Olvasók kérdései

◼ A Jób 33:24 olyan „váltságdíj”-ról beszél, amelyet Jób számára találtak és amely lehetővé teszi, hogy elkerülje a halált. Ki lehetett ez a váltságdíj Jób számára?

Semmilyen emberi váltságáldozatot nem mutathattak be abban az időben Jóbért, de Isten elfedezhette vagy megbocsáthatta Jób tévedését.

Sátán sok bajt okozott Jóbnak, köztük „rosszindulatú keléseket a talpától a feje búbjáig”. Jób annyira rossz állapotban volt, hogy a felesége azt tanácsolta neki: „Átkozd meg Istent és halj meg!” Maga Jób is feltette magának a kérdést, nem volna-e jobb a halál, mint ez a szenvedés (Jób 2:7–9; 3:11).

Amikor már úgy tűnt, hogy Jób meghalhat, Elihu megállapította Jób ingatag egészségi állapotát, és így fejezte ki a reménységre szolgáló alapot: „Hústeste felemésztődik és eltűnik a tekintet elől . . . és lelke a sírgödör felé közeledik és az élete azok felé, akik a halált osztogatják. Ha létezik számára hírvivő, szószóló, ezer közül egy, hogy elmondja az embernek az ő becsületességét, akkor az kegyes hozzá és ezt mondja: ’Mentsd fel őt attól, hogy alászálljon a gödörbe! Találtam váltságdíjat! Hústeste legyen frissebbé, mint ifjúkorban’” (Jób 33:21–25).

Tudjuk, hogy Jézus Krisztus tökéletes emberi életét adta megfelelő váltságdíjul a tökéletlen emberekért. Áldozata kiegyenlítette azt, amit Ádám elvesztett; megfizette a szükséges árat azért, hogy megszabadítson a bűntől (Róma 5:12–19; 1Timótheus 2:5, 6). Ámde a Bibliában nem ez a „váltság” szó egyedüli használata. A Jób 33:24-ben található héber szó alapvető jelentése „elfedezni” (2Mózes 25:17). Amikor Isten az ókori Izraellel foglalkozott, volt olyan intézkedése, amely lehetővé tette a bűnök elfedezését vagy megbocsátását — áldozatok voltak ezek, amelyek elfedezték a bűnt, rendbehozták a dolgokat az emberek és Isten között (2Mózes 29:36; 3Mózes 16:11, 15, 16; 17:11).

Korábban azonban Isten hajlandó volt elfogadni áldozatokat mint a hála kifejezését vagy a bűnbocsánatért és a helyeslésért való könyörgés megnyilvánulását (1Mózes 4:3, 4; 8:20, 21; 12:7; 31:54). Jób megértette az effajta áldozatok értékét. Ezt olvassuk: „Felkelt kora reggel és égőáldozatot mutatott be mindannyiuk [az ő fiai] száma szerint, mert — mondta Jób — ’talán vétkeztek az én fiaim és átkozták Istent a szívükben’. Jób mindvégig így cselekedett” (Jób 1:5). Mivel igyekezett tetszeni Istennek és nyilván szomorú szellemet tanúsított, áldozatai értékesek voltak Isten előtt (Zsoltárok 32:1, 2; 51:17 [51:19, Károli)].

Jób azonban később olyan betegségben szenvedett, amely az életét fenyegette. Hamis szemlélete volt az igazságossága felől is, ezért helyreigazításra szorult, amit akkor meg is kapott Elihutól (Jób 32:6; 33:8–12; 35:2–4). Elihu azt mondta, hogy Jóbnak nem szükséges ebben a szomorú állapotban megmaradnia egészen a halálig és a gödörig (a Seolig vagy a közös sírgödörig). Ha Jób bűnbánatot tart, „váltságdíjat” találhatnak számára (Jób 33:24–28).

Nem kell azt hinnünk, hogy Elihu olyan emberre gondolt, aki akkor meghalhatott volna Jóbért. Tekintettel azokra az áldozatokra, amelyeket az igaz imádók abban az időben be szoktak mutatni, Elihu olyanfajta váltságáldozatra gondolt, ami Jób esetében csak állatáldozat lehetett. Érdekes módon, Isten később azt mondta Jób három bíráló társának: „Nektek égőáldozatot kell bemutatnotok önmagatokért; és Jób, az én szolgám is imádkozni fog értetek” (Jób 42:8). Bármilyen volt is a váltságáldozat formája, Elihu mondandójának lényege az volt, hogy Jób elfedezhette tévedését, és tapasztalhatta a váltság jótékony eredményét.

Ez meg is történt. Jób bűnbánatot tartott ’porban és hamuban’. És azután? „Maga Jehova fordította vissza Jób fogoly állapotát . . . És ami Jehovát illeti, megáldotta Jób végét mindezek után jobban mint az ő kezdetét . . . És Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait és unokáit — négy nemzedéket.” Az biztos, hogy a váltságáldozat nem szabadította meg Jóbot a bűntől, ezért idővel meg kellett halnia. De életének a meghosszabbítása azt bizonyítja, hogy valóban ’hústeste üdébb lett, mint ifjúkorában, és visszatért ifjúságának életerejéhez’ (Jób 33:25; 42:6, 10–17).

Azok az áldások, amelyek egy korlátozott váltságdíj alkalmazásából következtek Jóbra, előképei voltak azoknak a bőséges áldásoknak, amelyek az új világban várnak a hívő emberiségre. Akkor elérhető lesz Jézus váltságáldozatának teljes előnye, amely mindörökre eltávolítja a bűn és a tökéletlenség gyászos hatásait. Milyen alapos okunk lesz akkor ’örömkiáltásokat’ hallatni, ahogy Elihu megemlítette! (Jób 33:26).