Szükségünk van egy új világra

LÉPJ egy kissé hátrább, hogy jól lásd az állapotokat, amelyek körülvesznek. Mondd, tetszik-e, amit látsz?

Személy szerint talán van szép otthonod kellemes, jól gondozott környéken. Lehetséges, hogy jól fizető állással is rendelkezel, a munkádat pedig szereted. Ezenfelül te és szeretteid bizonyos fokú jó egészségnek örvendhettek. Mindent egybevetve viszonylagos biztonságnak és boldogságnak örvendhetsz.

De gondolj csak más környezetre, más részeire az országnak, amelyben élsz, más országokra! Vedd alaposan szemügyre az egész világot! Vajon az eléd táruló látványt szépnek találod? Igazi elégedettséget, békét és jólétet tapasztalsz?

Ebben a században — néhány korábbi jóslat szerint — a tudománynak mostanra már ki kellett volna irtania az összes nagyobb betegséget, bőséges élelemről kellett volna gondoskodnia mindenki számára, stabilizálnia, sőt javítania kellett volna a környezeti viszonyokon, valamint be kellett volna vezetnie a béke korszakát. De mi történt a valóságban?

Nem kell hosszasan vizsgálódnunk ahhoz, hogy megállapítsuk: a béke elkerülte bolygónkat. „A bibliai idők óta arra figyelmeztetik az embereket, hogy kardjaikból ekevasakat kovácsoljanak” — írja Michael Renner a State of the World 1990 című műben. „E tanács sohasem volt helyénvalóbb. A katonai hatalom könyörtelen hajszolása az emberiséget a megsemmisülés határához vitte.”

Rengeteg beszámoló szól a belviszályokról és polgárháborúkról, amelyek oly sok ország lakosságát tizedelik meg a földgolyó minden részén. Egy forrásmű szerint 1988-ban még 22 háború folyt.a Hányan haltak meg ezekben a háborúkban? Addig és azt az évet is beleértve „az 1988-ban vívott összes háborúban megöltek száma 4 645 000. Az áldozatok hetvenhat százaléka polgári személy volt” — mondja a St. Louis Post-Dispatch.

Vajon a világ általános irányzatai azt mutatják, hogy előttünk egy békés világ áll? „Azt beszélik, hogy a hidegháború veszít erejéből, így a béke nagyobb esélyt kapott. De nézzük csak” — mondja a kaliforniai San Jose Mercury News egyik cikke. „A harmadik világban tovább tombol a háború és kevés a remény az ellentétek megoldására. Ezek a világ rejtett háborúi. Többnyire olyan viszályok ezek, amelyek a kormányokat saját népükkel állítják szembe: területi, vallási, etnikai és törzsi ellentétekből származó politikai hatalom, sőt a kábítószerpiac megszerzésére irányuló véres polgárháború . . . Afrika szarvától Délkelet-Ázsiáig a háború az emberek millióit kényszerítette arra, hogy elmeneküljön otthonaiból. A termés kárba vész, klinikák ellen intéznek támadásokat, az állatállományt kiirtják, szülőket ölnek meg brutálisan gyermekeik szeme láttára, 10 éves gyerekeket képeznek ki teherhordókká majd katonákká, fiatal lányokat erőszakolnak meg. Ezekben a javarészt elfelejtett országokban a háború az összeomlás, valamint a társadalmi zűrzavar nyomait hagyta hátra, melyeknek következményeit a társadalmak talán soha többé nem heverik ki . . . Kutatások tanúsítják, hogy az 1980-as években több háborút láttak az emberek, mint a történelem bármely más évtizedében.”

Sokan azok közül, akik fejlettebb államokba menekülnek, az oly nagyon keresett békét — a fenyegető erőszakos bűntények miatt — meghiúsítva találják. „Az [Egyesült Államok] bűnözési hulláma folytatódott az 1980-as évek folyamán annak ellenére, hogy ebben a tekintetben enyhülést jósoltak” — tudósít a U.S.News & World Report. Egyetlen évre jellemző „az a 8,1 millió súlyos bűntény mint gyilkosság, testi sértés és betörés, amit elkövettek . . . A legszívszaggatóbb mindebben az a mód, ahogyan a vérontás széles körben elterjedt és kiszámíthatatlanná lett. Az elnyomás krónikus állapottá vált. Az USA Legfelsőbb Bírósága Statisztikai Hivatalának becslése szerint a most 12 éves gyermekek 83 százaléka tényleges vagy megkísérelt erőszak áldozata lesz, ha a bűnözés a jelenlegi méretekben folytatódik. A társadalom bűnözőinek megbüntetése bizonytalan és az ellenük lefolytatott eljárás se nem biztos, se nem gyors. Országos viszonylatban minden elkövetett 5 súlyos bűntényből a rendőrség csupán 1-et tud felderíteni.” Hasonló állapotok uralkodnak az egész világon. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése beszámol róla, hogy „a világ sok részén növekedés állt be mind a bűntények előfordulásában, mind azok súlyosságában”.

De még akkor is, ha minden háború, haditechnika és bűnözés nyomban eltűnne is a földről, az élet még mindig veszélyben forogna. „Megdöbbentő szegénység, burjánzó betegségek és tömeges írástudatlanság jellemzi százmilliók életét a fejlődő országokban” — jegyzi meg a Worldwatch Institute State of the World 1990 című tudósításában. „Az egész emberiség — gazdag vagy szegény, katonailag erős vagy gyenge — a példátlan környezetpusztulás jelenségével néz szembe.”

Igen, magukat az életet biztosító rendszereket ássák alá, amelyektől az egész emberiség sorsa függ. „Egészében véve a föld állapota rosszabb [mint 1970-ben]” — írja a Discover magazin kiadója Paul Hoffman. „A szemét már túlfolyik szeméttárolóinkból. Üvegházhatást keltő gázok felmelegítik az atmoszférát. Bolygónk ózonpajzsa egyre csak vékonyodik. Sivatagok terjeszkednek, az esőerdők területe viszont zsugorodik. Növény- és állatfajták halnak ki, mégpedig 17 fajta óránként.”

Mindezekhez pedig add hozzá a föld és a vizek állandó szennyezésének hatásait. A világ népességének állandó növekedése azt eredményezi, hogy egyre több termőföldön építkeznek, illetve látják el azt közművek és utak hálózatával, ezáltal növelve az állat- és növényfajták kipusztulását. Vedd figyelembe még, hogy az ivóvíz egyre kevesebb lesz, s ne feledkezz meg a savas esők problémájáról sem. Tedd hozzá még az egészségre káros erősen szennyezett levegő okozta következményeket és a veszélyes hulladékok problémáját. Összegezve, ezek maguk után vonják az emberi faj kihalását. Bárkik vagyunk is vagy bárhol élünk is, szükségünk van levegőre, élelemre, vízre és nyersanyagokra, hogy életben maradjunk. Szükségünk van rájuk, mégpedig tisztán és megfelelő mértékben. Már most is „a nyolcvanas évek a szegények számára a szó szoros értelmében véve katasztrófát jelentettek; a sovány táplálkozás és a növekvő mértékű elhalálozások idejét” — mondja a State of the World 1990.

Mivel az emberi faj ilyen sokféle módon veszélyeztetett, vajon tagadhatja-e bárki is, hogy nagy szükségünk van egy új világra? De vajon ez egy valóságos lehetőség? S milyen forrásból származna egy ilyen világ? Milyen akadályokat kell legyőzni, mielőtt bolygónkat ténylegesen biztonságosnak és virágzónak tekinthetjük? Nos, lássuk csak!

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Fotó: Almásy Pál, WHO