Mi történt az emberi természettel?

„Miért van az, hogy korunkat a gyermekkínzás jellemzi? Miért van az, hogy kínozzuk az állatokat? . . . Miért van az, hogy erőszakkal találkozunk? . . . Miért van az, hogy az emberek terrorizmusra adják a fejüket? . . . Miért van az, hogy az emberek kábítószerekhez folyamodnak? . . . Miért fordulnak néhányan — amikor mindenük megvan — azokhoz a sarkalatos dolgokhoz, amelyek aláássák az egész civilizációt?”

EZEKET a kérdéseket emelt hangon tette fel Britannia miniszterelnöke. Talán te magad is feltettél hasonló kérdéseket, mégpedig sokszor. Találtál már rájuk kielégítő válaszokat?

Kérdéseit távlatokban vizsgálva, a miniszterelnök ezt mondta: „Éveken át, amikor még fiatal voltam és minden reményemet, álmomat és törekvésemet a politikában láttam megvalósulni, úgy tűnt nekem és sok kortársamnak, hogyha elérjük azt a kort, amikor a lakáshelyzet jó, az oktatás jó, az életszínvonal elfogadható, akkor minden elrendeződött már, és nekünk tiszteségesebb és sokkal könnyebb jövőnk lesz. Most már tudjuk, hogy ez nem így van. Az igazi probléma, amivel szemben állunk, az emberi természet.” (Kiemelés tőlünk.)

Az emberi természetet így lehet meghatározni: „az emberi lények lényeges hajlamainak és jellemvonásainak összessége”. Ellentétes hajlamok és jellemvonások nyilvánvalóan nehézségeket okozhatnak személyes, nemzeti sőt nemzetközi szinten. De milyen mértékig okolható valójában az emberi természet napjaink veszélyes irányzatai miatt az erőszak, a terrorizmus, a kábítószer-üzérkedés és ehhez hasonlók vonatkozásában?

Vajon csakis az emberi természet hibáztatható azokért a körülményekért, amelyek „az egész civilizációt aláássák”? Vagy vannak más tényezők is, melyeket számításba kell venni, hogy megmagyarázzák, miért hajlanak az emberek olyan könnyen lealacsonyító, önző szokások felé, amikor magasztosabb, nemesebb tevékenységekre is törekedhetnének? Lássuk csak!