Az anya-istennő imádat még ma is él?

AZ ANYA-ISTENNŐ imádatát még a korai keresztények napjaiban is gyakorolták. Pál apostol Efézusban, Kis-Ázsiában találkozott ezzel. Mint Athénban, egy másik, istennő-imádatot folytató városban, itt is bizonyságot tett ’az Istenről, aki a világot megalkotta’, az élő Teremtőről, aki ’aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, vagy valami emberi művészet vagy leleményesség faragványához nem hasonló’. Ez túl sok volt az efézusiaknak, akiknek a többsége az anya-istennő Artemiszt imádta. Azokat, akik abból éltek, hogy az istennőről ezüst kegytárgyakat készítettek, ez lázadásra ingerelte. A tömeg körülbelül két órán keresztül ezt kiabálta: „Nagy az efézusi Artemisz!” (Cselekedetek 17:24, 29; 19:26, 34).

Az efézusi Artemisz

A görögök is imádtak egy Artemiszt, de az az Artemisz, akit Efézusban imádtak, nem pontosan azonosítható vele. A görög Artemisz a vadászat szűz istennője és a gyermekszülés istennője volt. Az efézusi Artemisz a termékenység istennője volt. Hatalmas templomát Efézusban a világ hét csodája közül az egyiknek tekintették. Szobra, melyről azt gondolták, hogy az égből hullott alá úgy ábrázolta őt, mint a termékenység megszemélyesítőjét, kinek mellkasát tojás alakú emlők sorai fedték. Az emlők különös alakja különböző magyarázatokra adott alkalmat, úgymint akár tojásfűzért jelképezhetnek, akár hím herét. Bármi is a magyarázat, a termékenység jelképe világos.

Érdekes módon, a The New Encyclopædia Britannica szerint ennek az istennőnek az eredeti szobra „aranyból, ébenfából ezüstből és fekete kőből készült”. Az efézusi Artemisz egyik jól ismert szobra, mely az i. sz. második századból származik fekete arccal, fekete kezekkel és fekete lábakkal mutatja őt.

Artemisz képmását díszmenetben vitték az utcákon. R. B. Rackham bibliatudós ezt írja: „[Artemisz] Templomában voltak az . . .aranyból és ezüstből készült képmásai, kegytárgyai és megszentelt eszközei, melyeket a nagy ünnepeken fényűző körmeneteken körülvittek a városban.” Ezek az ünnepek százezernyi zarándokot vonzottak egész Kis-Ázsiából. Kis kegytárgyakat vásároltak, melyek az istennőt ábrázolták és úgy üdvözölték őt, mint nagy asszonyukat, a királynőt, a szüzet, „aki meghallgatja és elfogadja az imákat”. Ilyen környezetben Pálnak és a korai keresztényeknek nagy bátorságába került, hogy magasztalja ’azt az Istent, aki a világot alkotta’, ’az aranyból vagy ezüstből vagy kőből’ készült istenek és istennők helyett.

Az anya-istennőtől „Isten anyjáig”

Pál apostol az efézusi keresztény gyülekezet véneinek jövendölte meg a hitehagyást. Arra figyelmeztetett, hogy hitehagyottak támadnak majd és „elferdített dolgokat” beszélnek (Cselekedetek 20:17, 28–30). Efézusban az állandóan rájuk leselkedő veszélyek közé tartozott az anya-istennő imádat visszatérése. Valóban bekövetkezett ez?

A New Catholic Encyclopediá-ban ezt olvassuk: „Mint zarándoklati központot, Efézust János [apostol] temetkezési helyének tartották . . . Egy másik hagyomány az efézusi zsinat tanúsága szerint (431), összefüggésbe hozza az Áldott Szűz Máriát Szent Jánossal. A bazilikát, melyben a zsinatot tartották Mária Templomnak nevezték.” Egy másik katolikus forrásmunka (Théo​—Nouvelle encyclopédie catholique) arról a „valószínűnek tűnő” hagyományról beszél, hogy Mária elkísérte Jánost Efézusba és ott élte le élete hátralevő részét. Miért fontos számunkra ma ez a feltételezett kapcsolat Efézus és Mária között?

Hadd válaszoljon a The New Encyclopædia Britannica: „Az Isten anyja iránti mélységes tisztelet akkor kapta meg a kezdeti lendületet, amikor a keresztény egyház Konstantin uralkodása alatt császári vallássá vált és pogány tömegek özönlöttek az egyházhoz . . . Áhitatukat és vallási öntudatukat átformálták a millenniumokra a ’nagy anya’-istennő és az ’isteni szűz’ kultusza által, olyan folyamat által, mely mindvégig Babilónia és Asszíria ősi, népszerű vallásaiból eredt.” Lehetett volna Efézusnál jobb hely arra, hogy az anya-istennő imádatot „keresztényiesítsék”?

Így, i. sz. 431-ben Efézusban történt, hogy az úgynevezett harmadik egyetemes zsinat Máriát „Theotokos”-nak nyilatkoztatta ki. Ez a görög szó azt jelenti, hogy „Istent hordozó” vagy „Isten Anyja”. A New Catholic Encyclopedia megállapítja: „Ennek az egyház által történt elnevezésnek a használata döntő fontosságú volt a Mária-tantételek és vallási gyakorlatok növekedésében a későbbi évszázadokban.”

A „Szűz Mária Templom” romjai, ahol ez a zsinat összeült, még ma is láthatók az ősi Efézus helyén. Egy kápolna is megtekinthető, amely a hagyomány szerint az a ház volt, ahol Mária élt és meghalt. Ezt az efézusi Mária-emlékhelyet VI. Pál pápa is meglátogatta 1967-ben.

Igen, Efézus volt a gyújtópontja annak a pogány anya-istennő imádat átformálásának, amellyel Pál találta szembe magát az első században, s amelyben imádatukat buzgó áhitattá formálták át Mária mint az „Isten anyja” iránt. A kereszténység országaiban mindenekelőtt a Máriának végzett vallási gyakorlat által maradt fenn az anya-istennő imádat.

Az anya-istennő imádat még ma is él

A The Encyclopædia of Religion and Ethics idézi W. M. Ramsay bibliatudóst, mint aki úgy érvel, hogy „az V. században Efézusban a Szűz Máriának bemutatott hódolat az ősi pogány anatóliai Szűz Anya imádat egy [felújított] formája volt”. A The New International Dictionary of New Testament Theology megállapítja: „Az olyan katolikus fogalmak, mint az ’Isten anyja’ és az ’ég királynője’, bár az Ú[j] T[estamentum]-nál későbbiek, sokkal korábbi keleti vallástörténeti gyökerekre mutatnak . . . A későbbi, Máriának végzett hódolatban sok nyomát találjuk az isteni anya pogány kultusznak.”

Ezek a nyomok túlságosan nagyszámban vannak és túlságosan részletesek ahhoz, hogy véletlenül egybeessenek. A hasonlóság a Szűz Mária anya-és-gyermek szobrok és az olyan pogány istennők, mint Ízisz szobrai között nem maradhat észrevetlenül. A több száz Fekete Madonna szobor és ikon a katolikus templomokban szerte a világon nem tudja nem eszünkbe juttatni Artemisz szobrát. A (Théo​—Nouvelle encyclopédie catholique) forrásmunka ezt mondja ezekről a Fekete Szüzekről: „Úgy tűnik ők voltak azok, akik eszközül szolgáltak arra, hogy átruházzák Máriára azt, ami a Diana [Artemisz] . . . vagy Cybele iránti népszerű hódolatból magmaradt.” Szűz Mária Nagyboldogasszony Napi körmenetei is megtalálják őstípusaikat a Cybele és Artemisz tiszteletére adott körmenetekben.

A Máriának adott elnevezések is a pogány anya-istennőkre emlékeztetnek minket. Istárt úgy üdvözölték mint a „Szent Szűz”, „én Asszonyom”, és úgy, mint aki a „könyörületes anya, aki meghallgatja az imát.” Íziszt és Asztartét „az Ég Királynőjé”-nek nevezték. Cybele-t „minden Áldott Anyjá”-nak hívták. Mindezeket az elnevezéseket, csekély változtatással Máriára alkalmazták.

A II. vatikáni zsinat buzdított az „Áldott Szűz” kultuszára. II. János Pál pápa jól ismert a szenvedélyes Mária hódolatáról. Széles körű utazásai során soha nem mulasztja el azt a lehetőséget, hogy Mária-emlékhelyeket látogasson meg, ideértve a czestochowai Fekete Madonnáét is Lengyelországban. Az egész világot Mária gondjaira bízta. Ezért nem meglepő, hogy az „Anya-istennő” címszó alatt a The New Encyclopædia Britannica ezt írja: „A kifejezést olyan különböző alakokra is alkalmazták, mint az úgynevezett kőkorszaki Venusokra és a Szűz Máriára.”

A Máriának bemutatott római katolikus hódolat azonban nem az egyetlen példája annak, hogy az anya-istennő imádat a napjainkig fennmaradt. Furcsa módon a női egyenjogúság mozgalmának támogatói sok irodalmat használtak fel az anya-istennő imádatról. Abban hisznek, hogy a nőket súlyosan elnyomják ebben az erőszakosan férfi-uralmú világban és a nőkre irányuló imádat visszatükrözi az emberiség vágyódását egy kevésbé erőszakos világ után. Úgy tűnik, abban is hisznek, hogy a világ ma jobb és békésebb hely lenne, ha a női egyenjogúságnak több híve lenne.

Az anya-istennő imádat azonban nem hozott békét az ókori világban és nem hoz békét ma sem. Másfelől ma egyre több és több ember, valójában azok a milliók, akik kapcsolatban vannak Jehova Tanúival meg vannak győződve arról, hogy ezt a földet nem Mária fogja megmenteni, jóllehet nagyon tisztelik és szeretik őt, mint azt az első századi hűséges asszonyt, akinek az a csodálatos kiváltsága volt, hogy megszülte és felnevelte Jézust. Abban sem hisznek Jehova Tanúi, hogy a nők felszabadítási mozgalma békés világot hozhat, még akkor sem, ha követeléseik közül egyesek indokoltak. Ezért ők arra az Istenre tekintenek, akit Pál hirdetett az athéniaknak és az efézusiaknak, ’az Istenre, aki a világot és az összes abban levő dolgokat megalkotta’ (Cselekedetek 17:24; 19:11, 17, 20). Ez a Mindenható Isten, akinek a neve Jehova, egy dicsőséges új világot ígért meg, amelyben „igazságosság fog lakozni”, és az ő ígéreteiben megbízhatunk (2Péter 3:13).

Ami a Biblia álláspontját illeti a nő Isten és férfi előtti helyzetét illetően, ezt a témát a továbbiakban fejtjük ki ebben a folyóiratban.

[Kép az 5. oldalon]

ASHTORETH a nemiség és a háború kánaáni istennője

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Kép a 6. oldalon]

ARTEMISZA termékenység efézusi istennője

[Forrásjelzés]

Musei dei Conservatori, Rome

[Kép a 7. oldalon]

A kereszténység „ISTEN ANYJA”

[Forrásjelzés]

Chartres Cathedral, France