A nagy vitakérdés — Vajon melyik az?
MELYIK az a nagy vitakérdés, amellyel mindannyian szembenézünk? Talán a tengerek szintjének emelkedése és a szeszélyes időjárás, amelyet az egész földön érezhető felmelegedés okoz? Vagy az ózonréteg jelentős mértékű elvékonyodása, ami a nap káros ibolyántúli sugarai veszélyeinek tesz ki bennünket? Talán a népesedés-robbanás, amellyel egyéb világméretű gondok, mint a szegénység és a bűnözés járnak együtt? Vagy esetleg az a kilátás, hogy megszámlálhatatlan embermilliók semmisülnek meg egy nukleáris háborúban, a holocaust túlélői pedig végül is a hideg, az éhség vagy a sugárzás következtében halnak meg?
Miután ezeket és egyéb kérdéseket tárgyalta meg a Scientific American című folyóirat 1989-ben így következtetett: „Kétségtelen, hogy a nukleáris háború lehetősége a legsúlyosabb veszélyt jelenti . . . a túlélést illetően.” Akkor hát a nukleáris háború az a nagy vitakérdés, amellyel szembenézünk?
A nagy vitakérdés
A változással, amely 1989 óta a politikai élet terén bekövetkezett, látszólag csökkent egy nukleáris háború valószínűsége. Ámde még ebben az esetben is, amíg léteznek nukleáris fegyverek, addig azok komoly fenyegetést jelentenek az emberiség számára. Mindazonáltal az 1990 Britannica Book of the Year tájékoztatása rámutat egy további kritikus dologra is. E tájékoztató mű szerint a föld lakosaiból 230 millión felül van azoknak a száma, akik ateisták. Egyéb forrásművek azt tanúsítják, hogy további milliókat tesz ki azoknak a száma, akik a keleti filozófiák befolyása alatt állnak, amely filozófiák azt a nézetet vallják, miszerint nincsen Teremtő. Ezen túlmenően, bár százmilliók hisznek egy Teremtőben, a róla alkotott elképzeléseik gyökeresen eltérnek egymástól. Számtalan esetben pedig ezeknek az embereknek a tettei nagy szégyent hoznak arra, akiről azt állítják, hogy Őt imádják (2Péter 2:1, 2).
Ha Isten létezik — márpedig ez teljesen biztos —, akkor napjainkban bizonyosan az a nagy vitakérdés, amely őt érinti. Miért alkotta meg az emberi fajt? Milyen felelősséggel tartozunk neki? Hogyan fog reagálni arra a módra, ahogyan az ember tönreteszi a földet? S miként fog válaszolni a kihívásra, amely szerint oly sokan megtagdják, hogy higgyenek benne vagy alárendeljék magukat az ő akaratának? A nagy vitakérdés, amellyel mi mindnyájan szembenézünk az, hogy elfogadjuk vagy elvetjük annak az egyetlen Istennek a szuverenitását, „akinek neve JEHOVA” (Zsoltárok 83:18 [83:19, Károli]).
A világegyetem eredete
Azoknak az embereknek a számára, akik nem hisznek Istenben, a mi felelősségérzetünk Istennel szemben természetesen nem jelent vitakérdést. De bárki, aki becsületesen és alaposan szemügyre veszi földi otthonunk tervezését és gyönyörűséges voltát, kénytelen elismerni, hogy kell lennie egy nagyszerű Tervezőnek. Igaz, hogy miközben megpróbálja a körülöttünk levő természet csodáit megmagyarázni, a legtöbb tudós figyelmen kívül hagyja Istent. Sokan mondják például, hogy a világegyetem egy gombostű fejénél sokkal kisebb, aprócska pont nagyságú valamiből nőtt ekkora méretűvé, s mindez „természetes” módon, véletlenül történt anélkül, hogy szükség lett volna egy Teremtőre. De miután megmagyarázott egy népszerű új elméletet azzal kapcsolatban, hogy miként kezdődött a világegyetem, Hanbury Brown fizikus a The Wisdom of Science című könyvében elismeri: „A legtöbb ember számára gondolom inkább bűvészmutatványnak tűnik ez, mintsem magyarázatnak.” Brown professzor végkövetkeztetése úgy hangzik, hogy „a világ eredete és célja nagy titok”, amelyet a tudomány úgy tűnik képtelen megfejteni.
A tudósok bebizonyították, hogy az anyag és az energia szoros kapcsolatban állnak egymással, valamint hogy az anyag átalakítható energiává, az energia pedig anyaggá. Miként a nukleáris robbantásoknál látható, egy kis mennyiségű anyag óriási mennyiségű energiát képvisel. Hol van hát akkor annak a rengeteg energiának a forrása, amelyet a galaxisunkban levő 100 000 millió csillag, valamint az 1000 milliónál is több galaxis képvisel, amely látható világegyetemünket alkotja?
A Biblia ezt tanítja: „Emeljétek fel a magasba tekinteteteket és lássátok! Ki teremtette ezeket a dolgokat? Ő, aki előhozza seregüket szám szerint, sőt néven szólítja valamennyit. Dinamikus energiájának bősége és tetterős hatalma következtében egyetlen egy sem hiányzik közülük.” Ki az, akiről szó van? A Biblia megadja a választ: „Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom” (Ésaiás 40:26; 42:5, 8).
Az a feltételezés, hogy a föld a világegyetem többi részével együtt véletlenül jött létre, megfosztja a Teremtőt, Jehova Istent az őt megillető dicsőségtől (Jelenések 4:11). Megfoszt attól a nyomós indítéktól is, hogy felelős módon cselekedjünk a földdel kapcsolatban. Ha az emberek tudatában lennének annak, hogy számot kell adniuk Istennek azért, amit az ő teremtésművével tesznek, akkor valószínűleg nagyobb figyelmet szentelnének az olyan dolgoknak, mint a környezetszennyeződés, az ózonréteg pusztulása, valamint a felmelegedés.
Az élet eredete
Fontold meg azt a kérdést is: Hogyan keletkezett az élet? Az embereket arra tanították, hogy az élet csak úgy létrejött, minden isteni beavatkozás nélkül. Ez az elképzelés azonban ellentmond egy jól megalapozott tudományos alapelvnek. Valamikor úgy hitték, hogy a bogarak a tehéntrágyából származnak, a férgek a rothadt húsból, az egerek pedig a sárból. Még a múlt században is azt tanították a tudósok, hogy a mikroorganizmusok élettelen anyagból származnak. Az effajta elképzeléseket azonban Redi, Pasteur és más tudósok megcáfolták. A The World Book Encyclopedia (1990-es kiadás) megállapítja: „Pasteur kísérletei alapján a legtöbb biológus elfogadta azt az elméletet, hogy minden élet a már létező életből származik.”
Ennek ellenére, a tudósok elméletei szerint a dolgok másképp voltak a távoli múltban. Úgy magyarázzák, hogy az első úgynevezett egysejtű élő szervezetek véletlenül keletkeztek valamilyen élettelen keverékből, amelyet őslénynek vagy őslevesnek neveznek, és amely az élet feltételéhez szükséges vegyi anyagokat tartalmazta. „A véletlen és csakis a véletlen hozott létre mindent az őslevestől kezdve az emberig” jelenti ki Christian de Duve A Guided Tour of the Living Cell című művében.
Istenről szólva, a Biblia ezt mondja: „Nálad van az élet forrása” (Zsoltárok 36:9 [36:10, Károli]). Ez az állítás igazán összhangban van azzal, amit megfigyeltek: hogy élet csak a már korábban létező életből származhat. Mivel azonban a tudományágak nagy része inkább úgy tekinti Isten legértékesebb adományát, az életet, mint olyasvalamit, ami csak úgy megtörtént, sokan nem érzik Isten iránti felelősségüket, hogy miként használják fel az életüket. Ily módon megszegik Isten törvényét azáltal, hogy elnyomják egymást, lopnak egymástól, meggyilkolják egymást és tekintélyes összeget, időt és leleményességet fordítanak gyilkos fegyverek tervezésére, amelyek félelmetes hatásfokkal pusztítanak és ölnek.
A vitakérdés rendezése
Az ateisták és a modernisták mellett számtalan egyéb irányzat hívei is tagadják Isten szuverenitását. Óriási azoknak a száma, akik azt állítják magukról, hogy hisznek Istenben, és több mint 1700 millió ember nevezi magát kereszténységhez tartozónak. A kereszténység egyházai évszázadokon át nyilvánosan dicsőítették Istent istentiszteleteik alkalmával. De hol foglal állást valójában ennek az 1700 millió embernek a túlnyomó többsége Isten szuverenitásának a kérdésében?
Mind az egyedek, mind a nemzetek tiszteletlenséget mutattak ki iránta azáltal, hogy Isten pontosan meghatározott törvényeivel szembehelyezkedtek. Azok a nemzetek, amelyek keresztényeknek állították magukat, istentelen erőszak-cselekedetekhez folyamodtak, beleértve az emberi történelem két legborzalmasabb háborúját — a „keresztény” papok pedig mindkét oldalon megáldották azokat a háborúkat! Ilyen képmutatás által igen hamis színben tüntették fel Istent. Miként a Biblia rámutat: „Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják” (Titus 1:16).
Mindazonáltal Isten „önmagát meg nem tagadhatja” (2Timótheus 2:13). El kell érkeznie az időnek, amikor szuverenitása ezen vitakérdésének minden vonatkozására fényt derít összhangban saját kijelentett szándékával: „És megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ezékiel 38:23). De miért hagyott rá ennyi időt? Hogyan zárul le végül ez a vitakérdés? S hogyan hozhatsz helyes döntéseket ebben a rendkívül lényeges dologban?
[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]
Címlap háttér fotó: U.S. Naval Observatory
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
Háttér fotó: U.S. Naval Observatory