Bűnözés egy kaotikus világban
A BŰNÖZÉS nem újkori jelenség. Az első gyilkosság több ezer éve akkor történt, amikor Káin megölte öccsét, Ábelt. A nemi erőszakot és a homoszexualitást már az ókori Héber Iratok is megemlítik (1Mózes 4:8; 19:4,5; 34:1–4). Az i. sz. első században is megtámadtak embereket, amint azt a jó szamaritánus példája mutatja (Lukács 10:29–37). De ma más a helyzet.
A világ nagyobb városaiban élő embereknek, legyen az a város akár New York, London, Kalkutta vagy Bogota, az az érzésük, hogy a bűnözés ma sokkal jobban elterjedt, és sokkal félelmetesebb. Az India Today című folyóiratban megjelent riport ezt a főcímet viselte: „Az anarchia kultusza”. A cikk megállapítja: „Az a nyugtalanító folyamat, amely az országot összetartó gyenge erkölcsi és társadalmi szövedék darabokra szakítását fenyegeti: az erőszak, a hajlíthatatlan fegyelmezhetetlenség és a törvénytelenség kultusszá emelkedése.” A bűnözéssel szemben folytatott harcában, még maga a rendőrség is kísértést érez néha arra, hogy átlépje a törvény érvényre juttatásának határait és maguk a rendőrök is bűnös módszereket alkalmaznak. Az iménti indiai riport megállapítja: „A rendőri őrizetben levők halála továbbra is az újsághírek közé tartozik.” És ez más országokra nézve is igaz.
Egyre nagyobb az esélye annak, hogy valaki a bűnözés áldozatává lesz. Egy tudósítás az Egyesült Államokból azt közli, hogy „1988-ban minden negyedik amerikai háztartás az erőszak vagy a lopás bűncselekményét szenvedte el.” Továbbá az emberek ma fiatalabb korban követnek el erőszakos bűncselekményeket. A latin-amerikai Visión folyóirat szerint „tíz sicarios [fizetett gyilkos] közül kilenc kiskorú. [Ők], koruknál fogva ’gyerekek’ még, és törvényes védelem alatt állnak.” A kiskorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények világszerte növekvő irányzatot mutatnak.
A Biblia csaknem 2000 évvel ezelőtt megjövendölte: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak . . ., nem lojálisak, természetes vonzalom nélküliek . . . önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, [büszkeségükben] felfuvalkodottak . . . A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban: tévelyegnek és [másokat is] megtévesztenek” (2Timótheus 3:1–4, 13).
Bőséges bizonyíték van arra, hogy 1914 óta ezekben a válságos utolsó napokban élünk. A világ, két világháborút és más nagyobb harcot elszenvedve, sokféleképpen kormányozhatatlanná, kaotikussá vált. A bűnözés megfékezhetetlen. Sok városi területen a bűnözők vették át a hatalmat, megváltoztatva ezzel a törvénytisztelő többség életformáját. Egy amerikai szenátor ezt jelentette ki ezzel kapcsolatban: „Annyi sok dolog van ma, amitől eddig soha nem féltünk, de most aggodalmaskodunk miattuk. Néha attól félünk, hogy börtönbe kerülünk, míg azok, akiket lakat alatt kellene tartani, szabadok.”
Következésképpen az emberek ma olyan óvintézkedéseket tesznek, melyekre 20 vagy 30 évvel ezelőtt nem volt szükség. Az ajtókat kétszeres vagy háromszoros zárral látják el, és acéllal teszik biztonságosabbá. Sok helyen az emberek elegendő pénzt visznek magukkal, hogy ezzel kielégítsék az őket megtámadókat annak reményében, hogy így nem esik bajuk, ellentétben azzal az esettel, amikor semmit sem tudnának a rablóknak átadni. Naplemente után számos utca elhagyatottá válik, csak a naiv, vakmerő emberek vannak kint, és azok, akiket a körülmények kényszerítenek oda — könnyű prédái ők a városi dzsungelben kóborló ragadozóknak.
Mit tehetünk hát, hogy ne váljunk a bűnözés áldozataivá ebben a kaotikus, törvény nélküli világban? Hogyan állhatunk meg ilyen helyzetben?