Munkálkodjunk együtt lojálisan Jehovával!

„Ó Isten, ifjúkoromtól tanítottál engem, s mindig hirdetem csodálatos dolgaidat” (ZSOLTÁROK 71:17).

1. Miért mondhatjuk, hogy a munka Jehova adománya?

A MUNKA Isten adománya az ember számára. Ősszüleinknek, Ádámnak és Évának ezt mondta Jehova: „Töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá.” Ez kihívást jelentő megbízatás volt, de nem haladta meg a képességüket. A tőlük megkövetelt testi és szellemi erőfeszítés csak növelte életörömüket, és nagyobbá tette azt mindannál, amit az állatok tapasztalhattak, amelyekkel földi otthonukat megosztották (1Mózes 1:28).

2., 3. a) Mivé lett a munka ma sokak számára, és miért? b) Miért kell megvizsgálnunk egy különleges munka lehetőségét?

² A „jót” eredményező „kemény munka” még ebben a tökéletlen állapotunkban is „az Isten adománya”, ahogy Salamon, a bölcs férfiú kijelentette (Prédikátor 3:13). Az embernek még mindig szüksége van arra, hogy elfoglalja elmebeli és testi képességeit. Igen lehangoló az, ha valakinek nincs munkája. Ennek ellenére, nem minden munka egészséges és értékes. Sokak számára a munka lélekölő robot, amely abból a kényszerből születik, hogy az ember előteremtse a megélhetéshez szükséges dolgokat.

³ Van azonban egy igazán örvendetes és jutalommal járó munka, amelynek a végzésére mindannyian meghívást kapunk. De akik részt vesznek benne, azoknak sok ellenséget és sok nehézséget kell leküzdeniük. De hát miért olyan fontos, hogy alkalmasak legyünk erre a munkára? És hogyan lehetünk rá alkalmasak? Mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, vegyük szemügyre először:

Kinek dolgozunk?

4. Milyen munka hozott Jézusnak örömet és megelégedést?

⁴ Jézus Krisztus ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő munkáját elvégezzem” (János 4:34). A Jehovának végzett lojális munka sok örömet és megelégedést hozott Jézusnak. Életcélt adott neki, és három és fél éves szolgálata után joggal mondhatta égi Atyjának: „Dicsőítettelek téged a földön és végrehajtottam a munkát, amelyet elvégezni rám bíztál” (János 17:4). Ahogy a testi tápláléknak is létfenntartó ereje van, úgy van ez a szellemi dimenziójú munkával is. Ezt hangsúlyozta Jézus, amikor egy másik alkalommal arra intette követőit: „Ne azért az eledelért munkálkodjatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örökké tartó életre” (János 6:27). Ezzel szemben, a szellemi értelemben hasznot nem hajtó munka csalódottsághoz és halálhoz vezet.

5. Ki állt ellen a Jézus által végzett jó munkának, és miért?

⁵ „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodott és én is munkálkodom.” Jézus ezt a megjegyzést olyan zsidókhoz intézte, akik azért bírálták őt, mert Sabbat napon meggyógyított egy férfit, aki 38 év óta beteg volt (János 5:5–17). Bár Jézus Jehova munkáját végezte, vallási ellenfelei mégsem akarták elismerni ezt és minden létezőt elkövettek azért, hogy leállítsák őt. Vajon miért? Azért, mert a saját atyjuktól, Sátántól, az Ördögtől valók voltak, aki minden időben Jehova munkája ellen lépett fel (János 8:44). Mivel Sátán képes ’átváltoztatni magát a világosság angyalává’ felhasználva „a jogtalanság minden csalárdságát”, szellemi ítélőképességre és tiszta gondolkodásra van szükségünk, hogy olyannak ismerjük fel az ő cselekedeteit, amilyenek a valóságban. Máskülönben mi is ott találnánk magunkat a Jehovával szembefordulók között (2Korinthus 11:14; 2Thessalonika 2:9, 10).

Az ellenszegülők munka közben

6. Miért „álnok munkások” a hitehagyott egyének? Szemléltesd ezt!

⁶ Némelyek, mint bizonyos mai hitehagyottak, Sátán ügynökeiként illojális módon azon munkálkodnak, hogy aláássák a keresztény gyülekezet új tagjainak a hitét (2Korinthus 11:13). Ahelyett, hogy egyszerűen a Bibliát használnák fel az igaz tanítás alapjául, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy lerontsák a Szent Iratok Új Világ fordításá-nak hitelét, mintha Jehova Tanúi teljesen erre a fordítás-ra támaszkodnának. De ez nem így van. Egy évszázad nagy részén át a Tanúk elsősorban a King James Version-t, a római katolikus Douay Version-t [hazánkban a Károli fordítás-t illetve a katolikus Káldi fordítás-t], vagy bármelyik más fordítást használták, amely a saját nyelvükön rendelkezésre állt, hogy megtudják az igazságot Jehovával és szándékával kapcsolatban. És ezeket a régebbi fordításokat használták fel az olyan igazságok hirdetésében is, mint a halottak állapota, az Isten és a Fia közti viszony, valamint annak oka, hogy csupán egy kicsiny nyáj megy az égbe. Jól tájékozott egyének azzal is tisztában vannak, hogy Jehova Tanúi továbbra is felhasználnak számos más bibliafordítást világraszóló evangélizáló munkájukban. De 1961-től, mintegy kiegészítésként, az Új Világ fordítás-nak is örvendhetnek, amely időszerű, könnyen olvasható és pontos fordítás.

7. a) Miért tagad meg Jézus sokakat azok közül, akik azt vallják, hogy hisznek őbenne? b) Miért fontos megszívlelnünk az 1János 4:1. versét?

⁷ Jézus azt mondta, sokakat megtagad majd azok közül, akik azt állítják, hogy hisznek őbenne. Elismerte, hogy azok prófétálnak, démonokat űznek ki és „sok hatalmas tettet” visznek véghez az ő nevében. Mégis „törvénytelenség” cselekvőinek nevezi őket (Máté 7:21–23). Vajon miért? Azért, mert nem az égi Atyja akaratát cselekszik, és Jehova Istent illetően értéktelenek. Szokatlan, sőt látszólag csodának minősülő tettek ma még a fő csalótól, Sátántól is eredhetnek. János apostol, amikor több mint 60 évvel Jézus halála és feltámadása után megírta első általános levelét, azt tanácsolta, hogy a keresztények ’ne higgyenek minden ihletett kijelentésnek, hanem vizsgálják meg az ihletett kijelentéseket, hogy azok Istentől erednek-e’. Nekünk is ezt kell tennünk (1János 4:1).

Értéktelen cselekedetek

8. Hogyan kell vélekednünk a test csekedeketeiről?

⁸ Mégha nem végzünk is szellemileg ellenkező hatású cselekedeteket, fáradozásaink hiábavalóak, ha továbbra is a bukott test kívánságait elégítjük ki velük. Péter apostol azt mondta, hogy elég hosszú időn át ’a nemzetek akaratát vittük véghez . . . gátlástalan viselkedés, bujaság, túlzott borivás, dőzsölés, ivászatok és törvényellenes bálványimádat cselekedeteiben’ járva (1Péter 4:3, 4). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akik ma önátadott keresztények, azok mindannyian részt vettek ilyenfajta tevékenységben, de azt igenis jelenti, hogy az olyanok magatartása, akik így cselekedtek, gyorsan megváltozott, amikor kialakult a szellemi látásuk. A világ becsmérlően beszél majd róluk a megtérésük miatt; erre számíthatnak. Mégis meg kell változniuk, ha lojális munkásokká akarnak lenni Jehova szolgálatában (1Korinthus 6:9–11).

9. Mit tanulhatunk annak a tanúnak a tapasztalatából, aki operaénekesnőnek készült?

⁹ Jehova számos ajándékot adott nekünk a mi örömünkre; ezek közé tartozik a zene is. De mivel „az egész világ a gonosz hatalmában van”, azaz Sátánnak, az Ördögnek hatalmában, nem tartozik-e abba a zene világa is? (1János 5:19). Igen, a zene ravasz csapda is lehet, ahogy azt Sylvana megállapította. Neki ugyanis lehetősége nyílt arra, hogy Franciaországban operaénekesnőnek képezzék ki. „De erős vágyat éreztem Jehova szolgálatára” — magyarázza. „Kisegítő úttörőszolgálatnak örvendhettem és azt reméltem, össze tudom egyeztetni ezt a két dolgot az életemben. Ám az első nehézség, amivel a pályámon találkoztam, az erkölcstelenség volt. Kezdetben a munkatársaim úgy tekintettek rám, mint valami kis naívra, amikor nem voltam hajlandó velük tartani erkölcstelen beszédmódjukban és példájukban. Később a romlott környezetem kezdett érzéketlenné tenni, elnézni olyan dolgokat, amelyeket gyűlöl Jehova. Egyik énekmesterem folyton arra buzdított, hogy az éneklés legyen a vallásom, sőt arra oktattak, hogy legyek agresszív a színpadon és gondoljam azt, hogy mindenkinél különb vagyok. Mindez nagyon kellemetlenül hatott rám. Idővel különleges meghallgatásra kellett felkészülnöm. Jehovához imádkoztam, és kértem, mutassa meg, melyik úton haladjak tovább. Bár jól énekeltem és bizakodó voltam, nem kerültem a kiválasztottak közé. Később megtudtam ennek az okát: az eredményt titokban már előre eldöntötték, jóval a verseny előtt. De világos választ kaptam az imámra és úgy határoztam, otthagyom az opera-színpadot és otthon fogok éneket tanítani.” Ez a testvérnő később férjhez ment egy vénhez az egyik keresztény gyülekezetben, ahol most mindketten lojálisan szolgálják a Királyság-érdekek előmozdítását.

10. Milyen következtetést vonsz le Jézusnak a János 3:19–21-ben leírt szavaiból?

¹⁰ Jézus ezt mondta: „Az, aki gonosz dolgokat cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem jön a világosságra, hogy a cselekedetei ne részesüljenek feddésben.” Másrészt, „az, aki az igazat cselekszi, a világosságra jön, hogy nyilvánvalóvá legyenek az ő cselekedetei, mivel azokat Istennel összhangban cselekedte” (János 3:19–21). Mily nagy áldás Jehova akaratával és szándékával összhangban munkálkodni! De ezt sikeresen meg lehet tenni, ha a cselekedeteinket folytonosan Isten Szavának a világosságánál vizsgáljuk. Sohase vagyunk túl idősek és soha sincs túl késő ahhoz, hogy megváltoztassuk az életmódunkat és elfogadjuk a Jehova értékes szolgálatára szóló meghívást.

„Jótettek” napjainkban

11. Mire törekszenek sokan mint „jótettek”-re, és ezek a tettek miért vezetnek gyakran csalódáshoz?

¹¹ A ma értékesnek tartott munkának tükröznie kell a mi időnk sürgető jellegét. Sok őszinte gyén helyesli és igyekszik is végezni azt, amit gyakran „jótettek”-nek vagy „jótékonykodás”-nak neveznek, és amit általában az emberiség javára vagy sajátos módon egy ügy érdekében visznek véghez. De milyen kiábrándító lehet néha az ilyen munka! Angliában a CAFOD (amelynek jelentése magyarul: Katolikus Tengerentúli Fejlesztési Alap) az éhezők megsegítésére indított kampányáról a következőket jelentette: „Három évvel ezelőtt . . . sok millió font gyűlt össze a segélyakcióra. Életek ezreit mentettük meg. Ezek az életek most újra veszélyben vannak . . . De miért? Hol történt a hiba?” Folytatva a beszámolót a CAFOD Journal megmagyarázza, hogy a hosszú távú gondokat sohasem sikerült megoldani és „az emberi fejlődéshez kétségbeejtően szükséges erőforrásokat a konfliktus [vagyis a polgárháború] folytatására használták fel”. Kétségkívül, hasonló érzések visszhangját hallhattad hasonló munkát végző más szeretetszolgálatok részéről is.

12. Mi az egyedüli válasz azokra a néhézségekre, amelyekkel a világ ma szembenéz?

¹² Az éhínség égető gondot jelent. De kik azok, akik a mai éhínség-tragédiákban és háborúkban Jézus Krisztus próféciájának a beteljesedését látják, ami a dolgok jelen rendszerének a végét jelzi? (Máté 24:3, 7). Kik hozták nyilvánosságra a bizonyítékot, amely ezeket az eseményeket a bibliai Jelenések könyve 6. fejezetében ábrázolt négy lovas vágtájával hozza összefüggésbe? Jehova Tanúi következetesen és lojálisan ezt tették ebben a folyóiratban. És vajon miért? Hogy rámutassanak: messze meghaladja az ember képességét, hogy tartós gyógymódot találjon a bajokra. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények közömbösek a világ bajai iránt. Távol legyen! Együtt éreznek az emberekkel és minden tőlük telhetőt megtesznek a szenvedés enyhítésére. Realista módon tudomásul veszik viszont azt a tényt, hogy isteni beavatkozás nélkül sohasem oldódnak meg a világ gondjai. Miként a szegények, úgy ezek a gondok is mindaddig velünk maradnak, amíg Sátán folytathatja e világ feletti uralmát (Márk 14:7; János 12:31).

A legértékesebb munka

13. Melyik a legsürgetőbb munka napjainkban, és kik végzik ezt a munkát?

¹³ A legsürgetőbb munka ma annak a jó hírnek a prédikálása, miszerint Jehova Isten Királysága nemsokára minden világi kormányzatnak a helyébe lép és meghozza az istenfélő egyének számára a hőn óhajtott szabadulást (Dániel 2:44; Máté 24:14). Jézus Krisztus legfőbb életcéljává tette az égi Királyság prédikálását, bár prédikálása csupán Palesztina területére korlátozódott. Ma az egész világra kiterjed ez a prédikálás, ahogyan Jézus megjövendölte (János 14:12; Cselekedetek 1:8). Páratlanul nagy kiváltság részt venni, akár a legcsekélyebb mértékben is, az Isten munkájában. Férfiak és nők, idősek és fiatalok, akik azelőtt nem is álmodtak arról, hogy valaha a jó hír prédikálói lesznek, most ott állnak az evangélizáló munka élvonalában, amelyet Jehova Tanúi végeznek. Miként Noé és családja, ők is lojálisan végzik Isten munkáját, amelyre őtőle kaptak megbízást és az ő erejével végzik is azt, mintegy a dolgok rendszere végpusztulásának bevezetőjeként (Filippi 4:13; Zsidók 11:7).

14. Miért mondhatjuk, hogy a prédikálás életmentő, és ugyanakkor védelem is?

¹⁴ A Jehova Tanúi által végzett tanúskodó munka ezekben az utolsó napokban életmentő azok számára, akik figyelmesen hallgatnak és akik a hallott jó hír szerint cselekszenek (Róma 10:11–15). Védelem azok számára is, akik prédikálnak. Amikor őszintén érdekel minket azoknak a megsegítése, akik a miénknél nagyobb gondokkal küszködnek, kevésbé valószínű, hogy a saját nehézségeinkkel leszünk elfoglalva. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a világ, amelynek egyre alacsonyabb színvonalúak az irányadó mértékei, szeretné, ha mi is ezekhez igazodnánk. Ha tehát Isten gondolataival töltjük meg elménket, miközben prédikálunk, az több mint csupán hiterősítő; az egyszerűen a legfőbb érdekünk. Ahogyan egy tanú kifejezte: „Ha én nem próbálom megváltoztatni az embereket, akikkel találkozom, ők fognak megváltoztatni engem!” (Vö. 2Péter 2:7–9.)

Együttműködés a gyülekezettel

15. Milyen felelősség hárul manapság az alpásztorokra, és mit érezzenek a gyülekezet férfi tagjai az 1Timótheus 3:1. versével kapcsolatban?

¹⁵ Ha új érdeklődők jönnek a gyülekezethez, ők a Nagy Pásztor, Jehova, és a Jó Pásztor, Jézus Krisztus gondozása alá kerülnek (Zsoltárok 23:1; János 10:11). Ezeket az égi Pásztorokat a nyáj lojális alpásztorai képviselik itt a földön, vagyis a gyülekezetekben kinevezett férfiak (1Péter 5:2, 3). Páratlan értékű kiváltság ilyen szolgálati állást betölteni ezekben az utolsó napokban! A pásztori munka nehéz feladat; nem csak annyit jelent, hogy élen járnak a tanításban a gyülekezeten belül és az evangélizáló munkában, de megvédik a nyájat is a szellemi ragadozóktól és attól, hogy ide-oda sodorja őket a világ viharos légköre, amelyben élünk. Nincs annál értékesebb munka a gyülekezet férfi tagjai számára, amelyre törekedhetnének, mint az, hogy segítsenek az egyre bővülő keresztény gyülekezet tagjainak szellemi gondozásában, jólétük előmozdításában (1Timótheus 3:1; vö. Ésaiás 32:1, 2).

16. Hogyan egészítik ki egymást a keresztény pásztorok?

¹⁶ Soha nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezek a pásztorok emberek, más-más egyéniséggel és fogyatékossággal, mint a nyáj többi része. Míg az egyik a pásztori munka valamely sajátos vonatkozásában kiváló, egy másiknak az adottságai más szemszögből nézve válnak a gyülekezet javára. Abban a munkában, amelyet mint keresztény vének a gyülekezet megerősítése érdekében végeznek, jól kiegészítik egymást (1Korinthus 12:4, 5). Sohasem szabad megengedni, hogy a versengés szelleme éket verjen közéjük. Együttesen munkálkodnak a Királyság-érdekek megóvásán és előmozdításán „lojális kezeket emelve fel” imában Jehovához, az ő áldását és irányítását kérve minden elhatározásukhoz és döntésükhöz (1Timótheus 2:8).

17. a) Milyen kötelezettségünk van nekünk? b) Mit kell kerülnünk, ha megfelelő módon akarunk eleget tenni a kötelezettségünknek?

¹⁷ A prédikálás munkája ma még sürgősebbé lett, mivel Sátán birodalmának a vége egyre közeledik. Mivel Jehova Isten Szavának igazságával rendelkezünk mint az ő Tanúi, kötelesek vagyunk minden alkalmat megragadni a jó hír terjesztésére. A most folyó munka több mint elegendő arra, hogy elfoglaltak legyünk, egészen a végleges végig. Sohasem engedhetjük meg magunknak, hogy élvhajhászó módon erkölcstelen élvezetek vezessenek mellékvágányra vagy az anyagiasság nyomjon el bennünket. Ne keveredjünk bele az okoskodó gondolkozásba, a szavakon való vitatkozásba, mert az ilyesmi haszontalan és időrabló (2Timótheus 2:14; Titus 1:10; 3:9). Amikor a tanítványok azt kérdezték Jézustól: „Uram, nem most állítod-e helyre a királyságot Izraelnek?”, Jézus az előttük álló fontos feladatra irányította a figyelmüket és ezt mondta: „Tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig.” Ez a megbízatás napjainkra is kiterjed (Cselekedetek 1:6–8).

18. Miért olyan kielégítő együtt munkálkodni Jehovával?

¹⁸ Jehovával munkálkodni, az ő világméretű gyülekezetével prédikálni: boldogságot, megelégedést és valódi célt ad az életünknek. Alkalmat ad mindazoknak, akik szeretik Jehovát, hogy kinyilvánítsák iránta odaadásukat és lojalitásukat. Ez a munka, számos vonatkozásában, sohasem fog megismétlődni. A tisztán előttünk álló örökké tartó élet kilátásával végezzünk hát továbbra is „Istennek szent szolgálatot istenfélelemmel és tisztelettel” az ő dicsőségére és a saját megmentésünkre (Zsidók 12:28).

Mit válaszolsz rá?

◻ Milyen munkában talált Jézus örömet és megelégedést?

◻ Kik ellenzik Jehova munkáját, és miért?

◻ Hogyan lehetne összehasonlítani a világi „jótetteket” és az Isten Királysága jó hírének prédikálását?

[Kép a 18. oldalon]

Jézus megbízást adott a tanítványainak, hogy menjenek és prédikáljanak