Értékeled-e, amit Isten tett?

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg önmagát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát és állandóan kövessen engem” (LUKÁCS 9:23).

1. Melyek azok a csodálatos ajándékok, amelyekről Isten gondoskodott számunkra?

ISTENNEK köszönhetjük az életünket. Ha nem teremtette volna meg az emberiséget, sohase születhettünk volna meg. De Isten az életnél többet is teremtett. Olyannak teremtett minket, hogy sokféle dolognak tudunk örvendeni: az étel ízének, a napsugár melegének, a zene hangjának, egy tavaszi nap frisseségének, a szeretet gyengédségének. Sőt mi több, Isten elmét adott nekünk és azt a vágyat, hogy tanuljunk Őfelőle. A Biblia megírására ihletett bizonyos embereket, hogy biztos vezetésről gondoskodjon, megmutassa nekünk, hogyan élhetünk boldogabb életet, és azt a reménységet oltotta belénk, hogy örökké élhetünk az ő igazságos új világában. Isten gondoskodott az ő szent szelleméről, a helyi gyülekezet által nyújtott támogatásról és szerető idősebb férfiakról és nőkről, akik segítenek abban, hogy erősek maradjunk az ő szolgálatában (1Mózes 1:1, 26–28; 2Timótheus 3:15–17; Zsidók 10:24, 25; Jakab 5:14, 15).

2. a) Melyik a legkiemelkedőbb dolog, amit Isten értünk tett? b) Vajon cselekedetek által elnyerhetjük-e a megmentést?

² Mindezeken felül, Isten elküldte saját elsőszülött Fiát, hogy ő még többet mondjon el arról, amit az Atya elvár tőlünk, és gondoskodjék ’váltságdíj általi szabadulásról’ mindazok számára, akik azt elfogadják (Efézus 1:7; Róma 5:18). Ez a fiú, Jézus Krisztus, azt mondta: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16, Károli). A megmentés által lehetséges, hogy a váltságdíj oly felülmúlhatatlan értékű, miért is egyáltalán nincs semmi lehetőség bárkinek a cselekedetei révén megszerezni azt, főleg nem a mózesi törvény alatt korábban végzett cselekedetekkel. Ezért Pál ezt írta: „Az ember nem a törvény cselekedetei által lesz igazságossá nyilvánítva, hanem csakis a Krisztus Jézusba vetett hit által” (Galata 2:16; Róma 3:20–24).

Hit és cselekedetek

3. Mit mond Jakab a hitről és a cselekedetekről?

³ A megmentés hit által van, de a hit és mindannak az értékelése, amit Isten tett, olyan dolgokra kell hogy indítson bennünket, amelyek megmutatják a hitünket. Jézus féltestvére, Jakab ezt írta: „A hit halott önmagában, ha nincsenek cselekedetei.” Továbbá ezt mondta: „Mutasd meg nekem a cselekedetek nélküli hitedet, akkor megmutatom neked a cselekedeteim által a hitemet.” Jakab rámutatott, hogy még a démonok is ’hisznek és rettegnek’, de nyilvánvaló, hogy a démonok nem végeznek istenfélő cselekedeteket. Ábrahámnak viszont hite is volt, de cselekedetei is voltak. „A hite együtt munkálkodott a cselekedeteivel, és a cselekedetei által lett tökéletes a hite.” Jakab megismételte: „A hit . . . is halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:17–26).

4. Mit mondott Jézus, mit tegyenek azok, akik követni szeretnék őt?

⁴ Jézus is megmutatta a helyes cselekedetek fontosságát, amikor ezt mondta: „Úgy ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti égi Atyátokat.”  Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg önmagát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát és állandóan kövessen engem.”a Ha „megtagadjuk” magunkat, feladunk sok mindent a személyes ízlésünk szerint választott dolgokból. Elismerjük, hogy mindent Istennek köszönhetünk, ezért rabszolgájaként adjuk át neki magunkat, és azon vagyunk, hogy az ő akaratát keressük és tegyük, ahogy Jézus tette (Máté 5:16; Lukács 9:23; János 6:38).

Életekre van kihatással

5. a) Mire mutatott rá Péter azzal kapcsolatban, hogy minek kellene befolyásolni egész életutunkat? b) Milyen jó cselekedeteket ajánlott ő?

⁵ Péter rámutatott, hogy Krisztus „drága vére”, amelyet értünk adott, olyan kiváló értékű, hogy az iránta érzett nagyrabecsülésünknek egész életmódunkban meg kell nyilvánulni. Az apostol számos dolgot sorol fel, amelyeknek a megtételére ennek a nagyrabecsülésnek ösztönöznie kell minket. Ezt tanácsolja: „Tegyetek félre minden [erkölcsi] rosszat.” „Vágyakozzatok a szó hamisítatlan teje után.” „Széles körben hirdessétek a kiválóságait annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket.” „Forduljon el a rossztól, és jót tegyen.” ’Védelmezzétek meg a bennetek levő reménység okát mindenki elött, aki azt megköveteli tőletek.’ ’A testben még hátralevő időtöket többé ne az emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljétek le.’ (1Péter 1:19; 2:1, 2, 9; 3:11, 15; 4:2).

6. (a) Hogyan nyilvánították ki az első századi keresztények a hitüket? b) Milyen példát mutattak ezzel nekünk?

⁶ Az első századi keresztények a hitük szerint éltek. Ez a hit megváltoztatta a kilátásukat és a személyiségüket, arra indítva őket, hogy az életüket összhangba hozzák Isten akaratával. Elszenvedtek száműzetést, megkövezést, verést, bebörtönzést, sőt a halált is, semhogy megtagadják a hitüket (Cselekedetek 7:58–60; 8:1; 14:19; 16:22; 1Korinthus 6:9–11; Efézus 4:22–24; Kolossé 4:3; Filemon 9, 10). Tacitus, a neves római történész, aki i. sz. 56 táján született, azt mondja, hogy a keresztényeket „tűzhalálra ítélték és megégették, hogy éjszakai kivilágításul szolgáljanak, amikor kihunyt a nappali fény”. Mégsem tántorodtak meg! (The Annals, XV. könyv, 44. bekezdés).

7. Milyen helyzetben találhatják magukat némelyek?

⁷ Vannak gyülekezetek, ahol olyan személyeket is találhatsz, akik évek óta járnak az összejövetelekre. Szeretik Jehova szervezetét, úgy gondolják, az ő népe közt vannak a legjobb emberek, akikkel valaha is találkoztak, a legjobbakat mondják az igazságról, és meg is védik az igazságot a kivülállókkal szemben. Valami mégis az útjukban áll, valami visszatartja őket. Ők sohase tették meg azt a lépést, amit 3000-en tettek meg pünkösd napján, amit a hívő etiópiai férfi is megtett, vagy amire Ananiás kérte fel Sault azon nyomban, amikor a korábbi üldöző rádöbbent arra, hogy Jézus valóban a Messiás volt (Cselekedetek 2:41; 8:36; 22:16). De hát mi hiányzik napjainkban az ilyen egyénekből? Miért nem tették meg azt a lépést, amelyet a Biblia így nevez: „Istenhez intézett kérelem jó lelkiismeretért”? (1Péter 3:21). Ha te is ebben a helyzetben vagy — ismerve az igazságot és mégis habozva, hogy tégy is valamit érte — tekintsd úgy ezt a cikket, mintha külön neked készült volna a személyed iránti sajátos szeretetből.

Győzzük le az alámerítés útjában álló akadályokat

8. Ha sohasem voltunk jó tanulók, mi volna most a helyes eljárás részünkről?

⁸ Vajon mi állhat az utadba? Az előző cikk megmutatta, hogy némelyeknek az egyéni tanulmányozás jelent gondot. Isten csodálatos elmét adott nekünk, és elvárja, hogy az ő szolgálatára használjuk fel. Vannak, akik nem tanultak meg még olvasni sem, ámde azért láttak neki ennek a feladatnak, hogy többet tanulhassanak Istenről és a szándékáról. És te? Ha már tudsz olvasni, valóban tanulsz-e, miként a bereaiak, „gondosan megvizsgálva naponta az Írásokat”, hogy meglásd, valóban úgy vannak-e azok a dolgok? Kikutattad-e már az igazság „szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét”? Elég mélyen ástál-e már az Isten Szavában? Kipróbáltad-e, mennyire felvillanyozó a valóságban? Éreztél-e már igazi vágyat Isten akaratának megismerése után? Érezted-e az igazság utáni igazi éhséget? (Csekedetek 17:10, 11; Efézus 3:18).

9. Mit volna helyes megtenned, ha nehézséged támad valakivel a gyülekezetben?

⁹ Az embereket néha az tartja vissza, hogy vélt vagy valóságos nehézségük támadt valakivel a gyülekezetben. Súlyosan megsértett valaki? Kövesd hát a Jézus szavaiban található irányelvet: „Menj, és tárd fel a hibáját négyszemközt” (Máté 18:15). Talán meg fogsz lepődni, amikor megtudod, hogy az illető még csak nem is tudja, hogy megbántott téged. De ha tudná is, még mindig ’megnyerheted a testvéredet’, ahogy Jézus mondta. És segíthetsz neki abban, hogy ne okozzon másnak is botlást. Azonkívül, amikor elgondolkozol a dolgon, vajon kit szolgálsz te tulajdonképpen — az illető személyt vagy Istent? Annyira csekély az Isten iránti szereteted, hogy bármelyik tökéletlen embernek a hibája képes volna kihatással lenni az Isten iránti szeretetedre?

10., 11. Mit kell tenned, ha valamilyen titkos bűn visszatartana téged?

¹⁰ Egy titkos bűn is visszatarthatja az embert attól, hogy alámerítkezzen. Ez lehet olyasmi, ami a múltban történt, vagy lehet egy folyamatos rossz szokás. Ha ez okoz gondot neked, nem volna itt az ideje, hogy változtass a dolgon? (1Korinthus 7:29–31). Jehova népének tagjai közül sokan voltak kénytelenek változtatni az életükön. A Biblia azt mondja: „Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy elnyerjétek bűneitek eltörlését és eljöhessen Jehova személyétől a felüdülés időszaka” (Cselekedetek 3:19).

¹¹ Tekintet nélkül arra, hogy mit tettél a múltban, megbánhatod, megváltozhatsz, és Isten bocsánatát kérheted. „Fojtsátok el tehát földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat, káros kívánságot . . . Vetkőzzétek le a régi egyéniséget szokásaival együtt, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos ismeret által állandóan megújul annak képmására, aki teremtette azt.” Összhangba hozhatod életedet az ő utaival, tiszta lelkiismeretnek örvendhetsz, reménykedhetsz az igazságos új világában való örökké tartó életben. Nem ér ez meg vajon minden erőfeszítést, amibe kerül? (Kolossé 3:5–10; Ésaiás 1:16, 18; 1Korinthus 6:9–11; Zsidók 9:14).

12. Mit kell tenned, ha a dohányzás, a szeszesital-fogyasztás vagy a kábítószer-élvezet áll közted és a tiszta lelkiismeret között?

¹² Talán a dohányzás, a szeszesital-fogyasztás vagy a kábítószer-élvezet áll közted és a tiszta lelkiismeret között? De hát nem nyilvánítanak-e ki ezek az életveszélyes szokások nagyfokú tiszteletlenséget Isten csodálatos életajándéka iránt? Ha ilyen szokások állnak az utadban, itt az ideje, hogy változtass ezen. Megérik ezek a szokások, hogy elveszítsd az életedet? Pál ezt mondta: „Tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi beszennyeződéstől, tökéletesítve a szent állapotot Isten félelmében.” Eléggé értékeled-e Isten tiszta és igazságos útját ahhoz, hogy ezt megtedd?b (2Korinthus 7:1).

Anyagi dolgok

13., 14. a) Mit mondanak az Írások az anyagias célokról? b) Miért fontos az égi dolgokat tenni az első helyre?

¹³ A mai világ a sikert és „az élet javainak látványos mutogatását” teszi csaknem minden egyéb dolog elé. Jézus azonban „tövisek”-hez hasonlította ’a dolgok e rendszerének gondjait és a gazdagság megtévesztő erejét’; ezek ugyanis elfojtják az Isten szavát. Jézus azt is megkérdezte: „Mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de elveszti a lelkét?” (1János 2:16; Márk 4:2–8; 18, 19; Máté 16:26).

¹⁴ Jézus rámutatott: Isten gondoskodott arról, hogy a madarak találjanak eledelt, a liliomok pedig pompásan virágozzanak. Azután ezt kérdezte: „Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek a madaraknál? . . . Mennyivel inkább felruház titeket [Isten]!” Ezért Jézus bölcsen azt mondta nekünk, hogy ’ne aggodalmaskodjunk’ az anyagi dolgok miatt. Azt mondta: ’Folyton keressük [az Isten] királyságát és ezeket a dolgokat ráadásul megkapjuk’. Rámutatott arra is, hogy az égi dolgokat tegyük az első helyre, mert ’ahol a mi kincsünk, ott lesz a mi szívünk is’ (Lukács 12:22–31; Máté 6:20, 21).

Isten segítségével végzett istenfélő szolgálat

15. Milyen buzdítást nyerhetünk az első századi keresztények példájából?

¹⁵ Gondot jelent neked, hogy tanúskodj másoknak? Visszatart talán az, hogy szégyenlős vagy? Ha igen, fontos szem előtt tartanod, hogy az első századi keresztényeknek is hasonló érzéseik voltak, mint nekünk napjainkban. Isten nem sok bölcs és hatalmas egyént választott ki, hanem azokat választja, akik ’gyengék a világ szerint, hogy megszégyenítse az erőseket’ (1Korinthus 1:26–29). A hatalommal rendelkező vallási vezetők ellenálltak azoknak a „közönséges” embereknek és megparancsolták nekik, hogy hagyják abba a prédikálást. De vajon mit tettek a keresztények? Imádkoztak. Bátorságért könyörögtek Istenhez, ő pedig megadta nekik. Ennek eredményeként az üzenetük betöltötte Jeruzsálemet, később pedig megrázta az egész világot! (Cselekedetek 4:1–4, 13, 17, 23, 24, 29–31; 5:28, 29; Kolossé 1:23).

16. Mit tanulhatunk a Zsidók 11. fejezetében leírt „tanúk fellegé”-től?

¹⁶ Ezért soha ne álljon közénk és Isten szolgálata közé az emberektől való félelem! A Zsidók 11. fejezete felsorolja ’a tanúk nagy fellegét’, akik nem féltek az emberektől, hanem Istent félték. Nekünk is ilyen hitet kell kinyilvánítanunk. Az apostol ezt írta: „Mivel a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, tegyünk félre minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát” (Zsidók 12:1).

17. Milyen buzdítást ad Isten Ésaiás által?

¹⁷ Isten képes hatalmas segítséget nyújtani szolgáinak. A világegyetem Teremtője ezt mondta Ésaiásnak: „Akik Jehovában bíznak, visszanyerik erejüket. Szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak és nem lankadnak el; járnak és nem fáradnak el” (Ésaiás 40:31).

18. Hogyan győzheted le a félénkségedet, hogy részt vehess a Királyság-prédikálásban?

¹⁸ A bátor és boldog Tanúk, akiket ott láthatsz a helyi gyülekezetben, csak egy kicsiny része annak a több mint három és fél millió buzgó szolgának, aki szerte a világon munkálkodik. Ők örülnek, hogy részt vehetnek abban a munkában, amelyet maga Jézus Krisztus jövendölt meg e szavakkal: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.” Ha gondot okoz neked a Királyság-prédikálásban való részvétel, jóllehet alkalmas vagy a végzésére, miért ne kérnél meg egy olyan Tanút, aki jól végzi ezt a szolgálatot, hogy vele mehess és részt vehess te is ebben a prédikáló munkában? Isten valóban „a szokottnál nagyobb erőt” ad, és meglepetéssel tapasztalod, milyen nagy öröm valóban ez az istenfélő szolgálat! (Máté 24:14; 2Korinthus 4:7; lásd még Zsoltárok 56:11, [56:12, Károli]; Máté 5:11, 12; Filippi 4:13).

19. Milyen tanítói munkát parancsolt meg Jézus a követőinek?

¹⁹ Jézus elvárja azoktól, akik értékelik a Királyság-üzenetet, hogy ennek megfelelően cselekedjenek. Ezt mondta: „Menjetek azért, és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevébe, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20).

20. Ha szellemi téren előrehaladsz, milyen kérdés lehet nemsokára helyénvaló?

²⁰ Vajon az Isten áldásai iránt, Jézus „drága vére” iránt és az örökké tartó élet csodálatos reménysége iránt érzett nagyrabecsülésed nem indít-e tettekre téged? (1Péter 1:19). Összhangba hoztad az életedet Isten igazságos követelményeivel? Részt veszel rendszeresen a tanítványképzésben? Megtagadtad önmagadat és odaszántad az életedet Istennek? Ha mindezekre a kérdésekre határozott igen a válaszod, ideje, hogy arra kérj valakit a gyülekezet vénei közül, hogy hallgassa meg ugyanazt a kérdést, amelyet a hívő etiópiai tett fel Fülöpnek: „Mi tarthat vissza engem attól, hogy alámerítkezzem?” (Cselekedetek 8:36).

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Milyen különleges okaink vannak arra, hogy hálásak legyünk Istennek?

◻ Minek a megcselekvésére indítson minket a hitünk és az értékelésünk?

◻ Milyen nehézségek állhatnak közénk és az Isten iránti engedelmesség közé, és mit kell tennünk ebben az esetben?

◻ Milyen kérdéseket tehetnek fel maguknak azok, akik még nem merítkeztek alá?

[Kiemelt rész a 18. oldalon]

’Milyenfajta „talaj” vagyok én?’

Jézus elmondott egy példázatot egy emberről, aki kiment elvetni a magot. Némely mag az útfélre esett és felcsipkedték a madarak. Más magok sziklás talajra hullottak, ahol nem volt sok föld. Ezek kikeltek, de amikor feljött a nap, elperzselődtek és kipusztultak. Még mások tövisek közé hullottak és azok elfojtották a vetést. Jézus elmondta, hogy ezek három csoportot szemléltettek: először, olyan személyt, aki „hallja a királyság szavát, de nem fogja fel annak értelmét”; másodszor azt, aki elfogadja a szót, de „a nyomorúság vagy üldözés” heve eltéríti, és harmadszor azt, akinél „a dolgok e rendszerének gondjai és a gazdagság megtévesztő ereje elfojtják a szót”.

De Jézus más magról is beszélt, amely jó talajba hullott. Ezt mondta: „Ez az, aki hallja a szót és megérti azt, s aki valóban gyümölcsöt terem” (Máté 13:3–8, 18–23).

Jó volna, ha megkérdeznénk magunktól: ’Milyenfajta „talaj” vagyok én?’

[Kiemelt rész a 19. oldalon]

A hitükért haltak meg

Ismersz-e valakit, aki hajlandó volna inkább meghalni, mintsem megszegni a hitét? Jehova Tanúi közül több ezren ezt tették. A The Nazi State and the New Religions: Five Case Studies in Non-Conformity című művében Dr. Christine E. King ezt írta: „Minden két német Tanú közül az egyiket bebörtönözték, minden négy közül egy az életét vesztette.”

Amikor végül megszűnt a táborok borzalma 1945-ben, „a Tanúk száma megnőtt és egyetlen megalkuvás sem történt”. A The Nazi Persecution of the Churches című művében J. S. Conway ezt írta a Tanúkról: „Egyetlen másik szekta sem tanúsított ehhez hasonló határozottságot a Gestapo terrorizmusának teljes erejével szemben.”

Jehova Tanúit nem politikai vagy faji okból üldözték. Őket inkább teljes egészében Isten iránti szeretetük miatt és azért üldözték, mert nem voltak hajlandók a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretük ellen cselekedni.