Olvasók kérdései

◼ A Róma 8:27-ben az Új Világ fordítás a görög phroʹne·ma szót „szándék”-nak fordítja, holott a 6. és 7. versben a jelentése „gondolkodás”. Miért fordítják ezt a görög szót kétféleképpen?

A kapcsolt szövegrészek azt ajánlják, hogy ezt a kétféle fordítást válasszuk.

A Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása (1950) angol nyelvű kiadásának előszava kijelenti: „Minden fontosabb szónak egyetlen jelentést adtunk és ehhez a jelentéshez ragaszkodtunk, amennyiben a kapcsolt szövegrész ezt megengedte.” Némelyek nem tekintik a phroʹne·ma kifejezést fontosabb szónak, mivel csak négyszer fordul elő. Kapcsolatban van azonban olyan szavakkal, amelyeket gyakrabban használnak. Az egyik a phro·neʹo, ami azt jelenti „gondolkodni, bizonyos módon gondolni” (Máté 16:23; Márk 8:33; Róma 8:5; 12:3; 15:5). Más görög rokon szavak a gyakorlati bölcsesség, felfogás vagy értelem gondolatát közvetítik (Lukács 1:17; 12:42; 16:8; Róma 11:25; Efézus 1:8).

A The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures (Görög Iratok Királyság Sorközi fordítása [angol nyelven]) megmutatja, hogy a phroʹne·ma négyszer fordul elő a Róma 8:6, 7, 27-ben és annak betű szerinti jelentése következetesen „gondolat”. A görög nyelv szaktudósai, Bauer, Arndt, és Gingrich a phroʹne·ma szót úgy magyarázzák mint ’gondolkodásmódot, szándékot, célt, törekvést, igyekezetet’ (A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature).

Pál apostol a Róma 8. fejezetében azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy ne a tökéletlen emberi hústestnek megfelelően járjanak. Hogy ez sikerüljön nekik, őrizkedniük kell a hústest hajlamaitól vagy ösztönzéseitől, valamint a tökéletlen szív okoskodásaitól. Ebben segítségükre lesz az, ha olyan módon ’irányítják a gondolataikat’, hogy az összhangban legyen az Isten szent szellemével (Róma 8:1–5).

Pál ezt a szembeállítást kínálja nekünk: „A hústest szerinti gondolkodás halált jelent, de a szellem szerinti gondolkodás életet és békét; mert a hústest szerinti gondolkodás ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve az Isten törvényének” (Róma 8:6, 7). Ennek a két versnek a tárgyai az emberek. Az emberek, de különösképpen a keresztények, nem törekedhetnek a bukott hústest dolgaira vagy nem ’irányíthatják a gondolataikat’ a hústestnek megfelelően. Inkább olyan dolgokra kell irányítani az elméjüket vagy olyasmire kell ’törekedniük’, ami összhangban van a szellemmel és amire a szellem ösztönzi őket.

Ezzel szemben a 27. vers magával Istennel foglalkozik. Ezt olvassuk: „Ő [Jehova] azonban, aki a szíveket fürkészi tudja, mi a szellem szándéka, mert ez Istennel összhangban esedezik a szentekért.” Igen, az „ő” itt Jehova, az ima meghallgatója.

A phroʹne·ma szót a 27. versben is lehetett volna „gondolkodás” szóval fordítani. De a szent szellem nem egy személy, aki ténylegesen gondolkodik vagy akinek saját gondolkodása van. A szellem Isten tevékeny ereje, azé az Istené, aki tudja, hogyan tevékenykedik az ő szent szelleme, hogy véghezvigye az ő akaratát. Továbbá, ennek a versnek a mondanivalója más, mint a Róma 8:6., 7. verseié. Ezek a korábbi versek azt domborították ki, mennyire szükséges az embereknek ellenőrzést gyakorolni a gondolkodásuk és a tetteik felett. De Jehovának nem szükséges azon fáradozni vagy azért küzdeni, hogy önmagát ellenőrizze. Tudja mi van feljegyezve ihletés alatt a Bibliában, mint például azok a bibliai kifejezések, amelyek megmutatják földi szolgáira vonatkozó akaratát. Dr. Heinrich Meyer így magyarázza a Róma 8:27. versét: „Isten minden esetben ismeri a Szellem szándékát.”

Ennek megfelelően, a „szándék” szó alkalmazása összhangban van a Róma 8:27. kapcsolt szövegrészeivel vagy irányvonalával, és a görög szöveg is lehetőséget ad rá. A The Translator’s New Testament ezt a szövegrészt ezért így fordítja: „Ő, aki a szíveket fürkészi, tudja, mire törekszik a szellem.”

◼ Miért fordítja néha az Új Világ fordítás a görög pi·steuʹo szót (a legtöbb fordításhoz hasonlóan) „hinni” igének, más alkalmakkor pedig „hitet gyakorolni” [vagy hitet vetni valakibe] kifejezésnek?

Ez azért van, hogy visszatükrözze a görög pi·steuʹo szó által kifejezett jelentés különféle árnyalatait.

Például, a James Moulton-féle A Grammar of New Testament Greek nyelvtankönyv megjegyzi, hogy az első keresztények igen hamar felismerték „a különbséget az egyszerű hiedelem és a személyes bizalom között”. Mindkét gondolatot ki lehet fejezni a görög pi·steuʹo szó alkalmazásával.

A pi·steuʹo jelentésének különféle árnyalatait gyakran a kapcsolt szövegrészből lehet megállapítani. Időnként azonban különféle nyelvtani összetételek segítenek abban, hogy felismerjük, mire gondolt az író. Ha például a pi·steuʹo szót csupán egy részhatározói esetben levő főnév követi, az Új Világ fordítás egyszerűen a „hinni” szóval fordítja — hacsak a kapcsolt szövegrész nem utal ettől eltérő dologra (Máté 21:25, 32; de lásd Róma 4:3). Ha azonban a pi·steuʹo szót az e·piʹ (-nak, -nek, -ban, -ben) követi, rendszerint „hinni neki” [vagy benne] szóval fordítják (Máté 27:42; Cselekedetek 16:31). Ha pedig az eis szó követi, rendszerint „hitet gyakorolni . . . ben kifejezéssel fordítják (János 12:36; 14:1).

Ez az utóbbi fordítási mód (amely arra emlékeztet minket, hogy a pi·steuʹo a görög pi·stisʹ (hit) szóból ered, összhangban van a Paul Kaufman-féle An Introductory Grammar of New Testament Greek egyik magyarázatával. Ez a mű ezt mondja: „Egy másik szerkesztési mód, amely elég gyakori az Újszövetségben (különösen János evangéliumában) a πιστεύω [pi·steuʹo] az εἰς [eis] szóval tárgyesetben . . . Az εἰς szóval és a tárgyesettel való egész szerkesztést le kell inkább fordítani, mintsem megkísérelni az εἰς-t mint különálló szót lefordítani. A hitről azt gondolják, hogy az egy tevékenység, olyasmi, amit az emberek végrehajtanak, például hitüket vetik valakibe.”