Jézus élete és szolgálata

Alázatosság az utolsó pászka alkalmával

A JÉZUSTÓL kapott útmutatás szerint Péter és János már megérkezett Jeruzsálembe, hogy előkészületeket tegyen a pászka megtartására. Jézus a többi tíz apostollal a késő délutáni órákban érkezik. A nap éppen lenyugszik a látóhatáron, amikor Jézus és a csoportja leereszkedik az Olajfák hegyének lejtőjén és átkel a Kidron völgyén. Ekkor látja Jézus a várost nappali fényben utoljára egészen a feltámadását követő időig.

Jézus és csoportja megérkezik a városba és elindul ahhoz az otthonhoz, ahol megünneplik a pászkát. Felmennek a lépcsőn egy nagy emeleti terembe, ahol minden előkészítve várja őket a pászka maguk közt történő megünnepléséhez. Jézus nagyon várta már ezt az alkalmat, ahogy meg is mondta: „Nagyon vágytam már arra, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek.”

A hagyomány szerint a pászkavacsorán résztvevők négy pohár bort fogyasztottak. Miután átveszi azt a poharat, amely nyilvánvalóan a harmadik pohár volt, Jézus hálát ad és ezt mondja: „Vegyétek és adjátok tovább egymásnak magatok között, mert mondom nektek, mostantól kezdve nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön az Isten királysága.”

Valamikor az étkezés folyamán Jézus felkel, leveti felsőruháit, fog egy törülközőt és megtölt egy edényt vízzel. Rendszerint a házigazda gondoskodott arról, hogy a vendégei lábát megmossák. De mivel ennél az alkalomnál nincs jelen a házigazda, Jézus gondoskodik erről a személyreszóló szolgálatról. Az apostolok közül bárkinek módja lett volna megtenni ezt, de valószínüleg a köztük még mindig fennálló versengés miatt, senki sem tette meg. Most zavarban vannak, amikor Jézus elkezdi mosni a lábukat.

Amikor Jézus Péterhez ér, az apostol tiltakozik: „Te ugyan sohasem fogod megmosni az én lábamat.”

„Ha csak megnem moslak, semmi részed velem” — mondja Jézus.

„Uram — feleli Péter — ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.”

„Aki már megfürdött — válaszol Jézus — annak csupán arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, mivel egészen tiszta.” Ezt azért mondja, mert tudja, hogy iskarióti Júdás azt tervezi, hogy elárulja őt.

Amiután Jézus megmosta mind a tizenkettőnek a lábát, az árulót is beleértve, felveszi a felsőruháját és újból az asztalhoz telepedik. Majd megkérdezi: „Tudjátok-e mit tettem veletek? Ti ’Tanító’-nak és ’Úr’-nak hívtok engem, és helyesen teszitek, mert az vagyok. Tehát ha én, Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is megkellett volna mosnotok egymás lábát. Mert én példát mutattam nektek, hogy ahogyan én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb az uránál, sem az akit elküldtek nem nagyobb annál, aki őt elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha megcselekszitek.”

Míly gyönyörű példa ez alázatos szolgálatból! Az apostoloknak nem szabadna az első helyre törekedni, azt gondolva, hogy ők olyan fontos személyiségek, hogy mások kötelesek folyton kiszolgálni őket! A Jézus által felállított modellt kellene követniük. Ez nem valamiféle szertatásos lábmosás. Nem, hanem az iránti készség, hogy részrehajlás nélkül szolgáljunk, tekintet nélkül arra, hogy mennyire jelentéktelen vagy kellemetlen legyen is a feladat. Máté 26:20, 21; Márk 14:17, 18; Lukács 22:14–18; 7:44; János 13:1–17.

◆ Milyen egyedülálló látvány tárul Jézus elé Jeruzsálemmel kapcsolatban, amikor megérkezik a városba, hogy megünnepelje a pászkát?

◆ A pászka alatt nyilvánvalóan melyik poharat adta Jézus tovább a 12 apostolnak, miután áldást mondott?

◆ Milyen személyre szóló gondoskodást volt szokás elvégezni a vendég részére, amikor Jézus a földön volt, és miért nem történt erről gondoskodás az alatt, mialatt Jézus és az apostolok megünnepelték a pászkát?

◆ Mi volt Jézus célja azzal a jelentéktelen szolgálattal, hogy megmosta a tanítványainak lábát?