„Ne hagyjatok fel a jó dolgok cselekvésével!”

A főbb részek kiemelése a Thessalonikaiaknak írt második levélből

A MACEDÓNIAI Thessalonikában élő keresztények iránt érzett aggodalom indította Pál apostolt arra, hogy i. sz. 51 táján megírja nekik második levelét. A gyülekezet egyes tagjai azt híresztelték — teljesen megalapozatlanul —, hogy Jézus Krisztus jelenléte küszöbön áll. Talán helytelenül, Pál apostolnak tulajdonított egyik levelét úgy értelmeztek, mintha arra utalt volna, hogy „Jehova napja” már elérkezett (2Thessalonika 2:1, 2).

Néhány thessalonikainak a gondolkodását ezért helyre kellett igazítani. Második levelében, Pál megdicsérte őket, hogy hitük szilárdabb lett, szeretetük és hűséges kitartásuk megnövekedett. De rámutatott arra is, hogy Jézus jelenléte előtt hittagadás fogja felütni a fejét. Ez azt jelentette, hogy nehéz idők előtt állnak, és az apostol levele segítséget nyújtott, hogy figyelmeztetésére gondosan ügyeljenek: „Ne hagyjatok fel a jó dolgok cselekvésével!” (2Thessalonika 3:13). Pál szavai ugyanúgy segíthetnek nekünk is.

Krisztus megnyilatkozása és jelenléte

Először Pál a nyomorúságtól való megszabadulásról beszél (1:1–12). Akkor következik be ez, „amikor az Úr Jézus megnyilatkozik az égből hatalmas angyalaival”. Örökké tartó pusztulást hoz akkor azokra, akik nem engedelmeskednek a jó hírnek. Igen vigasztaló erre gondolni, amikor az üldözőink keze nyomorúságot hoz ránk.

Levelét Pál folytatva, felvilágosít arról, hogy a „törvénytelenség embere” Krisztus jelenléte előtt mutatkozik meg (2:1–17). Semmi szükség nincs tehát arra, hogy felkavarja a thessalonikaiakat bármely üzenet, amely azt sejteti, hogy „Jehova napja” már folyamatban van. Előbb még bekövetkezik a hitehagyás és a törvénytelenség emberét leleplezik. Ezek után semmisíti meg őt Jézus az ő jelenlétének megnyilvánulásakor. Pál eközben azért imádkozott, hogy Isten és Krisztus vigasztalja meg a thessalonikaiak szívét és ’erősítse meg őket minden jó cselekedetben és beszédben’.

Bánásmód a rendetlenkedőkkel

Pál további szavai utasításokat tartalmaznak arra, hogyan bánjanak a rendetlenkedő egyénekkel (3:1–18). Kifejezte bizakodását is azt illetően, hogy az Úr megerősíti a thessalonikaiakat és megőrzi őket a gonosztól, Sátántól, az Ördögtől. De nekik is szükségük volt arra, hogy saját szellemi jólétük érdekében lépéseket tegyenek. Távol kellett tartani magukat a rendetlenkedőktől, akik olyan ügyekbe keveredtek bele, melyek nem tartoztak rájuk, valamint azoktól, akik nem akarnak dolgozni. „Ha valaki nem akar dolgozni — mondja Pál —, az ne is egyék.” Ezeket a személyeket meg kell jegyezni, s nem szabad barátkozni velük, jóllehet inteni kell őket mint testvéreket. A hűséges thessalonikai keresztényeknek nem volt szabad feladni a helyes cselekvését. Ezután Pál kifejezi abbeli kívánságát, hogy az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen mindnyájukkal.

Pál második levele a thessalonikaiakhoz biztosítékot nyújt Jehova Tanúinak, hogy nyomorúságukra enyhülés következik, amikor Krisztus és az ő angyalai bosszút állnak azokon, akik nem engedelmeskednek a jó hírnek. Hiterősítő tudni azt is, hogy a „törvénytelenség embere” (a kereszténység papi osztálya), valamint az összes hamis vallások rövidesen megszünnek. A rendelkezésre álló idő alatt vegyük figyelembe Pál intését: ne hagyjunk fel a helyes dolgok cselekvésével.

[Kiemelt rész/kép a 23. oldalon]

Jehova Szava gyorsan terjed: „Továbbra is imádkozzatok értünk — írta Pál —, hogy gyorsan terjedjen tovább Jehova beszéde [vagy „lendületet vehessen”] és úgy dicsőítsék, ahogy nálatok is” (2Thessalonika 3:1, Királyság sorközi fordítás). Némely bibliatudós arra céloz, hogy az apostol itt nagy gyorsaságú futókra utal, akik egy versenyben vesznek részt. Bár ez feltételezés csupán, az biztos, hogy Pál arra kérte a thessalonikai keresztényeket, hogy imádkozzanak érte és munkatársaiért, hogy az igazság szava gyorsan és akadálytalanul terjedjen. Mivel Isten az ilyen imákat meghallgatja, szava „gyorsan terjed”, hiszen a jó hírt sürgős jelleggel prédikálják ezekben az utolsó napokban. Jehova szavát „dicsőítik is”, hiszen nagyra értékelik a hívők ’mint Isten erejét a megmentésre’, ahogyan a thessalonikaiak tették, akik elfogadták azt (Róma 1:16; 1Thessalonika 2:13). Mily boldogok vagyunk, hogy Isten megáldja a Királyság hirdetőit gyorsan növelve imádóinak számát (Ésaiás 60:22).