Krisztus által biztosított egység

Főbb részek kiemelése az Efézusiakhoz írt levélből

AZ I. SZ. 52-es év korai szakaszában Pál apostol Efézusban prédikált. E gazdag kereskedőváros Kis-Ázsiában egyszersmind a hamis vallás központja volt. De virágzó volt ott a keresztényiség is miután Pál visszatért Efézusba, valószínűleg i. sz. 52-53 telén. Itt naponta tartott előadásokat egy iskolai előadóteremben és mintegy hároméves itt tartózkodása idején házról házra tanúskodott (Cselekedetek 19:8–10; 20:20, 21, 31).

Római bebörtönzése alatt i. sz. 60-61 táján, Pál levelet írt az efézusi keresztényeknek. Levelének tárgya a Jézus Krisztussal és általa létrejött egység. Ténylegesen 13 ízben említi a ’Krisztussal való egység’-et, többször tehát, mint bármely más levélben, amelyet Pál írt. Miként az efézusiak, úgy mi is javunkra fordíthatjuk Pál szavait Krisztus szerepét illetően, elkerülve az erkölcstelenséget, valamint ellenállva a gonosz szellemi erőknek.

Isten szándéka az egység

Először is, Pál megmagyarázta, hogyan fog Isten egységet teremteni Krisztus által (1:1–23). Jehovának szándékában áll összegyűjteni minden dolgot az égben és a földön „egy ügyintézés” (az ügyek intézésének módja) révén. Isten Krisztus által egyesíti önmagával azokat, akiket égi életre választott ki és másokat, akik a földön fognak élni. Napjainkban Isten egyesítette a felkenteket és „egy nagy sokaságot”, a minden dolgok összegyűjtése pedig folytatódik majd mindaddig, amíg az emléksírokban nyugvók meg nem hallják Jézus szavát és elő nem jönnek (Jelenések 7:9; János 5:28, 29). Hálásaknak kellene lennünk ezért, mint ahogyan Pál imádkozott azért, hogy az efézusiak értékelni tudják Isten rájuk vonatkozó gondoskodását.

Ezt követően a figyelem a pogányokból lett keresztények felé irányult, akik egykor halottak voltak vétkeikben (2:1-3:21). Krisztus révén a Törvény eltöröltetett, és sor került az alap lerakására zsidók és pogányok számára ahhoz, hogy egyesüljenek és Isten templomává legyenek, ahol Ő szellem által lakozik. Pál sáfári tisztéhez tartozott, hogy ismertesse a szent titkot, amely szerint a pogányok egységre juthatnak Krisztussal, aki által a beszéd nyíltságával közeledhetnek Istenhez. Pál ismét imádkozott az efézusiakért, ezúttal azt kérve, hogy Jehova szilárdan erősítse meg őket hit és szeretet által.

Az egységet előmozdító tényezők

Pál rámutatott, hogy Isten gondoskodott egyesítő tényezőkről (4:1–16). Ezek között találjuk az egy szellemi testet, amely a gyülekezet. Ez a test egységben működik Krisztus fősége alatt. Ő pedig gondoskodik emberadományokról, hogy segítsen mindenkinek egységre jutni a hitben.

Jehova lehetővé teszi számukra azt is, hogy az egységet előmozdító keresztény tulajdonságokat nyilvánítsanak ki (4:17-6:9). Miután felöltötték „az új egyéniséget”, a keresztények kerülik az olyan istentelen megnyilvánulást mint az erkölcstelen beszéd. Bölcsen járnak, tiszteletet tanúsítanak Krisztus iránt, valamint illő alárendeltséget nyilvánítanak ki.

Ezenkívül Isten képesíti a keresztényeket arra is, hogy ellenálljanak a gonosz szellemi erőknek, akik arra törekszenek, hogy egységünket felbomlasszák (6:10–24). Az Istentől származó szellemi fegyverzet biztosítja ezt a védelmet. Használjuk hát ezt a fegyverzetet és imádkozzunk állhatatosan, könyörgéseinkbe hívőtársainkat is belefoglalva.

Milyen nagyszerű tanácsot adott Pál az efézusiaknak! Bárcsak megfogadnánk, kerülve az erkölcstelenséget és ellenállva a gonosz szellemi erőknek! Értékeljük hát mélységesen az egységet, amelynek Jézus Krisztus révén örvendhetünk!

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

Tüzes nyilak: A szellemi fegyverzet magában foglalja „a hit széles pajzsát”, amellyel elolthatjuk, vagy ártalmatlanná tehetjük Sátán „tüzes nyilait” (Efézus 6:16). A rómaiak által használt nyilak egy fajtája üreges nádszálból készült, a nyílhegy alatt egy kis vas tartállyal, amelyben égő nafta volt. Ezt laza húrú íjból lőtték ki, hogy a tüzet el ne oltsák, s a vízzel való meglocsolásuk csak növelte a lángot. Ám a katonáknak az ilyen nyilakkal szemben nagyméretű pajzsok nyújtottak védelmet, ahogyan a Jehovába vetett hit is képesíti az ő szolgáit arra, hogy a gonosznak tüzes nyilait eloltsák! Valóban, a hit segít nekünk ellenállni olyan dolgoknak, mint a gonosz szellemek támadása, a gonosz cselekedetekre ösztönző kísértések, az anyagias életmód, valamint a félelem és a kétségek.