„Boldogok a békeszeretők”
A NOBEL békedíjat 1901-ben ítélték oda első ízben Jean-Henri Dunant-nak, a Vörös Kereszt megalapítójának megosztva azt Frédéric Passyval, a közgazdásszal. Azóta 69 alkalommal ítélték oda, 55 alkalommal 71 különböző személynek, egyenként vagy együttesen, és 14 alkalommal 16 csoportnak vagy szervezetnek. Egyes csoportok elnyerték többször is, így a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság (1917, 1944 és 1963-ban) és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosai (1954 és 1981-ben). Nyilvánvaló, hogy mivel nem találtak a díjra méltó egyént, a Nobel-díj bizottság 19 alkalommal kitért a díj kiosztása elől.
Ahogy könnyen elképzelhető, a legtöbb Nobel békedíjas államférfi, diplomata vagy olyan személy volt, aki valamely más módon kapcsolatban állt a politikával. De újságírók, ügyvédek, szociológusok, közgazdászok és szociális reformerek is részesültek a kitüntetésből. Még tudósok is, akik között ott találjuk 1962-ben Linus Paulingot és 1975-ben Andrej Szaharovot mint békedíjasokat, de munkáspárti vezetőket is, nevezetesen Lech Walesát 1983-ban. 1970-ben pedig egy mezőgazdasági szakember, Norman E. Borlaug kapta meg a díjat.
Az első vallási személyiség, akinek a díjat kiosztották, a svéd evangélikus érsek, Nathan Söderblom volt, aki ezt a megtiszteltetést 1930-ban nyerte el. A metodista laikus és evangélizáló, John R. Mott 1946-ban részesült a díjban, akit 1952-ben Albert Schweitzer, a teológus és filozófus követett, majd 1958-ban a belga lelkész: Dominique Georges Pire. A választás 1964-ben a polgárjogi vezetőre és baptista lelkipásztorra, Martin Luther Kingre esett.
Az utóbbi években azonban a vallás kezdett kiemelkedőbb szerepet játszani a világ béketörekvésében. Ezzel az irányzattal lépést tartva, az utolsó kilenc személy közül hárman, akiket a Nobel békedíjjal tüntettek ki, vallási személyiség volt: a katolikus apáca, a kalkuttai Teréz anya volt 1979-ben, az anglikán püspök, a dél-afrikai Desmond Tutu 1984-ben, valamint Tibet száműzött buddhista „isten-királya”, a Dalai Láma.
Igaz, hogy Jézus Krisztus azt mondta: „Boldogok, akik békét teremtenek” (Máté 5:9, Ökumenikus fordítás). De vajon ebben a világban a béke megteremtésére irányuló vallásos erőfeszítések — legyenek ezek katolikus, protestáns vagy egyéb erőfeszítések — sikeresek lesznek-e?
A Biblia azt mondja nekünk, hogy a jelen gonosz világ, amely elidegenedett Istentől, soha nem fog tartós békét tapasztalni, ez olyan tény, amelyet a világ karitatív, szociális és politikai ügyeibe való vallási beavatkozás nem tud megváltoztatni. A jelenlegi kormányokat Krisztus Jézus, a „Béke Fejedelme” alatti Királyságával váltva fel, a Teremtő maga fogja rövidesen megáldani a hívő emberiséget békével (Ésaiás 9:6, 7; 57:21; Zsoltárok 46:9, [46:10, Károli]; Dániel 2:44).
Békeszerető emberek, akik elismerik ezt az igazságot, és akik ennek megfelelően alakítják életüket, valóban boldogok lesznek. Ahogyan az Új Világ fordítás Jézus szavait visszaadja: „Boldogok a békeszeretők.”