Olvasók kérdései

◼ Milyen alapvető tanácsot kínál a Példabeszédek 27:23 a szellemi pásztoroknak és általában a keresztényeknek?

Ebben a versben ezt olvassuk: „Mindenképpen ismerned kell a nyájad külsejét. Vágyakozz a nyájad után” (Példabeszédek 27:23). Ezt a verset gyakran alkalmazzák a szellemi pásztorok buzdítására, hogy mutassanak érdeklődést és ismerjék a gyülekezet keresztényeinek helyzetét és gondjait. Helyénvaló az ilyen bátorítás, mivel a Biblia a véneket a pásztorokhoz, a gyülekezetet pedig egy juhnyájhoz hasonlítja (Cselekedetek 20:28, 29; 1Péter 5:2–4). Mégis, bár alkalmazzák a fenti alapelvet, ez a vers alapvetően nem a szellemi pásztorokról szól.

A Példabeszédek könyve sok olyan verset tartalmaz, amely egy tanács velős kijelentéseként önmagában is megáll, de a Példabeszédek 27:23 egy verscsoport része: „Mindenképpen ismerned kell a nyájad külsejét. Vágyakozz a nyájad után; mert a kincs nem tart határtalan ideig, sem a diadém minden nemzedéken át. Eltűnt a zöld fű, és megjelent az új fű, és összegyűjtötték a hegyek növényzetét. A fiatal kosok az öltözetedre valók és a kecskebakok a mező ára. Eledeledre elegendő a kecskék teje, házadnépe eledelére és szolgálóleányaid létfenntartására” (Példabeszédek 27:23–27).

Ez az ihletett részlet dicséri a szorgalmas, iparkodó, egyszerű életmódot és a Jehovától való függőségünk elismerését. Ezt azáltal teszi, hogy kihangsúlyozza az izraelita pásztor pásztori életét, talán szembehelyezve az olyan színpompás élettel, amely az üzleti ügyeken és a gyors meggazdagodáson alapul.

A „kincs”, vagy vagyon, melyet a gyors üzleti vállalkozásból nyernek és ami kiválóságot („diadém”) eredményez, könnyedén eltűnhet, ahogyan sokan tanúsítják is. Ezért nagyon lényeges az egyszerű élet, olyan, amilyet azok az ősi pásztorok éltek, akik az állatokat őrizték. Ez az életforma nem abban az értelemben volt egyszerű, hogy gondtalan volt. A pásztornak figyelnie kellett a nyájára, biztosnak kellett abban lennie, hogy a nyáj védelelmet élvez (Zsoltárok 23:4). Ha őrzésük közben beteg vagy sérült juhot talált, megkente csillapító olajjal (Zsoltárok 23:5; Ezékiel 34:4; Zakariás 11:16). Az a szorgalmas pásztor, aki vágyakozott a nyája után, az látta, hogy erőfeszítéseinek eredménye lett — nyájának fokozatos növekedése.

A szorgalmas és gondos pásztornak megbízható segélyforrása volt — Jehova. Hogyan? Nos, Isten gondoskodik az évszakokról és a ciklusokról, amelyek normális körülmények között bőséges füvet adnak a nyáj táplálására (Zsoltárok 145:16). Amikor az évszakok váltásával a zöld fű eltűnik az alacsonyabb vidékekről, a feljebb levő magaslatokon még bőségesen lehet belőlük, ahová egy figyelmes pásztor felterelheti az állatait.

A Példabeszédek 27:26, 27 megemlíti az ilyen munkának az egyik eredményét — az élelmet és a ruházatot. Igaz, a leírás nem az ínyenc specialitások pazar ételeiről szól, sem nem ad okot az ilyen munkásnak arra, hogy a legutolsó divat szerinti és a legjobb anyagból készült ruhára számítson. De ha kész volt arra, hogy erőfesztítéseket tegyen, akkor a pásztor és a családja részesülhetett a nyáj tejéből (és így sajtból is), valamint gyapjúhoz jutott, amiből tartós ruhát készíthetett.

Ezért az a tanács, hogy „mindenképpen ismerned kell nyájad külsejét”, elsődlegesen nem a szellemi felvigyázóknak szól, hanem minden kereszténynek. Aláhúzza annak az értékét, hogy legyünk elégedettek azokkal a létfontosságú dolgokkal, melyeket az állhatatos, szorgalmas munkával szerzünk meg, mialatt bízunk abban, hogy Isten nem hagy el minket (Zsoltárok 37:25; 2Thessalonika 3:8, 12; Zsidók 13:5). Ha összehasonlítjuk a Példabeszédek 27:23–27 tanácsát a Lukács 12:15–21 és az 1Timótheus 6:6–11 tanácsával, akkor látjuk, hogy milyen következetes Isten tanácsa ebben a dologban. Ezért mindannyiunknak újra el kell olvasnunk a Példabeszédek 27:23–27-et, megkérdezve önmagunktól: ’Vajon megszívlelem-e ezt a tanácsot és alkalmazom-e a mindennapi életemben?’

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History)