Olvasók kérdései

◼ Elfogadhatnak-e Jehova Tanúi vérfrakcióból készült injekciót, mint például immun globulint vagy albumint?

Némelyek igen, abban a hitben, hogy az Írások kifejezetten nem zárják ki vérből kivont kisebb frakciók vagy alkotóelemek injekcióként történő elfogadását.

A Teremtő először az egész emberiséget arra kötelezte, hogy kerülje a vérnek a testbe való bevitelét. „Minden mozgó állat, amely él, szolgáljon táplálékul számotokra . . . Csak a húst az ő lelkével — vérével — meg ne egyétek” (1Mózes 9:3, 4). A vér szent volt, ezért csak áldozat gyanánt volt szabad azt felhasználni. Ha nem használták fel erre a célra, ki kellett önteni a földre (3Mózes 17:13, 14; 5Mózes 12:15, 16).

Ez nem csupán a zsidóknak szóló ideiglenes korlátozás volt. A vértől való tartózkodást a keresztények számára is határozatban jelentették ki (Cselekedetek 21:25). Isten törvényét általánosan megszegték a keresztények körül mindenütt a Római Birodalomban, mivel az emberek vérrel készült ételeket is fogyasztottak. De megszegték „gyógyászati” okokból is; Tertullianus ugyanis arról számol be, hogy egyes emberek azért fogyasztottak vért, mivel azt gondolták, ez gyógyítja az epilepsziát. ’Mohó szomjúsággal itták az arénákban megölt bűnözők vérét.’ És hozzátette: „Piruljatok alávaló viselkedésetekért, a keresztények előtt, akik még az állatok vérét sem használják étkezéseiknél.” Jehova Tanúi napjainkban éppen ilyen eltökéltek abban, hogy nem szegik meg Isten törvényét, bármennyire általánosan elfogadott is mások előtt a vérrel készült ételek fogyasztása. Az 1940-es években terjedt el a vérátömlesztés széles körű alkalmazása és a Tanúk úgy látták, hogy az Isten iránti engedelmesség megköveteli tőlük a vérátömlesztés elutasítását még abban az esetben is, ha az orvosok nyomatékosan annak elfogadását javasolják.

Eleinte a legtöbb vérátömlesztést teljes vérrel végezték. Később a kutatók kezdték elkülöníteni a vér egyes elsődleges alkotóelemeit, mivel az orvosok úgy vélték, hogy egy adott betegnek talán nincs szüksége a vér összes jelentősebb részére. Ha csak egy alkotóelemet adnak neki, az talán kevésbé lesz kockázatos számára, az orvosok pedig gazdaságosabban használhatják fel a rendelkezésre álló vért.

Az emberi vér felbontható sötét sejtszerű anyagra és sárgás színű folyadékra (plazma, vagy szérum). A sejtszerű rész (45 százalék térfogatonként) abból áll, amit általában vörös vérsejteknek, fehér vérsejteknek és vérlemezkéknek neveznek. A másik 55 százalék a plazma. Ez viszont 90 százalékban víz, de kis mennyiségben többféle proteint, hormont, sót és enzimet hordoz magában. Ma a véradóktól származó vér nagy részét az elsődleges alkotóelemekre bontják. Egy betegnek esetleg plazma transzfúziót adnak (FFP, frissen fagyasztott plazma) a sokk kezeléséhez. Egy vérszegény betegnek kiszerelt vörös vérsejtet lehet adni, vagyis olyan vérsejtet, amelyet tároltak, majd pedig folyadékba helyeztek és átömlesztettek. Szoktak vérlemezkéket és fehér vérsejteket is átömleszteni, de ez nem annyira általános.

A bibliai időkben nem alkalmaztak ilyen technikát ezeknek az alkotóelemeknek a felhasználására. Isten egyszerűen megparancsolta: „Tartózkodjatok a vértől!” (Cselekedetek 15:28, 29). De miért kellene bárkinek azt gondolnia, hogy különbség van aközött, ha valaki teljes vért kap vagy ha a vér ezekre az alkotóelemeire van bontva? Jóllehet némelyek ittak vért, a keresztények még akkor is megtagadták ezt, ha ez a halálukat jelentette. Gondolod, hogy másképpen cselekedtek volna, ha tegyük fel valaki összegyűjti a vért, hagyja, hogy az különváljon, és azután csak a plazmát kínálja fel nekik, vagy éppenséggel az alvadt részt, esetleg véreshurkában? Semmiképpen sem! Jehova Tanúi tehát nem fogadják el sem a teljes vérnek az átömlesztését, sem a vér elsődleges alkotóelemeit (vörös vérsejtek, fehér vérsejtek, vérlemezkék, plazma) ha azokat azonos céllal akarják felhasználni.

Ahogy azonban a kérdés sejteti, a tudósok sokmindent megtudtak a specializált vérfrakciókról és azok felhasználásáról. Általános vitatárgy a plazma proteinek — globulinok, albumin, fibrinogének — felhasználása. Valószínűleg az immun globulin injekció az, aminek ma a legelterjedtebb a gyógyászati felhasználása. Vajon miért teszik ezt?

A testünk bizonyos fertőző betegségek ellen antitesteket termel és ezzel aktív immunitást ad a testünknek. Ez szolgáltat alapot arra, hogy vakcinák (toxidok) révén előzetes beoltással védekeznek a gyermekbénulás, a mumps, a rubeola (kanyaró) a diftéria-merevgörcs-szamárköhögés és a tifusz ellen. Ha azonban valaki nemrég volt kitéve valamilyen súlyos fertőzésnek, az orvosok esetleg egy (antitoxin) szérum injekciót javasolnak neki, hogy azonnali passzív immunitást biztosítsanak. A legutóbbi időkig az ilyen injekciókat immunglobulin kivonatból készítették, ami egy már immunis személytől származó antitesteket tartalmazott.a Az injekció hatására nyert immunitás azonban nem tartós, mivel a bevitt antitestek idővel eltávoznak az illető rendszeréből.

Tekintettel arra a parancsra, hogy ’tartózkodjanak a vértől’ egyes keresztények úgy érezték, hogy nem fogadhatnak el immunglobulin (protein) injekciót még akkor sem, ha az csak vérfrakció. Álláspontjuk világos és egyértelmű — semmilyen véralkotóelemet semmilyen formában és semmilyen mennyiségben!

Mások úgy érezték, hogy egy szérum (antitoxin) mint az immunglobulin, amely egy donor vérplazmájának csak egy parányi frakcióját tartalmazza és a fertőzéssel szembeni védekezés elősegítésére szolgál nem azonos az életfenntartó vérátömlesztéssel. Az ő lelkiismeretük tehát nem tiltja meg nekik, hogy immunglobulint vagy hasonló frakciót fogadjanak be.b Talán úgy következtetnek, hogy számukra a döntés inkább elősorban abban a kérdésben szükséges, hogy készek-e vállalni bármilyen egészségügyi kockázatot, amely mások véréből készült injekció elfogadásából eredhet.

Igen jelentős az a tény, hogy a terhes nő vérrendszere különálló a méhében levő magzat vérrendszerétől; vértípusuk gyakran eltér egymástól. Az anya nem továbbítja saját vérét a magzatéba. Az anya vérének kialakult elemei (sejtjei) nem lépik át a placenta (más szóval méhlepény) által szabott korlátokat és nem jutnak be a magzat vérébe, a plazma sem. Valójában, ha valamilyen sérülés következtében az anya és a magzat vére keveredik, abból később egészségügyi problémák alakulhatnak ki (Rh vagy ABO összeférhetetlenség). A plazma bizonyos anyagai azonban átjutnak a magzat vérkeringésébe. Talán plazmaproteinek is, mint például immunglobulin vagy albumin? Igen, némelyek átjutnak.

A terhes nőnek olyan aktív mechanizmusa van, amely által bizonyos mennyiségű immunglobulin átjut az anya véréből a magzatéba. Mivel az antitesteknek ez a természetes átvándorlása a magzatba minden terhességnél előfordul, a csecsemők bizonyos fokú természetes védettséggel születnek bizonyos fertőzésekkel szemben.

Ugyanez vonatkozik az albuminra is, amit az orvosok sokk esetére vagy egyéb esetre írnak elő.c Kutatók bebizonyították, hogy a plazma albuminja szintén bejut, bár kisebb hatásfokkal, a placentán keresztül az anyából a magzatba.

Azt a tényt, miszerint némely proteinfrakciók a plazmából természetes úton is bejuthatnak egy másik egyén (a magzat) vérrendszerébe további megvizsgálandó tényező lehet, amikor egy kereszténynek döntenie kell abban, elfogad-e immunglobulint, albumint vagy hasonló, plazmafrakciót tartalmazó injekciót. Van aki úgy érezheti, jó lelkiismerettel megteheti ezt, más valaki úgy következtethet, hogy nem teheti meg. Mindenkinek személy szerint kell megoldania ezt a kérdést Isten előtt.

[Lábjegyzetek]