Mint özvegy, igazi vigaszra találtam
Lily Arthur elmondása alapján
Jehova Tanúi egy fiatal szolgája házról házra végzett látogatásokat Ootacamund egy körzetében, Indiában. Az asszonyok szokás szerint nem nyitnak ajtót idegenek előtt. Néhány órával később a Tanú fáradtan és kissé elkedvetlenedve, hazaindult. Mégis megállt, valahogyan indítva érezte magát, hogy a következő ajtónál még látogatást tegyen. Figyeld meg, mi történt az asszony elmondása alapján, aki ajtót nyitott.
KÉT hónapos kislányommal a karomban és 22 hónapos kisfiammal az oldalamon, azonnal ajtót nyitottam, és egy idegent láttam ott állni. Éppen előző éjjel rendkívül lehangolt állapotban voltam. Vigaszt keresve, így imádkoztam: „Égi Atyám, kérlek nyújts vigaszt Igéden keresztül.” Most, csodálatomra, egy idegen így magyarázkodott: „Vigasz és remény üzenetét hozom Önnek Isten Igéjéből.” Úgy éreztem Isten által küldött prófétának kell lennie. De milyen helyzet késztetett arra, hogy segítségért imádkozzam?
Bibliai igazságok tanulása
Indiában, a szép Nilgiri hegyek Gudalur falujában születtem 1922-ben. Három éves voltam, amikor édesanyám meghalt. Később édesapám, aki protestáns lelkész volt, újraházasodott. Mihelyt beszélni tudtunk, édesapám imádkozni tanított engem és testvéreimet. Négy éves koromban, amíg édesapám naponta asztalához ült Bibliát olvasni, én a földön a saját Bibliámat olvastam.
Mikor felnőttem, tanár lettem. Amikor a 21 éves kort elértem, édesapám elrendezte házasságomat. Férjem és én áldásban részesültünk, megszületett fiunk, Sunder, majd később egy kislány, Rathna. Körülbelül abban az időben, amikor Rathna született, férjem nagyon beteg lett és nemsokkal ezután meghalt. Hirtelen 24 évesen özvegy lettem, két fiatal gyermekért felelősséggel tartozva.
Miután Istenhez könyörögtem, hogy Igéjéből vigasztaljon meg, másnap történt, hogy Jehova Tanúinak az a szolgatestvére meglátogatott. Behívtam őt, és elfogadtam az „Isten legyen igaz” című könyvet. Aznap este mialatt olvastam, folyton láttam a Jehova nevet, ami nekem nagyon furcsa volt. Később, amikor a szolgatestvér újra eljött, megmutatta nekem a Bibliában, hogy ez Isten neve.
Hamarosan azt is megtanultam, hogy az olyan tanításokat, mint a háromság, vagy a pokoltűz, nem a Bibliára alapozták. Vigaszt és reményt nyertem, mikor megtudtam, hogy Isten Királysága alatt a föld paradicsommá válik majd, és meghalt szeretteink visszatérnek a feltámadáskor. Ami a legfontosabb, kezdtem megismerni és megszeretni az igaz Istent, Jehovát, aki meghallgatta imámat és segítségemre jött.
Az újonnan felfedezett ismeret megosztása
Azon kezdtem tűnődni, hogy mennyire hiányzott nekem az Isten nevével kapcsolatos bibliaversek olvasása. És a saját Bibliám olvasásakor miért nem értettem meg a paradicsomi földön valóra váló örökké tartó élet világos reménységét? Protestáns misszionáriusok vezette iskolában tanítottam, így megmutattam az iskolaigazgatónak a bibliaverseket (2Mózes 6:3; Zsoltárok 37:29; 83:18 [83:19, Károli]; Ésaiás 11:6–9; Jelenések 21:3, 4). Megemlítettem, hogy ez valahogy elkerülte figyelmünket. Meglepetésemre nem látszott úgy, mintha örülne.
Ezután, ezeket a bibliaverseket idézve, írtam a főigazgatónak, aki egy másik városban volt. Lehetőséget kértem, hogy beszéljek vele. Azt válaszolta, hogy édesapja, aki jólismert lelkész Angliából, majd megvitatja velem ezt a témát. A főigazgató bátyja kiváló püspök volt.
Minden bizonyítási témát és írásszöveget előkészítettem, fogtam az „Isten legyen igaz” című könyvet, és gyermekeimmel a szomszéd városba mentem. Lelkesen magyaráztam el, hogy ki Jehova, hogy nincs háromság, és más dolgokat, amiket tanultam. Hallgattak egy ideig, de egy szót sem szóltak. Ezután az angliai lelkész ezt mondta: „Imádkozni fogok érted.” Ezután imádkozott értem és elküldött.
Utcai tanúskodás
Egyszer Jehova Tanúi szolgatestvére elhívott az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokkal végzett utcai tanúskodásra. Azt mondtam neki, hogy ez az amit sohasem tudnék megtenni. Tudjátok, Indiában az emberek a legrosszabbat képzelnék arról a nőről, aki kiáll az utcára, vagy házról házra járna. Szégyent hozna a hírnevére és még családjáéra is. Mivel mélyen szerettem és tiszteltem édesapámat, nem akartam szégyent hozni rá.
De a szolgatestvér egy bibliaverset mutatott nekem, amely így szól: „Fiam, légy bölcs és örvendeztesd meg szívem, hogy megfelelhessek annak, aki szégyent hoz rám” (Példabeszédek 27:11, King James Version). Ezt mondta: „Ha nyilvánosan bemutatod, hogy Jehova mellett és Királysága mellett állsz, ezzel megörvendezteted szívét.” Bármi másnál jobban vágyva arra, hogy Jehova szívét megvidámítsam, fogtam a folyóiratos táskát és elmentem vele az utcai tanúskodó munkára. Még ma sem tudom elképzelni, hogyan tettem meg. Ez 1946-ban volt, körülbelül 4 hónappal azután, hogy kapcsolatba léptek velem.
Vigasz a félelmek legyőzésére
India keleti partján, Madras külvárosában, 1947-ben elfogadtam egy tanári állást, gyermekeimmel odaköltöztünk. Körülbelül 8 Jehova Tanújából álló kicsiny csoport találkozott rendszeresen a városban. 16 mérföldet kellett utaznunk, hogy résztvegyünk az összejöveteleken. Indiában a nők rendszerint nem utaznak egyedül. A férfiaktól függenek, hogy magukkal viszik-e őket. Nem tudtam hogyan kell buszra szállni, hogyan kell jegyet kérni, hogyan kell leszállni stb. Éreztem, hogy Jehovát kell szolgálnom, de hogyan? Lehetetlennek látszott. Ezért úgy imádkoztam: „Jehova Isten, nem tudok élni ha nem szolgálhatlak. De ez a legteljesebb lehetetlenség nekem mint indiai nőnek, hogy házról házra járjak.”
Reméltem, Jehova megengedi, hogy meghaljak, hogy így felmentsen ezen összeütközés alól. Elhatároztam, hogy olvasok valamit a Bibliából. Véletlenül Jeremiásnál nyitottam ki, ahol ez állt: „Ne mondd azt, ’Még csak gyermek vagyok’, hanem menj el mindazokhoz, akikhez elküldelek; és mondd el mindazt, amit parancsolok neked. Ne félj az ő arcuk miatt, ábrázatuktól, mert ’Én veled vagyok, hogy megszabadítsalak’ ” (Jeremiás 1:7, 8).
Úgy éreztem Jehova valóban hozzám beszélt. Így bátorságot nyertem, és azon nyomban odamentem a varrógépemhez és összevarrtam egy táskát folyóirat használatra. Komoly ima után egyedül mentem házról házra, minden irodalmat elhelyeztem, és még aznap egy bibliatanulmányozást vezettem be. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy Jehovát teszem az első helyre életemben, és teljes bizodalmam belé vetem. A nyilvános prédikáló munka életem rendszeres részévé vált, annak ellenére, hogy megszóltak érte. Az ellenségeskedés ellenére tevékenységem erős benyomást gyakorolt egyesekre.
Ezt jól szemlélteti az az eset, amikor lányommal sok évvel ezután Madrasban házról házra mentem. Egy hindu úriember, a Legfelsőbb Bíróság bírája, életkoromat tévesen ítélve meg, ezt mondta: „Én már akkor ismertem ezeket a folyóiratokat, amikor maga még nem is élt! 30 évvel ezelőtt egy hölgy rendszeresen a Mount Road-ra állt ki és felkínálta őket.” Előfizetést kért.
Egy másik háznál egy hindu brahman, egy nyugdíjas tisztségviselő behívott minket, és azt mondta: Sok-sok évvel ezelőtt a Mount Road-on egy hölgy kínálta fel Az Őrtorony-t. Rá való tekintettel megveszem, amit felkínálnak.” Mosolyognom kellett, mert tudtam, hogy az a hölgy, akit mindketten említettek, én voltam.
Megerősítve és megáldva
Vízbe való bemerítkezéssel jelképeztem Jehovának tett önátadásomat 1947 októberében. Abban az időben az egész államban én voltam az egyetlen tamilul beszélő nő Tanú. Ma már tamil asszonyok százai hűséges, tevékeny Tanúi Jehovának.
Bemerítkezésem után, minden oldalról megkezdődött az ellenségeskedés. Bátyám ezt írta: „Minden illemszabályt és tisztességtudatot felrúgtál.” Az iskola, ahol dolgoztam, és a közösség is ellenségeskedést tanúsított irántam. Ennek ellenére folytonos, komoly imák által még közelebb kerültem Jehovához. Ha az éjszaka kellős közepén felébredtem, azonnal meggyújtottam a petróleumlámpát és tanulni kezdtem.
Ahogy megerősödtem, előnyösebb helyzetbe kerültem ahhoz, hogy másoknak segítsek, vagy vigaszt nyújtsak. Egy idős hindu hölgy, akivel tanulmányozást folytattam, szilárdan Jehova imádata mellett foglalt állást. Amikor meghalt, a családjából egy asszony azt mondta: „Ami minket nagyon boldoggá tett, az az ő lojalitása volt az iránt az Isten iránt, akinek a teljes végig kitartó imádatát választotta.”
Egy másik hölgy, akivel tanulmányoztam, sohasem mosolygott. Ábrázata mindig aggódást és szomorúságot tükrözött vissza. Miután Jehováról tanítottam őt, arra bátorítottam, hogy imádkozzon hozzá, hiszen ő ismeri nehézségeinket és törődik velünk. Következő héten arca sugárzó volt. Ez volt az első alkalom, hogy mosolyogni láttam. „Imádkoztam Jehovához — magyarázta —, és most béke van szívemben és elmémben.” Átadta magát Jehova szolgálatának és hűséges maradt sok nehézség ellenére.
Felelősségek egyensúlyban tartása
Két felnövekedő kisgyermekkel úgy éreztem, hogy annak megvalósítása, miszerint Jehovát mint teljes idejű úttörő szolgáljam, valószínűtlennek tűnt. Azonban a szolgálat új útja nyílt meg, mikor kerestek valakit, aki a bibliai irodalmat tamil nyelvre fordítaná. Jehova segítségével képes voltam ennek a feladatnak eleget tenni, ugyanakkor mint tanár, világi munkát végezni, a gyermekekkel törődni, a házimunkát elvégezni, összejövetelekre járni és a szántóföldi szolgálattal foglalatoskodni. Végül, mikor a gyerekek idősebbek lettek, különleges úttörő lettem, olyan kiváltság birtokosa, melynek az elmúlt 33 év óta örvendek.
Már fiatal korom óta igyekeztem Sunderba és Rathnába Jehova szeretetét, és azt a kívánságot beoltani, hogy az ő érdekeit mindig, minden tekintetben az első helyre tegyék az életükben. Tudták, hogy az első személy, akivel ébredésükkor, és az utolsó személy, akivel elalvás előtt beszélniük kell, az Jehova. És tudták, hogy a keresztény összejövetelekre és a szántóföldi szolgálatra való felkészülést nem mellőzhetik az iskolai házi feladat miatt. Mialatt arra buzdítottam őket, hogy iskolai feladataikat a tőlük telhető legjobban végezzék el, soha nem ragaszkodtam ahhoz, hogy magas osztályzatot kapjanak, mert attól féltem, hogy majd ezt tartják életükben a legfontosabb dolognak.
Miután bemerítkeztek, a szünidőt úttörőkként használták fel. Arra buzdítottam Rathnát, hogy legyen bátor, ne olyan félénk és szégyenlős mint én voltam. Miután a középiskolát és a kereskedelmi tanfolyamot befejezte, elkezdte az úttörőszolgálatot, és később különleges úttörő lett. Közben férjhez ment egy utazófelvigyázóhoz, Richard Gabrielhez, aki most mint az Őr Torony Társulat indiai fiókhivatalának koordinátora szolgál. Ők, és lányuk Abigail az indiai fiókhivatalban teljes idejű szolgálatot végeznek, kisfiuk Andrew a jó hír hírnöke.
Sunder 18 éves korában, szívemet öszszetörve, megszakította a kapcsolatot Jehova Tanúival. Az ezt követő évek lelki gyötrelmet jelentettek nekem. Folytonosan arra kértem Jehovát, hogy bocsássa meg nekem, ha a nevelésében bármi mulasztást elkövettem, és térítse észre, hogy visszajöjjön. Idővel minden reményemet elveszítettem. Egyszer aztán, 13 évvel később eljött hozzám és ezt mondta: „Anyukám, ne aggódj, minden rendben lesz velem kapcsolatban.”
Nem sokkal azután, hogy Sunder különleges erőfeszítést hozott azért, hogy szellemi érettségre jusson, eljutott arra a pontra, hogy Jehova Tanúi gyülekezetének felvigyázásával bízták meg. Később feladta jól fizető állását, hogy úttörő legyen. Most ő és felesége Esther együtt végzik ezt a munkát India déli részén, Bangaloréban.
Életre szóló vigasz
Gyakran megköszöntem Jehovának, hogy az évek során megengedte, hogy szenvedéseken és nehézségeken menjek keresztül. E tapasztalatok nélkül nem lett volna az az értékes kiváltság az osztályrészem, hogy Jehova jóságát, irgalmát és szeretete kifejezését, valamint szerető kedvességét ily nagy mértékben megízlelhettem volna (Jakab 5:11). Szívet melegítő olvasni a Bibliában Jehova „árvák és özvegyek” iránti törődését és gondviselését (5Mózes 24:19–21). De ez semmi ahhoz a vigaszhoz és örömhöz képest amit törődésének és gondoskodásának jelenlegi átélése jelent.
Megtanultam, hogy magától értetődően minden bizodalmamat Jehovába vessem, nem saját értelmemre támaszkodva, hanem minden utamban figyelembe véve őt (Zsoltárok 43:5; Példabeszédek 3:5–6). Mint fiatal özvegy, Jehovához imádkoztam vigaszért az ő Szavából. Most 68 évesen igazán elmondhatom, hogy a Biblia megértésével és tanácsainak alkalmazásával mértéken felüli vigaszt találtam.
[Kép a 25. oldalon]
[Kép a 26. oldalon]
Lily Arthur családtagjaival