültek (János 9:24–34). Jézus azonban azt mondta, hogy az adószedők és a szajhák, akik elfogadták az üzenetét és megbánást tanúsítottak, elnyerik Isten helyeslését. (Vö. Máté 21:23–32; Lukács 16:14–31.)

A közönséges emberek, akik Jézus tanítványaivá lettek, alkalmasak voltak arra, hogy szellemi fiakként fogadják őket, amikor megnyílt az égi elhívás lehetősége i. sz. 33 pünkösdjén (Zsidók 10:19, 20). Jóllehet hatalmas tömegek hallgatták Jézust, kevesen voltak, akik el is fogadták őt és később elnyerték az égi reménységet. A szellemtől nemzett emberek kicsiny nyája, amely ebben a jutalomban részesült, Jákóbhoz hasonlítható, aki ott volt az égben egy asztalnál Jehovával (a Nagyobb Ábrahámmal) és Fiával (akit Izsák ábrázolt). Ez bizonyosan megérte, hogy erőteljesen törekedjen valaki a bejutásra, de Jézus hallgatói közül a legtöbben nem így cselekedtek.

Következésképpen azt láthatjuk, mindegyik esetben a szövegösszefüggésekből, hogy Jézus magyarázatai (azon kevesekkel kapcsolatban, akik az élethez vezető keskeny úton járnak és megmentésben részesülnek) elsősorban azokra vonatkoznak, akik elnyerték Isten helyeslését, amikor felkínálta az égi élet reménységét. Viszonylag kevesen reagáltak és bizonyultak hűségesnek azok közül, akik hallották az igazság üzenetét és megtanulták, hogy mit követelnek meg tőlük (Máté 22:14; 24:13; János 6:60–66).

Érdekes, hogy még napjainkban is, amikor az egész Biblia hozzáférhető, és az utolsó napokra vonatkozó próféciák nagy része már beteljesedett, viszonylag kevesen válaszolnak a keresztény üzenetre és kevesen tartanak ki Jehova szolgálatában. Ez megegyezik azzal, ahogyan Jézus szemléltette a különféle termőtalajt. Azt mondta, hogy némelyek hallják „a királyság szavát”, de Sátán elragadja az elvetett magot. Mások örömmel fogadják a szót, de idővel elesnek a nyomorúság és az üldözések miatt. Míg mások „a dolgok eme rendszerének gondjai és a gazdagság megtévesztő ereje” miatt lesznek gyümölcstelenekké (Máté 13:18–23).

Biztosak lehetünk abban, hogy egészen másképp lesz, amikor milliók és milliók támadnak majd fel az Ítéletnap alatt. Akkor Sátán nem lesz szabad, hogy elragadja, felcsipkedje a szívükbe vetett igazság-magvakat. Nekik sem kell szembenézniük sem üldözéssel, sem a mostani gonosz rendszer által okozott gondokkal. Igazságos környezetben oktatják majd őket Isten csodálatos műveitől körülvéve, a halottak feltámadását és a nemzetek gyógyítását is beleértve. Igen, még akkor is akadhatnak olyanok, akik nem válaszolnak. (Vö. János 11:45–53.) De jó okunk van azt gondolni, hogy a nagy többség megérti a szó jelentését, válaszol rá és megmentésben részesül.