Olvasók kérdései

◼ Milyen határozott ellenállást fejtsen ki egy keresztény az olyan vérátömlesztés tekintetében, melyet egy bíróság rendelt el, vagy adott rá felhatalmazást?

Minden egyes helyzet egyedi eset, ezért erre nincs mindent magába foglaló szabály. A keresztények arról ismertek, hogy tisztelettudóan ’visszafizetik a császárnak a császár dolgait’, engedelmeskedve a világi kormányzat törvényeinek. Emellett felismerik, hogy még ezt is túlszárnyaló kötelezettségük az, hogy visszaadják „Isten dolgait az Istennek”, nem sértve meg az ő törvényét (Márk 12:17).

A Róma 13:1–7 a keresztények kapcsolatát fejtegeti a kormányzó ’felsőbb hatalmakkal’. Az ilyen kormányzatoknak felhatalmazásuk van arra, hogy törvényeket léptessenek életbe vagy rendelkezéseket bocsássanak ki általában azért, hogy a köznép általános jólétét elősegítsék. És a kormányzatok azért ’viselik a fegyvert’, hogy érvényt szerezzenek a törvénynek és ’kifejezzék a haragot azon, aki rosszat cselekszik a törvényeik szerint.’ A felsőbb hatalmaknak alárendelve a keresztények engedelmeskedni kívánnak a törvényeknek és a bírói végzéseknek, de ennek az engedelmességnek viszonylagosnak kell lennie. Ha egy keresztényt arra kérnek fel, hogy olyasminek vesse alá magát, ami Isten magasabb törvényének a megsértése lenne, akkor az isteni törvény az első, az élvez elsőbbséget.

Néhány modern törvényt, mely alapjában véve jó, tévesen arra használnak fel, hogy felhatalmazzák vele a vérátömlesztés ráerőltetését egy keresztényre. Ebben az esetben a keresztényeknek úgy kell állást foglalniuk, mint ahogy Péter apostol tette: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 5:29).

Jehova ezt parancsolta az Izraelitáknak: „Légy szilárdan eltökélt, hogy nem eszed meg a vért, mert a vér a lélek és nem eheted meg a lelket a hústesttel együtt” (5Mózes 12:23). Egy 1917-es zsidó bibliafordításban ezt olvassuk: „Csak légy állhatatos abban, hogy nem eszed meg a vért.” Isaac Leeser így adta vissza ezt a verset: „Csak légy szilárd abban, hogy nem eszed meg a vért.” Vajon úgy hangzik ez, hogy Isten szolgái közömbösek vagy passzívak lennének a törvénye megtartásában?

Alapos okkal, a keresztények teljesen elhatározták, hogy Istennek engedelmeskednek még akkor is, ha egy kormányzat másként utasítja őket. Robert L. Wilken professzor ezt írja: „A keresztények nemcsak a [római] katonai szolgálatot utasították vissza, hanem a közhivatali tisztségeket sem fogadták el, és a városok irányításában sem vállaltak semmilyen felelősséget” (The Christians as the Romans Saw Them). A visszautasítás azt jelenthette, hogy törvényszegőknek bélyegezték őket, vagy a római aréna ítélete alá estek.

A keresztényeknek ma is állhatatosaknak kell lenniük, szilárdan eltökélniük, hogy nem sértik meg az isteni törvényt még akkor sem, ha ez a világi kormányzatok részéről veszélynek teszi ki őket. A világegyetem legmagasabb törvénye — Isten törvénye — megköveteli, hogy a keresztények tartózkodjanak a vértől, ahogyan parancsot kaptak arra is, hogy kerüljék a paráznaságot (nemi erkölcstelenséget). A Biblia ezeket a tilalmakat a „szükséges dolgok”-nak hívja (Cselekedetek 15:19–21, 28, 29). Az ilyen isteni törvényt nem lehet könnyedén venni, mint olyasmit, aminek csak akkor engedelmeskedünk, ha az kényelmes vagy nem jelent nehézséget. Isten törvényének engedelmeskedni kell!

Nagyra értékelhetjük, hogy a 17. oldalon említett fiatal keresztény lány azt mondta a bíróságnak, hogy „úgy tekinti a vérátömlesztést, mint a testének a megsértését és a megerőszakoláshoz hasonlította.” Alávetné-e passzívan magát bármely keresztény nő, fiatal vagy öreg a nemi erőszaknak akkor, ha törvényes engedély lenne arra, hogy a paráznaságot nemi erőszakkal vigyék véghez?

Ehhez hasonlóan, az ugyanazon az oldalon idézett 12 éves lány sem hagyott kétséget afelől, hogy minden erejével ’harcolni fog minden bíróságilag felhatalmazott vérátömlesztés ellen, hogy ordítani és küzdeni fog, hogy a befecskendező eszközöket ki fogja húzni a karjából és megkísérli megsemmisíteni az ágya fölötti zacskóban levő vért.’ Szilárdan eltökélte, hogy engedelmeskedik az isteni törvénynek.

Jézus elhagyta azt a környéket, ahol a tömeg királlyá akarta tenni őt. Ehhez hasonlóan, ha egy bíróságilag felhatalmazott vérátömlesztés hasonlónak tűnne, a keresztény azt választhatja, hogy ne legyen hozzáférhető az isteni törvény ilyen megsértéséhez (Máté 10:16; János 6:15). Ugyanakkor a kereszténynek bölcsen más orvosi kezelést kell keresnie, őszinte erőfeszítést kell tennie azért, hogy életben maradjon és visszanyerje teljes egészségét.

Ha egy keresztény állhatatos erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elkerülje az Isten vérre vonatkozó törvényének a megsértését, a hatóságok törvényszegőnek tekinthetik őt, vagy felelőssé tehetik a következményekért. Ha ez bűntetést eredményezne, a keresztény úgy tekintheti ezt, mint az igazságosságért való szenvedést. (Vö. 1Péter 2:18–20.) Az esetek többségében azonban a keresztények elkerülték a vérátömlesztést és megfelelő orvosi kezeléssel felgyógyultak úgy, hogy az tartós törvényes nehézséget nem eredményezett. És ami még ennél is fontosabb, megőrizték feddhetetlenségüket isteni Életadójuk és Bírájuk iránt.